A Dursley házban nagy volt a sürgés-forgás, az utazás reggelén. Harry izgult, hogy találkozhat, és egy egész hétvégét tölthet az új rokonaival, megismerkedhet velük. Mosolygott azon, mit szólnának a nevelőszülei, ha tudomásuk lenne, hogy a Főnix Rendje egész hétvége alatt felügyelet alatt fogja őket tartani. Mrs. Figg ezt még az előző nap mondta el a fiúnak.
Csodák-csodájára mind a négyen elkészültek nyolcra, pontosan indultak el Evansékért. A Privet Drive túlsó végén, Olívia és Mark is csatlakozott hozzájuk a saját kocsijukkal. Három óra alatt értek le egy kis tengerparti faluba, Ravenvood-ba. Átmenve a falun, még tíz percet kellett utazniuk a Holló birtokig. Áthajtottak egy szép kovácsoltvas kapun. Amint ráfordultak a kövezet útra, egy gyönyörű park tárult a szemük elé. Harrynek tetszett és az elismerő hangokat hallva rájött, a nevelőszülei is elégedettek a birtokkal. A villa elé érve kiszálltak a kocsiból. Vernon bácsinak és Petunia néninek még jobb kedve lett.
A villa lépcsőjén már várta őket egy hatvan év körüli rokonszenves, idős hölgy, Mary Sven.
- Jó napot mindenkinek! - köszöntötte az érkezőket Miss. Sven. - Örülök, hogy megérkeztek, fáradjanak beljebb. Mr. Walker értesített, az önök érkezésének időpontjáról.
Miután megtörténtek a kölcsönös bemutatkozások, Miss. Sven bekísérte a társaságot a nappaliba.
- Mr. Walker úgy tájékoztatott, azért kellett idejönnünk, mert volt egy titka Mr. Evansnak amit, csak ön mondhat el nekünk - tért rá rögtön a lényegre Vernon bácsi.
- Igen ez igaz, de úgy gondoltam, először ebédeljenek meg. A délután folyamán körbe vezetném önöket a házban és a birtokon. Vacsora után avatnám be önöket a titokba - válaszolta Miss. Sven Mr. Dursleynek. - De kérem, szólítsanak Marynek, mindenki így nevez.
- Rendben nekünk jó vacsora után is - vágta rá gyorsan Petunia, mivel látta, a férje azonnal tudnia akarja a titkot -, legalább addig megnézzük a birtokot.
- Egyetértek Petuniaval Mary - mondta Olívia néni.
- Akkor rendben. Hozzák be a csomagjaikat, megmutatom a szobáikat, hogy még ebéd előtt felfrissíthessék magukat.

Az ebéd eseménytelenült telt. Ebéd után Mary körbevezette a társaságot a házban. A földszinten foglalt helyet a nappali, az ebédlő, a konyha. Az első emeleten a hálószobák találhatóak. A másodikon van a családiképtár, a zeneszoba, két dolgozószoba és a könyvtár is. Körbe sétáltak a birtokon. A villa helyén ezer éve egy kisebb vár állt, amit négyszáz éve egy palota váltott fel, a palotát a II. Világháború alatt leromboltak a német vadászgépek, nem lehetett visszaállítani az eredeti állapotába. A háború után épült a villa.
A bírtok mindenkinek elnyerte a tetszését, de Dudley egyre nyűgösebb lett, nem volt hozzá szokva az ilyen hosszú sétákhoz. Az is baj volt, kimaradt a számra elengedhetetlen uzsonna. Visszamentek a villába.

*

Vacsora után az egész társaság helyet foglalt a nappaliban. Mindenki izgatottan várta a nagy családi titkot. Mary bele fogott a mesélésbe.
- Nem is tudom, hogy kezdjem. Talán azzal, hogy amit el fogok mondani nagyon is mesének fog tűnni - egy tündérmesének. A család ezerkétszáz évre tudja visszavezetni a családfáját. Minden Hollóháti Hector lányával, Hedviggel kezdődött. A lány gyerekkorában nagyon sok furcsaságot tett, és hozzá még különösen okos is volt. Olyan dolgokat is tudott, amit a körülötte élők még csak nem sejthettek. Egy nap váratlanul egy titokzatos nő, egy valódi jó boszorkány érkezett a várba, beszélt Hectorral, majd ő lett a Hedvig nevelőnője. Évekkel később Hedvig ahelyett, hogy férjhez ment volna, elment a nevelőnőjével. Az apja azt állította, a lánya egy kolostorba utazott, ott tanulni tovább. Az igazság az volt, elment a nevelőnőjével, tanulni más boszorkányoktól és varázslóktól is. Évekkel később visszajött az apja halálát követően. De nem egyedül, hanem a férjével, aki varázsló volt. Egy fiúk is született, az is varázsló lett. Évekkel később Hedvig a három legjobb barátjával, a skót felföd egy félreeső helyén, alapított egy mágus iskolát a fiatal boszorkányok és varázslók számára. Hedvig fia is ott tanult, mint attól fogva, a család minden leszármazottja. Úgy ötszáz éve született két lány, az egyik boszorkány volt, a másik nem. A boszorkány fiatalon meghalt, a másik lány egy egyszerű emberhez ment feleségül. Sajnos, azóta a családban nem születtek boszorkányok és varázslók, ám a család megőrizte emlékezetében a varázserővel rendelkező ősöket. A villa a régi vár helyén épült. A várpince megmaradt az eredeti állapotában, de nem lehet bejutni. Csak az nyílhatja ki a családi legenda szerint, aki ismét rendelkezni fog a megfelelő tudással, tehát boszorkány vagy varázsló lesz. Az önök feladata, tovább adni a leszármazottaiknak a családi titkot - fejezte Miss. Sven a történetet. Várakozásteljesen nézett körbe a szobában helyet foglaló örökösökön.
Döbbent csend állt be a szobában. Nehezen tudták felfogni az előbb elhangzottakat. Harry egyszerűen nem tudta elhinni, hogy a Roxfortot alapító Hollóháti Hedvig egyenes ági leszármazottja. Ez azt jelentette, az édesanyja még sem volt egyszerű mugli származású boszorkány. Ötszáz éve ugyan nem született a családban mágus, de az édesanyjánál kiütközött Hollóháti Hedvig öröksége, a varázserő.
Körül nézve a nappaliban látta, a nevelőszülei mit érezhetnek, különösen a nagynénje, mert az ő ereiben is olyan vér csordogált, amit annyira megvetett a nővérében. Ez azt is jelentette, az ő majdani leszármazottai között is bármikor előfordulhat a későbbiekben - az ő mondásával élve - egy "abnormális különc".
Harry Olíviára és a fiára nézett. Ők is meg voltak lepődve, de nem annyira, mint, ahogy Harry szerint kellett volna lenniük. Furcsán néztek egymásra, majd sejtelmesen összemosolyogtak. A fiú ezt furcsállotta.
- Gondolom, meglepődtek azon amit az előbb elmeséltem önöknek - mondta Mary -, higgyék el, az elejétől fogva igaz az egész történet. Ha jól tudom még ma is élnek országszerte boszorkányok és varázslók, rejtve a többi ember elöl.
- Könnyen el tudjuk hinni a fiammal - mondta csendesen Olívia néni.
- Hogy-hogy? - kérdezte Mary.
- Igazság az, a fiam egy hete kapott egy levelet a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából, melyben értesítették, felvételt nyert, az első évfolyamba. Aztán megjelent nálunk egy boszorkány a Mágiaügyi Minisztériumból, ő megerősítette; a fiam varázsló. Ezért nem vagyok olyan nagyon meglepve. Igaz kisfiam? - fordult a fia felé Olívia.
- Igen mama - erősítette meg az édesanyja szavait Mark. - Kaptam egy levelet, amiben az volt, hogy…
- Nem ez nem lehet igaz! - félbeszakítva Markot, Petunia néni önmagából kikelve sikított. Az előbbi percekben furcsán csendben volt, de már nem tudta tovább magában tartani. - Nem lehet, hogy az őseim között egy halom abnormális ember legyen! Ezt egyszerűen nem tudom elfogadni! - kiáltotta felállva, majd, mint aki megörült úgy rohant ki a szobából, a nyomában a férjével és a fiával.
Olívia, Mark és Mary döbbenten néztek utánuk. Harry meg csak csöndesen mosolygott a nagynénje alakításán.
- Petunia néninek mi baja lehet? - kérdezte Mark.
- Jobb lesz, ha utána megyünk, megnézni mi van vele - mondta Olívia Marynek. - Lehet, hogy orvost kell hozzá hívni.
- Azt hiszem az lesz a legjobb - helyeselt Mary.
- Nem kell semmi orvost hívni Petunia néninek - mondta csendesen Harry. - Hozzá kell szoknia, nem olyan tökéletes, mint amilyennek képzelte magát.
- Mit mondasz Harry? - kérdezte a másod-nagynénje.
- Eddig a varázserővel bíró embereket, ő és Vernon bácsi különcöknek tartották - magyarázta Harry. - Köztük a saját nővérét, az édesanyámat. Apámat is annak tartották, engem is így kezelnek mióta egyévesen hozzájuk kerültem.
- Ezt hogy érted Harry?! - kérdezte egyszerre a fiút Olívia és Mary.
- Én is varázsló vagyok, ahogy a szüleim is varázsló, illetve boszorkány volt.
- A szüleid és te is? - kérdezte Mark.
- Igen. Én már öt éve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulója vagyok. Szeptemberben kezdem meg a hatodik évemet az iskolában. A szüleim is ott tanultak. Anya boszorkánynak született. A nagyszüleim nagyon büszkék voltak rá, de Petunia néni ki nem állhatta emiatt. Apámat is ezért utálta annyira. És az utálat igaz Vernon bácsira és Dudleyra is. Ki nem állhatják, ha valaki nem az ő felfogásuk szerinti normális ember. Szerintük a boszorkányok és a varázslók nem azok.
- Soha sem értettem, hogy miért volt olyan utálatos Petunia Lilyvel, mikor kis korukban nagyon szerették egymást - jegyezte meg csendesen Olívia.
- Igen - válaszolta Harry. - Soha nem tudta megbocsátani anyának, hogy boszorkány lett és egy varázslóhoz ment feleségül. Tőlem meg egyenesen félnek. Kis koromban azért, mert esetleg valaki megtudja, ki is vagyok valójában. Ezért titkolták tizenegy éves koromig, hogy varázslónak születtem. A szüleim haláláról is azt hazudták, autóbalesetben haltak meg, miközben a kor leghatalmasabb fekete varázslója gyilkolta meg őket.
- Lily és férje gyilkosság áldozat lett! Ezt felfoghatatlan - mondta hitetlenkedve Olívia.
Harry jobbnak látta, ha elmondja teljes igazságot. Kezdve Voldemort hatalomra kerülésétől, át a szülei halálán, hogyan került a Dursley családhoz, hogyan telt a gyerekkora tizenegy éves koráig, egészen odáig, milyen körülmények között tudta meg, hogy varázsló. Mesélt a Roxforti évekről, a Bölcsek Kövéről, a fiatal Denemről, a Tekergőkről, a Trimágus Tusáról, Voldemort visszatértéről, a Főnix Rendjéről, a keresztapja haláláról, a jóslatról mely megpecsételte az egész életét.
Harry hallgatósága megdöbbent, a fiú fiatal kora ellenére mennyi szörnyűségen ment keresztül. Harry biztosította őket, a sok veszély és veszteség ellenére a Roxfortban eltölt öt év volt élete eddigi legboldogabb időszaka. Elmondta Olívia néninek, és Marknak gondolják meg jól mielőtt a fiú belépne a varázsvilágba, ahol immár nyíltan folyik a második háború Voldemort ellen. Figyelmeztette őket, veszélybe kerülhetnek, ha kiderül, hogy az ő rokonai és ráadásul Mark is varázsló.
Olívia megköszönte a figyelmeztetést. Még gondolkodni fognak a hallottakon, de ismerve a fia eltökéltségét nem fog meghátrálni. Mark is biztosította Harryt, nem fél szembenézni a varázsvilággal.
Harry megtudta, Mark édesapja nem sokkal, az édesanyjával kötendő esküvő előtt halt meg egy balesetben, de ekkor Olívia már terhes volt a fiával. A fia születését követően, Olívia feladta énekesi karrierjét, azóta énektanárként magán órákat ad gyerekeknek.

*

Petunia néni másnap reggelinél sem került elő. Vernon bácsi elmondta, a felségét megviselték a hallottak, sok pihenésre volt szüksége. A reggelit követően Mary lekísérte Harryt, Olíviát és Markot a régi várpincébe. Vernon és Dudley nem tartottak velük.
- Az ajtót már ötszáz éve nem tudták kinyitni, talán nektek most sikerülni fog fiúk - mond Miss. Sven.
- De hogy tudnánk mi kinyitni Harryvel, ha eddig nem sikerült senkinek? - kérdezte Mark Harry felé sandítva.
- Sejtem, hogyan lehet kinyitni - mondta Harry. - Ahhoz varázsolnom kellene, de a kis korú varázslók és boszorkányok nem alkalmazhatnak varázslatot a Roxforton kívül, csak életveszélyes helyzetekben. Én már kétszer álltam a kicsapás szélén, mert megszegtem a törvényt. Az első esetet nem is én idéztem elő, hanem egy házi manó - akkor csak figyelmeztettek, ha még egyszer varázsolók kicsapnak. Tavaly nyáron megtámadott két dementor engem és Dudleyt. Megint a kicsapás veszélye fenyegetett. Az esetet életveszélyesnek minősítették, így megúsztam. Nem akarok feleslegesen kockáztatni.
- De azért tudod, hogy lehet kinyitni? - kérdezte Olívia.
- Mint mondtam csak sejtem, van egy egyszerű varázslat, az Alohomora, ami a zárak kinyitására szolgál. Azt is sejtem, ahhoz, hogy tényleg ki lehessen nyitni az ajtót, Hollóhát leszármazottjának kell lenni. Ha visszaértünk a Privet Drive-ra, írni fogok egy levelet Dumbledore professzornak, hátha engedélyeztetni tudja, hogy most az egyszer alkalmazhassak varázslatot az iskolán kívül.
- Ebben megállapodtunk - értett egyet az unokaöccsével Olívia - Fel is mehetnénk a házba. Lassan indulnunk is kellene haza.
- Azt hiszem ezzel Petunia néni is egyet fog érteni - mondta mosolyogva Harry.
Harry nem sokat tévedett. Vernon bácsiék már össze is csomagoltak, már csak Harryre vártak. A fiú gyorsan összeszedte a holmiját. Elköszönt Olíviáéktól - akik csak később indulnak vissza - és Miss. Sventől.

*

Otthon Petunia néni bezárkózott a szobájába. Napokig alig látták. A máskor oly tiszta, pedáns Dursley ház, úgy nézett ki, mint egy csatatér. Dudley csak aludni és enni járt haza, egész nap a bandájával lógott. Őt nem viselte meg, amit megtudott az őseiről. Vernon bácsi felettébb hallgatag volt - különösen, hogy neki kellett bevásárolnia és már napok óta csak hideget evett.
Harry megírta a levelet Dumbledore-nak, beszámolt arról, amit megtudott. A válasz két nap múlva megérkezett. Még Dumbledore sem tudta, hogy Harry anyai ágon Hollóháti Hedvig leszármazottja. Megígérte, személyesen fogja elkísérni. Készüljön, augusztus 15-én érte mennek a Rend tagjai.
Mrs. Figg most is naponta meglátogatta, hozta-vitte leveleket, meg a híreket. Harryt rajta kívül most már Olívia néni és Mark is látogatta majd minden nap. Harry megszerette őket. Sokat mesélt Marknak a varázsvilágról. A fiú izgatottan várta a szeptember 1-jét.
Petunia néni egy hét elteltével előbújt a szobájából. A férje és a fia örültek neki. Az egyik, mert rend lesz a lakásban, és nem neki kell bevásárolnia, a másik meg végre újra jókat ehet, hiányoztak neki az anyja főztjei. Petunia legelőször is Harryvel akart beszélni.
- Vernon bácsi mondta, hogy beszélni akarsz velem.
- Igen Harry. Nem tudom, hogyan is kezdjem. Bocsánatot akarok kérni tőled, az eddigi viselkedésemért - kezdte Petunia és Harry azt hitte, nem jól hall. - Rájöttem, hozzád, korábban az édesanyádhoz és Olíviáékhoz is másként kellett volna viszonyulnom. Még ha nem is fogadtam el azt, milyenek is vagytok valójában, meg kellett volna tartanom magamnak a véleményemet, nem lett volna szabad titeket nyíltan kritizálni. Előled is hiba volt eltitkolni kis korodban, hogy varázsló vagy, és mi történt a szüleiddel.
- Jól van Petunia néni, megbocsátok - mondta a bocsánatkéréstől még mindig ledöbbent fiú.
- Köszönöm - mondta tömörem Petunia néni, elment, hogy kitakarítsa a házat, vacsorát készítsen a családjának.
Az elkövetkező napokban javult Harry helyzete a Dursley házban. Már nem nézték levegőnek, mint máskor. Petunia néni és Vernon bácsi még el is beszélgetett vele semleges témákról - aminek nem volt köze a varázsvilághoz. Dudley és Harry viszonyában is javulás állt be, már nem tettek keresztbe egymásnak ott, ahol tudtak, békén hagyták egymást. A Dursley házban egyfajta fegyverszünet állt be.
Petunia néni még Olíviával is kibékült, sőt odáig elment, egyszer meghívta vacsorára a fiával együtt.

*

Lupin tíz órakor érkezett Dedalus Diggle-lel. Egyszerűen hoppanáltak a nappali közepén. Az egész Dursley család megkövült az érkezés e módján. Még Harry is.
- Helló Harry - köszönt Lupin - elkészültél?
- Igen Remus.
- Jól van, a csomagodat Dedalus hozza majd utánunk, mi előre megyünk. Itt van egy zsupsz kulcs, érintsd meg és már itt sem vagyunk - azzal elővett a zsebéből egy zsebkendőt, odatartott Harry elé, fogja meg.
- Viszont látásra jövő nyárig Petunia néni, Vernon bácsi, Dudley - köszönt el a hoppanalás láttán még mindig döbbent társaságtól Harry. Megfogta a zsupsz kulcsot. Érezte a szokásos rántást és következő pillanatban már a Grimmauld tér 12 szám alatt lévő házban találta magát.
- Szia Harry. Épp időben érkeztettek Remus-szal - mondta Dumbledore
- Jó napot igazgató úr. Hogy van? - érdeklődött Harry.
- Én jól vagyok, de most nem ez a fontos. Már indulunk is tovább. - Azzal ő is megfogta a zsupsz kulcsot, azon nyomban a Holló villában landoltak. Ott már várta őket Miss. Sven. Mary nem lepődött meg, mikor három ember is a nappaliban termett a semmiből, már tudott az érkezésükről. Lupin két napja járt nála. Elmagyarázta mi a helyzet, a mai napon milyen módon fognak érkezni. Rögtön lementek a pincébe.
- Na Harry most kivételesen varázsolhatsz - mondta Dumbledore a szemüvege mögül mosolyogva hunyorítva -, maga a Mágiaügyi Miniszter engedélyezte.
- Alohomorra - mondta Harry. Az ajtó kitárult. Láthatóvá vált egy folyosó. Harry és Dumbledore belépett az ajtón, elindultak a folyóson. Mary kint maradt Lupinnal, aki az ajtó előtt őrködött.
A folyosó két oldalán több ajtó is volt. Benéztek mindbe. A legtöbbjében Hollóhát leszármazottai által összegyűjtött varázskönyvek, a varázsláshoz szükséges különböző tárgyak voltak. Az egyik teremben egy fa állt. A levelein arany- illetve ezüst betűkkel írt nevekkel. Az első név Hollóháti Hedviggé és a férjéé, az utolsó Harryé, Dudleyé és Marké, mint a család jelenlegi három utolsó leszármazottjáé.
- Harry a családfán Hollóháti Hedvig és leszármazottainak neveit láthatod - mondta a fiúnak Dumbledore. - Látom, elámultál, a te neved is szerepel a fán. Ennek a családfának az a különlegessége, mikor megszületik egy új családtag, megjelenik a neve a születési dátumával, midőn megházasodik a házastársa neve is, mikor meghal a halálának a pontos dátuma válik láthatóvá. A családfa úgy tesz különbséget mágus és mugli leszármazottak között, arany betűkkel szerepelnek a mágus, ezüsttel a mugli leszármazottak nevei.
Tovább mentek a folyóson. Találtak még egy termet, amelyben az ősök képei voltak. Harry odament Hollóháti Hedvig festményéhez. Meglepetten vette észre, hogy vörös hajú és zöld szemű volt csak úgy, mint Harry édesanya. Lily nagyon hasonlított Hedvigre. Harry ebből rájött, zöld szeme Hollóháti örökség.
A folyóson lévő utolsó ajtót Dumbledore nem tudta kinyitni, csak Harry. Belépni sem tudott, így a fiúnak egyedül kellett bemennie. Harry a teremben egy üvegbúra alatt egy pergamentet, egy sípot talált. Levette az üvegburát, elolvasta az írást.

Leszármazott!

Ki e sorokat olvasod, tudd hát meg, méltónak találtattál arra, használd belátásod szerint a sípot, mellyel magadhoz szólíthatod kedvenc madaraim, a hollókat. De légy fegyelmezve, csak akkor használd, ha a szükség úgy hozza a te életed, vagy társaid élete veszélyben forog.

Hollóháti Hedvig.

Harry a kezében tartva a sípot alaposabban megnézte. A kidolgozása művészi volt, három hollót ábrázolva. Még egyszer elolvasta az írást. Meghallotta a termen kívül Dumbledore hangját, kiment az igazgatóhoz. Megmutatta neki Hedvig levelét és a sípot.
- Hallottam már Hollóháti Hedvig sípjáról - mondta Dumbledore a sípot nézve. - Állítólag ennek segítségével hívta magához a hollókat, akik segédkeztek neki a Roxfort felépítésében. Egy alakalommal a hollók mentették meg az életét, amikor egy gonosz banya meg akarta ölni még fiatal korában, hogy elvegye az ifjúságát. Szóval most már a tiéd. Tartsd magadnál. Vigyáz rá, és ahogy Hedvig írta, csak akkor használd mikor szükséges. A sípról senkinek se szóljál, még Ronnak és Hermionénak sem.
- Igen igazgató úr - igére meg Harry. - Lenne még egy kérdésem. Ha jól sejtem édesanyám Hollóhátas volt.
- Igen, Lily Hollóhátas volt.
- Értem professzor úr.
- Most már mehetünk - azzal megfordultak és visszamentek Maryhez és Remushoz. - Harry zárd vissza az ajtót. Nem lenne jó ha illetéktelen személyek hozzájutnának a Hollóháti család örökségéhez. Az téged és Markot illet. A legfontosabb dolog odabentről már úgyis nálad van.
Harry bezárta a pinceajtót. Ezután elköszöntek Marytől. A zsupsz kulcs segítségével visszamentek a Grimmauld tér 12 szám alatt lévő házba.