|
13. Konoha Sárga Villanása
2008.11.17. 13:22
13. fejezet
Konoha Sárga Villanása
A vízbe csapódva, az áradat magával sodort. Hánykolódva a habok között, igyekeztem a fejemet a víz felett tartani, miközben erőteljes karcsapásokkal, illetve lábmunkával irányítottam magamat. Szerencsére a folyó nem volt olyan gyors sodrású, mint amilyennek fentről a sziklapárkányról látszott, ezért, még ha nehezen is, de képes voltam úszni a folyóban.
Minato és Kakashi szintén felszínen maradással küzdött, de hozzám hasonlóan ők is megoldották a problémát.
Kétpercnyi úszást követően, egy lassúbb sodrású részére értünk a folyónak. Szavak nélkül is éreztük mind a hárman, hogy most kell elhagyni a vizet, a szárazra evickélnünk. Így kihasználva a kínálkozó alkalmat a folyópart felé vettük az irányt.
Elsőnek Kakashi ért partot, őt követem én, majd szinte velem azonos időben, Minato is kikecmergett a vízből. Pihegve rogytunk le a szárazföldre. Kakashi elterülve, hanyatt feküdt a földön, és próbálta kipihenni magát. Mellette szőke senseije ült, hátát egy fának vetve, nagy levegővételekkel igyekezett a kapkodó légzését normalizálni. Jómagam hason fekve, fejemet karomon nyugtatva, próbálkoztam zakatoló szívverésemet lecsendesíteni.
– In...indulnunk ke...kellene – mondta Minato, még mindig a kényszerű úszás hatása alatt, de közben kezdte összeszedni magát, és felállva adott nyomatékot szavainak.
– Egyetértek – szólaltam meg, négykézlábra küzdve magamat, majd a férfihez hasonlóan, én is feltápászkodtam a földről.
– Merre menjünk? – kérdezte meg Kakashi, aki időközben már Minato mellett állt.
– Egyenesen előre, keresztül a hegyháton, utána észak felé fordulunk – válaszoltam a fiúra nézve.
– Menjünk! – mondta határozottan Minato, és teketóriázás nélkül megindult az általam megadott irányba, Kakashival együtt követtük őt, hogy minél előbb Örvényország rejtett ninja falujába, Zuhatagba érjünk.
* * * * *
Körültekintően, óvatosan, de ennek ellenére gyors tempóban haladtunk. Nem próbáltunk elrejtőzni, mert azzal már tisztában voltunk, hogy az ellenség tudta merre tartunk, és éppen azért támadtak ránk többször is. Nagy valószínűséggel küldetésünk célját is ismerték, és pontosan abban igyekezték megakadályozni a konohai küldöttséget, hogy elérjenek a tárgyalások helyszínére.
Sajnos ez egy másik gondot elénk tárt. Szavak nélkül is tudtuk, hogy a tavalyi évhez hasonlóan ismételten árulás történt, hiszen a legnagyobb titokban indultunk útnak, mégis ránk találtak többször is. A béketárgyalásokra tett újabb lehetőséget valakik megint meg akarták akadályozni, pedig éppen csak megkezdődtek volna az egyeztetések a fegyverszünet megkötésére a shinobi nemzetek között, illetve most újult meg, a tíz éve dúló, kegyetlen háború befejezésére tett kísérlet. Egyértelmű volt, hogy bizonyos személyek, valamint nemzetek azon mesterkedettek, hogy a harcok ne szűnjenek meg, a csaták meg folytatódjanak.
Az indokok ismeretében egyetlen lehetőségünk maradt csak, hogy a legrövidebb úton menjünk, nyílegyenesen előre, minél hamarább célhoz érve. Az is fontos volt, hogy értesítsük a másik négy rejtett falu küldöttségeit az árulásról. Ugyanakkor az is előfordulhatott, hogy a konohaiakhoz hasonlóan más ninja falvak küldötteit is támadás érte, és ha ez valóban megtörtént, akkor sürgősen csapatokat kellett küldeni a segítségükre. Mindannyian a tudatában voltunk annak, hogy éppen az, vetett véget az, egy évvel ezelőtti fegyverszünet megkötésére tett próbálkozásra, hogy az akkori küldöttségek soha nem értek el a tárgyalások helyszínére. A ninja vezetők egymást kezdték okolni, a másik nemzeteket hibáztatták, és ezen okokból nem született meg a fegyverszünet, és majd a béke sem. Ezen tudás birtokában nem volt más választásunk, mindenáron el kellett jutunk Zuhatagba.
A nap hátra lévő része viszonylagos nyugalomban telt el. Haladásunkat nem zavarta meg újabb rajtaütés, de biztosak voltunk abban, hogy egy újabb támadás bármikor bekövetkezhet, főleg mivel Kakashi kutyái jelentették, észleltek két felénk tartó ninja csapatot. Két–két ninja kutya figyelemmel kísérte az egységek mozgását, valamint meghatározta a helyzetüket, így képesek voltunk közöttük átsiklani anélkül, hogy észlelték volna ott létünket. A többi eb – gazdájuk parancsára – tovább kereste Jirayát, és igyekeztek kideríteni, mi történt Mináékkal azt követően, hogy megtámadtak minket a barlangban.
Az éjszaka folyamán tartottunk egy rövid pihenőt, majd újult erővel indultunk tovább, az immár csak egy napra lévő célunk felé. Sejtettük, ha esetleg megtámadnak minket, akkor az, valószínűleg még azelőtt fog bekövetkezni, hogy elérnénk a falumba – és jó is volt a megérzésünk, mert félnapi távolságra Zuhatagtól, be is következett, amitől tartottunk.
Minato, aki leghátul haladt, váratlanul felzárkózott Kakashi mellé, és súgott valamit a fiúnak, majd ismét elfoglalta a hátvéd szerepét. Az egész nem vett igénybe egy percet sem. Az ezüsthajú ifjú ninja, ekkor gyorsabbra vette a tempóját. Látva ezt, tudtam, hogy tovább akarja adni nekem is azt, amit az imént Minato közölt vele. Feltűnés nélkül lassítottam egy kicsit a haladási sebességemből, hogy a fiú utol bírjon érni.
– Mi történt? – kérdeztem Kakashitól, amint mellém ért.
– Minato érzékelte, több ismeretlen chakra kisugárzását is – válaszolta Kakashi, miközben a saját tempóját az enyémhez igazította. – Az elmúlt percekben egyre közelebb értek hozzánk.
– Biztos benne? – érdeklődtem, mert még nem észleltem a mienkén kívül más chakrát.
– Hidd el, ha azt mondja, akkor az úgy van – jelentette ki a fiú kétségek nélkül. – A senseinek átlagon felüli az érzékelési szintje.
– Rendben, hiszek neki – mondtam, majd még hozzátettem: – Van valamilyen terve?
– Igen – válaszolta fekete maszkja mögül Kakashi. – Kéri, folytassuk tovább az utat, mintha semmit sem tudnánk, és ha jelez, akkor maradjunk egymás mellett, hogy gond nélkül ki tudja vitelezni a tervét.
– És még is, mi az? – tettem fel a kérdést, mert azért azt jó lenne tudni, hogy mit is tervez Minato.
– Nem tudom, de hidd el, időben meg fogjuk tudni, mit tervez – válaszolta Kakashi. – Elvégre ő Konoha legnagyobb taktikai lángelméje, és nem hiába hívják zseni ninjának – mondta büszkén a fiú.
– Micsoda?! – csúszott ki a számon, mivel hallottam szóbeszédet egy fiatal levél ninjáról, akiről mindenhol csak elismeréssel nyilatkoztak – kiváló képességeiről, átlagon felüli intelligenciájáról, valamint rendkívüli zsenialitásáról. A háború során nem egyszer győztek ott a konohai ninják, ahol mások vesztettek volna – de mivel egy zseni ninja vezette őket, még a nagy létszámú, erőfölényben lévő ellenséges csapatok fölött is diadalt arattak. El sem akartam hinni, hogy az a ninja, akiről a háború során legendákat zengtek, és aki iránt – még ha nem is ismertem –, mély tiszteletet éreztem, végig itt volt velem az elmúlt napok során. Így szinten önkéntelenül bukott ki belőlem az a név, amin emlegetni szokták:
– Konoha Sárga Villanása!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
