|
14. A legendás sanin
2008.11.23. 09:07
A legendás sanin
– Konoha Sárga Villanása!!! – döbbent kiáltásom visszhangozva zengett keresztül a vidéken. Képtelen voltam felfogni, kivel hozott össze a sors, jelen küldetésem közben. De végül is, nem kellett olyan meglepettnek lennem, hiszen ki mást küldhettek volna a béketárgyalások előkészítésére a konohaiak, mint egyik legjelentősebb jouninjukat.
– Ő az valójában – jelentette ki Kakashi, aki – mint láttam – roppant büszke volt híres, egykori senseijére. – De jó volna, ha egy kicsit csendesebben nyilatkoznál ki Kushina! Mellesleg azért ne álljunk meg, mert rájöttél, ki is Minato valójában – szólt rám a kölyök, mert egy pillanatra a döbbenettől meg is torpantam, de rögvest összeszedtem magamat, illetve folytattam az utunkat.
– Konoha Sárga Villanása... – jegyeztem meg, mintegy magamnak, halkan sóhajtva. – Ezt eddig miért nem mondtátok?!
– Az ok egyszerű – mondta közömbös hangon Kakashi –, ha ti tudtátok volna ki is ő valójában, akkor egy esetleges árulás során – ami sajnos be is következett, csak még nem tudjuk ki az, aki elárulta az ittlétünket – az ellenfeleink is rájöhettek Minato valódi kilétére. A senseinek sok az ellensége. Sokan akarják holtan látni őt, ezért úgy gondolhatják ez a mostani, jó alkalom lehet arra, hogy végleg leszámoljanak vele.
– Megértem az indítékaitokat, de még is, talán jobb lett volna, ha tudunk a dologról – közöltem Kakashival. – De várjunk csak! – csaptam megvilágosodva a homlokomra. – Konoha Sárga Villanásának nem más volt a senseije, mint az egyik Legendás Sanin! És a neve, Jiraya! Akkor ő... – megrökönyödésemben még a hangom is elakadt, pedig ha én nem tudok megszólalni, az már nagy szó!
– Pontosan – felelte Kakashi, látva hüledezésemet. – Jiraya–sama a három legendás sanin egyike. Ő volt Minato egykori senseije, ráadásul geninként a harmadik Hokage tanítványa. Minatoval, ezért vagyunk nyugodtak, hogy Jiraya – feltehetően – nincs komolyabb veszélyben, mert ő az egyik legerősebb levél ninja, illetve éppen elég tapasztalata van. Főként ismerve őt, tisztában vagyunk azzal, hogy még a legszorultabb, legképtelenebb helyzetekből is képes kivágni magát.
– Aha – jegyeztem meg roppant értelmesen, és "bőbeszédűen", mert még mindig nem találtam szavakat, olyannyira meg voltam lepődve, hogy micsoda hírességekkel találkoztam. Képtelen voltam napirendre térni a dolog felett, de legalább egy valami kitisztult bennem, még pedig az, hogy honnan volt annyira ismerős nekem Jiraya. Gyermekként, mikor Konohában laktam – mert édesanyám volt az ottani örvénynagykövet –, ha tehettem, állandóan a híres saninok nyomában voltam, és az ámulattól tátott szájjal, az elragadottságtól csillogó szemekkel bámultam őket. Csodáltam erejüket, bátorságukat, hírnevüket, valamint egymás iránti odaadásukat, és felnőve, ninjaként olyan szerettem volna lenni, mint ők. Ez volt az oka, hogy ismerősnek találtam Jirayát már a legelején, de én balga, nem tudtam beazonosítani gyermekkorom egyik bálványát, a középkorú férfiben. Pedig, ha más alapján nem is, hát a nevét hallva, fel kellett volna ismernem. Egy dolgot lehet csak a javamra írni, hogy az óta eltelt tizenkét év, és mikor utoljára láttam Jirayát, még csak nyolc éves múltam. – Azt hiszem még emésztenem, kell az előbb hallottakat.
– Kushina, annak ellenére, hogy már tudod az igazat Jirayáról és Minatoról, ne felejtsd el, ők ugyanazok, akiket megismertél. Ne csak a híres ninjákat lásd bennük! Jó párszor tapasztaltam, hogy néha legszívesebben mind a ketten szabadulnának a hírnevüktől, és lennének csak egyszerű jouninok, mert a legtöbb ember csak a két élő legendát látja bennünk, nem, pedig az igazi valójukat. Ez is az oka, hogy Jiraya a gondtalan, nagyhangú, állandóan vigyorgó felét mutatja az emberek felé, Minato meg az örökké vidám, könnyed arcát – mondta Kakashi, kinek a hangjában egy csipetnyi szomorúságot véltem hallani.
– Védekező póz – jelentettem ki halkan. – Az adott viselkedésükkel igyekeznek elrejteni a valódi énüket, mert az emberek arra nem kíváncsiak, csak az általuk elképzelt híres hősre – mondtam, és legbelül igazat adtam a férfiaknak, elvégre gyerekként is csak a legendás sanint láttam Jirayában, nem a hírnév mögött megbúvó embert. Gondolom, hozzám hasonlóan a többi ember is csak az elő legendát látta a férfiben, és nem azt az embert, aki valójában, illetve ugyanez lehetett a helyzet Minatoval is, mint egykori senseijével. – Ne aggódj Kakashi! Pontosan úgy fogok velük viselkedni, mint eddig.
– Igen? Ugyanúgy? Főleg Minatoval? – érdeklődött vidáman a fiú.
– Ez alatt, mit értesz?! – kérdeztem vissza, mert a vigyorgó Kakashit elnézve, felébredt a gyanúm, hogy az ezüsthajú éppen ugratni készül, habár sejtelmem sem volt, hogy mire célzott az előbb.
– Hogy, amint alkalmad adódik, feldöntve Minatot, az ölében kötsz ki. Legyünk őszinték, eléggé átlátszó a dolog. Szerintem megmondhatnád neki nyíltan, hogy tetszik neked. Hatékonyabb lenne, minthogy állandóan kényelmetlen helyzetbe hozod őt, és magadat is – közölte velem jókedvűen Kakashi.
– Te szemtelen kölyök! – csaptam felé indulatosan, mert egy kicsit felment bennem a pumpa, látva a fiú vigyori képét. – Egyáltalán, hogyan is feltételezhetsz ilyet rólam! Kikérem magamnak, én nem vagyok olyan! Vagy talán azt hiszed, hogy olcsó trükkökhöz kell folyamodnom, hogy felhívjam magamra egy férfi figyelmét! Csak, hogy tudd! Nincs rá szükségem! – közöltem Kakashival sértődötten, és közben elátkoztam lángvörös hajamat, mert égő arcom lassan már a hajszínemen is túltevő árnyalatot öltött. – Mit csináljak, ha egy kicsit – na jó! –, nagyon szeles vagyok, és úton, útfélen neki megyek valakinek, és emiatt cikis helyzetekbe kerülök?!
– Nyugi, Kushina! – igyekezett a konohai lecsillapítani, elnézvén dühödt fújtatásomat. – Csak vicceltem. De kettőnk között szólva, félreérthető, hogy állandóan Minatoval teszed ezt, míg másokkal nem.
– Ejthetnénk a témát?! – indítványoztam, mialatt összeszűkült szemekkel tekintettem Kakashira, ezzel is jelezve neki, nagyon is itt volna az ideje, hogy befejezzük a számomra kényelmetlen beszélgetést. Csak sajnos – még ha a fiút sikerült is meggyőznöm az ellenkezőjéről –, önmagamnak nem hazudhattam. Volt abban valami furcsa, hogy mióta együtt voltunk a levél ninjákkal, kizárólagosan Minatoval bénáztam egy sort, és a többiekkel nem. Azt hiszem el kellett gondolkodnom azon, hogy miért is pont ővele tettem, amit tettem állandó jelleggel. Még azt is elképzelhetőnek tartottam, hogy volt valami igazság alapja annak, amit Kakashi mondott, még ha csak poénból is...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
