|
4. Megbeszélés
2008.09.16. 08:03
4. fejezet:
Megbeszélés
Minatoval való találkozást, jól kibeszéltük, megtárgyaltuk Aikoval, mialatt egészen jól összebarátkoztunk. Nem hittem, hogy az arrogánsnak tartott lány, egyszerre csak így meg fog majd nyílni, és pont nekem. Ezt szóvá is tettem, mire meglepetésemre elmondta, hogy az egész tartózkodó viselkedésével, csak a félénkségét próbálja leplezni, mert az ő családjában ezt gyengeségnek tekintik, pluszban még, háború idején egy ninja minden lehet, csak félénk nem.
Teljesen meg tudtam őt érteni, habár rám nem volt jellemző a félénkség, annál jobban, hogy hiába igyekszem elkerülni, de valahogy minduntalan bajba kerülök. Pontosabban a földre, mert szelességemnek hála, elégé intenzíven szoktam közlekedni, és így mindig neki megyek valakinek, illetve valaminek. Ez pedig adott helyzetből adódóan vagy jól, poénnal végződik, vagy - ritkábban - rosszul. Ezen megállapításomon, Aiko jót derült.
Beszélgetés közben, azért nem fecséreltük az időt, és jó alaposan körülnéztünk a faluban, majd a három óra leteltével, visszaindultunk a teaházba, Rashaékhoz. Nagyon reméltem, hogy a konohaiak már ott lesznek, és nem kell még várni rájuk, de legjobban azért reménykedtem, mert ez azt jelentette, hogy gond nélkül megérkeztek a levél falu követei.
A megállapodottaknak megfelelően, pontosan három órával később érkeztem vissza a teaházba, Aiko társaságában. Mivel nem találtuk lent az éttermi részben a Minát és Rashát, ezért felmentünk a közös szobánkba. Az ajtó eléérve, éppen léptem volna már be a szobába, mikor Aiko váratlanul megállított. Kérdően néztem rá.
- A szobában öten vannak - jelentette ki határozottan.
- Igazad van. Érzem a chakra áramlásukat - bólintottam helyeslően, mert ő előbb érzékelte, hogy a helységben nem csak két társunk tartózkodott, hanem rajtuk kívül még három fő. Nem csoda, hogy Aiko érezte ezt meg előttem, elvégre ő volt a medicus ninja, és ennek megfelelően pontosabb chakra irányítással rendelkezett, mint én. - Szerinted a konohaiak azok?
- Remélem, hogy ők azok, de azért legyünk óvatosak! - jegyezte meg a szőke lány. - Fel kell készülnünk, hogy esetleg nem a konohaiak, hanem valakik, akik tudomást szereztek a küldetésünkről.
- Egyetértek - feleltem. - Soha nem árt az elővigyázatosság, de azért ne álljunk itt, hanem menjünk be, és győződjünk meg, hogy minden rendben van odabent.
- Jó, de azért álljunk készen! - mondta Aiko ellentmondást nem tűrően.
- Menjünk - tettem még hozzá, mielőtt bekopogtatva, beléptünk volna a szobába, ahol két társunkon kívül, még hárman tartózkodtak.
- Végre megjöttetek! - kiáltott fel megörülve érkezésünknek Mina, de ezt követően megemberelte magát, és ismét komoly arckifejezést felvéve, visszaült az asztal mellé. Elvégre ő egy követ ninja volt, és mint ilyen, nem ugrándozhatott csak úgy.
- Aiko. Mina - biccentett felénk köszönésképpen Rasha, de Minával ellentétben, ő ülve maradt. – Kérlek, üljetek le! - engedelmeskedve az utasításának, mindketten az asztal felé kezdtünk sétálni, hogy ott csatlakozhassunk a másik két lányhoz, és a levél ninjákhoz. - Uraim, bemutatom önöknek, Uzumaki Kushinát és Yuri Aikot. Lányok, a követ urak Jiraya-sama, Namikaze Minato és Hatake Kakashi - mutatott minket egymásnak be Rasha.
- Hölgyeim, örülök a találkozásnak - hallottam egy vidáman zengő, mély basszus hangot.
- Üdvözlöm önöket - csatlakott a basszushoz, egy bariton is, majd legvégül egy magasabban hangzó hang is, ami inkább volt egy fiúé, mint férfié.
- Jó napot!
- Jó napot! - köszöntünk szinte egyszerre Aikoval, és ez volt az a pillanat, amikor végre szembekerültem a konohai követekkel, és legnagyobb döbbenetemre, a három közül kettőt felismertem, hiszen alig két órája találkoztam, illetve beszéltem is velük a faluban.
Minato és Jiraya voltak. Megütközve kapkodtam közöttük a pillantásomat, és még mindig nem tértem magamhoz a sokktól, hogy a levél ninják közé tartozik az a fiatal férfi is, aki oly nagyon lenyűgözött, mind megjelenésével, mind jellemével két órája.
- Nézd már, Minato! - kiáltott fel csodálkozva Jiraya. - A két lány, akikkel találkoztunk a főtér mellett, mikor elkeveredtél.
- Ismeritek egymást?! - kérdezte meglepetten Rasha, mert nem számított rá, hogy az előbb bemutatottakat esetleg már ismerjük.
- Igen, Rasha - válaszolta Minato. - Összefutottunk idefelé a hölgyekkel, mikor útbaigazítást próbáltam kérni valakitől, mert az igazat megvallva, mint azt a sensei is mondta, eltévedtem egy kissé - mondta kisfiúsan mosolyogva Minato, mialatt a tarkóját vakarta zavarában.
- Így már világos - jegyezte meg Rasha -, akkor, ha a lányok helyet foglaltak, akár neki is kezdhetünk a dolognak. Elkérhetném a tekercset, amit annak céljából hoztak magukkal, hogy a személyazonosságukat minden kétséget kizáróan igazolhassák. A miénk, itt van - nyújtotta át a mi hitelességünket, alátámasztó tekercset Jirayanak Rasha, aki azért cserébe átadta neki az övékét.
Jiraya azonnal neki is látott a tekercs kinyitásának, és a kódolt üzenet megfejtésének. Ezalatt Rasha odaadta nekem a konohaiakét, hogy én is elvégezhessem a feladatomat. Nem is tétlenkedtem, azon nyomban elkezdtem a tekercs átvizsgálását. Tettem is mindazt azért olyan buzgalommal, mert így nem kellett elgondolkodnom, hogy újra találkoztam Minatoval.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
