|
9. A Földi Arany Királyság
2009.04.27. 15:35
9. fejezet
A Földi Arany Királyság
Két héttel hazatértemet követően ismét úton voltam, de szerencsére nem kellett messzire utaznom otthonomtól, elvégre mondhatni csak a szomszédba mentem. Úti célom pedig nem volt más, mint a Földi Arany Királyság. A bolygó, amely körül a saját királyságom – a Holdbéli Ezüst Millennium Királyság – is keringet.
Az eltervezetteknek megfelelően – aminek alapját még visszatértem napján, a Holdon Nehelenia ötlött ki –, Lady Neptun tett hivatalos látogatást távoli rokonánál Endiona királynénál a Földön. Előreláthatólag két hetesre tervezték a látogatást, mert azt reméltük ennyi idő alatt csak megtaláljuk a hetedik, utolsó Kristályvirágot. Barátnőm Neptun a kigondoltaknak megfelelőn magára irányítja majd a királyiudvar, és ezzel együtt a bolygó figyelmét. Meg kell vallani ez nem is lesz számára nehéz feladat, mert a lány kivételes jelenség volt. Neptun most nem senshiként, harci fukuban jelent meg, hanem teljes uralkodó bolygóhercegnői díszben. Egy hosszú türkizszínű, földig érő, egyszerű vonalú ruhát, amit egy lágy esésű, a ruha színével megegyező, hosszú vállkendő egészített ki. Legjobban hercegnői mivoltára pedig a homloka közepén lévő jel utalt, ami a Neptun szimbóluma volt. Elnézve a lányt, senki sem volta kétségbe nemesi mivoltát, természet adta uralkodói megjelenését. A földi emberek meg egyenesen odavoltak lenyűgöző szépségéért, kedvességéért, hogy éles eszét és ritka művészi tehetségét ne is említsem.
Megérkezését követően Atlantisz szigetére, ahol a bolygó fővárosa volt, Lady Neptunt a Földi Királyság uralkodó párja üdvözölte, Xikon király és Endiona királyné személyében. A két régen nem látott rokon szemmel láthatólag örült, hogy viszontláthatta a másikat. A királyné örömében, hogy újra találkozott távoli unokatestvérével, szívből jövő ölelésben részesítette, nem igazán törődve az etikett szabályaival. Pontosan ez a közvetlen viselkedés volt az oka, amiért a földiek rajongtak királynéjukért. A hölgy fekete hajával és szemével, apró termetével, aranyszívével, segítőkész természetével, a Földkirállyal kötött esküvőjét követően, hamar szívükbe zárták az emberek. Királyi hitvesét fiatalkora ellenére nagy tisztelet vette körül a bolygón. Régen nem volt a Földnek olyan népszerű, közkedvelt uralkodója, mint – az előkelő megjelenésű, közepes termetű, barna hajú, sötétkék szemű – Xikon, aki mióta trónra lépett, csak jót tett a népével.
A hivatalos fogadásra az Eleusis palota tróntermében került sor. A Föld mind a hat kontinentális nagyhercegsége, valamennyi – már-már különálló országoknak is mondható – hercegsége képviseltette magát a ceremónián. El kellett ismerni Neptun kiválóan teljesítette a rászabott feladatot, oly kiválóan látta el a dolgát, hogy a Földön senki sem sejtette, hogy rajta kívül még kik jöttek nagy titokban a bolygóra.
Jómagam álruhában a kíséret tagjaként érkeztem a bolygóra, velem tartott Uranus, Pluto és Botrychium is. Céljából annak, hogy személyazonosságunkat teljes mértékig képesek legyünk elrejteni, mi lányok mind a hárman befestettük a hajunkat. Pluto fekete hajzuhataga vörösesbarna színben pompázott, Uranus rövid, szalmaszőke frizurája gesztenyebarna lett, a saját – leginkább feltűnő színű – ezüst tincseim aranyszőkén fénylettek. Árulkodó frizurámat is megváltoztattam, a hajamat nem a szokásos odangokban viseltem, hanem egyszerű kalácsfonatba kötöttem. Uranusnak és Plutonak ilyen téren nem voltak gondjaik, mert az ő hajviseletük átlagosnak számított a Földön, nem úgy a Hold királyi családjára jellemző egyediség. Botrychiumnak volt a legegyszerűbb, mivel ő nem volt ismert a bolygón – a Holdon is még csak két hetet töltött el. Neki nem kellett semmit sem megváltoztatnia magán, de hozzánk – lányokhoz – hasonlóan, ő is álruhát öltött. Itt kell megjegyezni, hogy férjem a legfeltűnőbb ismertetőjelét, azért mégiscsak otthon hagyta, és az nem volt más, mint a sárkánya Diaban, aki a Holdon várta gazdája visszatértét.
Így jól elrejtőzve, állruhában voltunk jelen Lady Neptun kíséretében. Társaimmal egyetértettünk abban, hogy ne legyen a későbbiekben abból bonyodalom, hogy titokban érkeztünk a Földre, fel fogjuk magunkat és küldetésünk célját fedni a királyi pár előtt. Megegyeztünk abban, hogy egy alkalmas percben, Neptun Xikonnal és Endionával magánbeszélgetést fog kezdeményezni a lakosztályában, de azon mi is jelen leszünk. Emiatt türelmesen vártunk, de igazából nem is tehettünk mást, mert hiába voltam már egy napja a Földön, sajnos eddig nem bírtam bemérni a Kristályvirág helyzetét. Nemhogy a pontos helyét, de még azt sem, melyik kontinensen volt a hat közül. A teljes körű kutatáshoz szerettem volna megkapni Xikon király engedélyét, mert úgy egyszerűbbnek tűnt a virág keresése. Reménykedtem abban, hogy az uralkodó fel fog ajánlani segítséget is, a hetedik kristály meg találásához.
Szerencsénkre Neptun a második nap délutánján össze tudott hozni egy beszélgetést a királyi párral, és így felkészültük, hogy előadjuk a Földön való tartozkódásunk valódi okát.
* * * * *
Neptun a lakosztályához tartozó nappaliban foglalthelyet Xikon királlyal és Endiona királynéval, míg én a hálószobájában várakoztam. Barátnőm nem is késlekedett sokat, hanem néhány perccel a beszélgetés megkezdése után szóbahozta a látogatásának másik okát. Óvatosan fogalmazta a meg tényeket a lány, és mondta el azokat az uralkodó párnak.
– Xikon, Endiona szeretnék veletek valami nagyon fontosat közölni – kezdte Lady Neptun a tőle megszokott elővigyázatossággal.
– Mi a gond Neptun? – kérdezte aggódó hangon a fekete hajú királyné. – A szavaidból azt veszem ki, hogy amit mondani akarsz nekünk az tényleg lényeges.
– Igen valóban az Endiona – felelte Neptun. – Az hogy meglátogattalak téged és a családodat csak az egyik fele annak, amiért felkerestelek titeket.
– Ha a sejtésem jó, akkor mindjárt megtudjuk a másik okot is – jelentette ki komoly hangon Xikon, de közben kérdően nézett különös, éjkék szemeivel a lányra.
– A látogatásom másik célja, engedélyt szeretnék kérni tőletek négy barátom számára, hogy a számukra fontos dolog után kutathassanak itt a Földön – mondta el az igazat Neptun.
– És ez miért olyan nagy ügy? – érdeklődött Endiona kíváncsian. – Szólnod kell csak, és természetes, hogy segítünk a barátaidnak.
– Az nem olyan egyszerű, mert a kutatásnak teljes titokban kell lefolynia. Tudjátok, hogy háború folyik egy rossz szándékú birodalom a Dark Kingdom, valamint a Kristály Szövetség között, aminek a Holdkirályság is tagja, és mint tudom a Föld is csatlakozni szándékozik hozzá – tért a lényegre Neptun. – Az a keresés melyre engedélyt szeretnék kérni, az egyik legfontosabb dolog után folyik mind a két fél számára. Pontosan ezért kérlek titeket, ami most elhangzik, azt ne mondjátok el senkinek, hanem tartsátok teljes titokban.
– Ez magától értetendő Neptun – válaszolta határozottan Xikon a lánynak. – Ebből kiindulva jó, ha azt feltételezem, hogy ami olyan fontos, mind a birodalomnak, illetve a szövetségnek itt található a Földön.
– Igen – felelte kertelés nélkül a lány. – A tárgy, illetőleg jobban mondva egy kristály az, amit meg kell találnunk sürgősen.
– Biztosak vagytok benne, hogy az a valami itt van a bolygón? – faggatta Endiona kérdő tekintettel a Neptun hercegnőjét.
– Biztos, hogy a Földön van, de azt hiszem, jobb lenne, ha az a személy mondaná el a többi dolgot erről az ügyről, aki a legérintettebb benne – Neptun, hogy nyomatékot adjon a szavainak felállt, és a nappalit a hálóval összekötő ajtóhoz lépve, kinyitotta és azt mondta: – Selene kérlek, innen vedd át a szót?!
– Micsoda?! Selene! – kiáltott fel meglepetten a király, mert eddig azt hitte, hogy csak hárman vannak a lakosztályban.
– Selene? A Holdkirálynő is itt van?! – sikkantott fel Endiona, a szája elé téve a kezét döbbenetében.
– Xikon! Endiona! Bocsássatok meg, hogy így kellett eljárnunk, de mint Neptun mondta, az ügy rettentően fontos. Semmilyen körülmények között sem tudódhat ki, hogy a bolygón vagyok – mondtam a meghökkent királyi párnak, miközben beléptem a nyitott ajtón keresztül a nappaliba, és megálltam udvarhölgyem mellett.
– De hát maga mégis kicsoda?! – tudakolta mérgesen Endiona királyné, mialatt felállt a kanapéról, melyen addig helyet foglalt.
– Már megbocsásson, de maga nem a Holdkirálynő – közölte indulatosan Xikon király velem, aki a feleségéhez hasonlóan szintén állt már ekkor. – Őt személyesen ismerem, és ön egyáltalán nem is hasonlít hozzá.
– Ez csak azt jelenti, hogy kitűnően sikerült az álcám, de könnyen segíthetek a dolgon – és válaszra sem várva átváltoztam, és mire az ezüstfény kialudt, ott állt a Holdkirálynő igazi valójában a Földkirály és hitvese előtt.
– Selene! – nézett nagyot alakváltozásom okán Xikon. Megértettem a király reakcióját, mert ő még nem volt szemtanúja uralkodói átváltozásomnak. Nem úgy a felesége. Aki mint édesanyám egykori udvarhölgye és gyermekkori jó barátnője, a házassága előtt a Holdon szemtanúja volt a nagymamám és anyukám holdkirálynői, illetve holdhercegnői átalakulásának.
– A Holdistennőre, Selene! Tényleg te vagy az! – csapta össze a tenyereit Endiona, aki időközben visszaült oda, ahonnan az előbb oly viharos gyorsasággal felpattantan, mikor álruhában léptem be szobába. – De miért volt szükség erre az egész színjátékra?!
– Ez engem is érdekel?! – ült vissza a felesége mellé a király, de közben várakozásteljesen nézett rám, mintegy választ várva a feltett kérdésekre.
– Mindent meg fogok magyarázni – feleltem nekik, ugyanakkor Neptunnal mindketten helyet foglaltunk, szemben a Xikonékkal, azon a kanapén, amin eddig a lány ült egyedül.
– Neptun ott tartott, hogy a Kristály Szövetség számára egy rendkívül fontos tárgyat kell megtalálnunk a Földön – folytattam ott a beszédet, ahol az imént udvarhölgyem abbahagyta. – Meg kell találnunk a Szivárványkristályokat, amik hét Kristályvirágban vannak elrejtve, és ha az összes meg lesz, akkor azok fogják az Ezüstkristály darabjait alkotni. Nálunk jelenleg hat darab van, és már csak az utolsó hiányzik, ami történetesen itt van a Földön valahol elrejtve. Életbevágó, hogy minél előbb a nyomára bukkanjunk a virágnak, és így mind a hét Szivárványkristály meglegyen.
– Miért olyan fontosak ezek a kristályok, és főleg az Ezüstkristály? – kérdezte meg a Földkirály a Holdkirálynőt.
– Mint mondtam, a Szivárványkristályok valójában csak darabok, és ha összeállnak az Ezüstkristállyá, akkor egy borzalmasan nagy erejű tárgy fog létrejönni. Félő, ha esetleg rosszkezekbe kerülne, pusztításra használnák fel, ezért nagyon sürgős, hogy késlekedés nélkül ráleljünk az utolsó Kristályvirágra is – foglaltam össze tömören a tényeket.
– Értem – mondta eltöprengve Xikon. – Miért fontos, hogy személyesen a Holdkirálynő kutasson a kristályok után, nem tudná ezt más is megtenni?
– Nem, mert én vagyok az egyetlen, aki képes átváltoztatni a Kristályvirágokat Szivárványkristályokká, valamint megtalálni, A kisugárzásuk alapján bemérni is nekem van a legnagyobb esélyem – fedtem fel a tényleges igazságot Endionáék előtt.
– Arra hogyan jöttetek rá, hogy itt van a Földön a hetedik virág? Azt is te tetted? – puhatolózott a királyné.
– Nem, azt Sailor Pulto, mint az Időkapu őre tette meg – feleltem Endionának.
– Azt hiszem megértettem, hogy miért is akarod titokban tartani az egész kutatást itt a Földön – szólalt meg Xikon. – Minden rendelkezésemre álló eszközzel segíteni foglak. Nem tévedek, ha kijelentem szeretnétek, ha minden úgy maradna, mint most van. Lady Neptun hivatalos látogatáson van a bolygón, te Selene és a társaid, pediglen titokban és álcázva magatokat fogjátok keresni a kristályt. Bármilyen problémátok adódna, állok mindenben a rendelkezésetekre.
– Köszönöm szépen Xikon – mosolyogtam hálásan a királyra.
– A legfontosabbakat meg is beszéltük, ha bármi probléma lépne fel, akkor szólj Neptunnak Selene. Ő meg majd továbbítja nekem, vagy Endionának a kérést, és ha tudunk, segítünk azt megoldani – ajánlotta fel ismételten Xikon a segítségét.
– Nekünk most mennünk kell, mert dolgunk van – jelentette ki Endiona. – Neptun beszéld meg a dolgokat Selenével, és egy óra múlva várunk a trónteremben. A mielőbbi viszontlátásra! – köszönt el a királyné tőlünk, amit a férje is megismételt, majd mindketten elhagyták Neptun lakosztályát.
– Ez könnyebben ment, mint vártam – mondta nekem barátnőm, miután kettesben maradtunk a királyi pát távozása után.
– Őszintén szólva én valami hasonlóban reménykedtem, de igazad van, én is azt hittem, hogy egy kicsit jobban kell majd őket győzködni – osztottam meg véleményemet Neptunnal. – A legjobb az lesz, ha megyek és elmondom a többieknek a jó híreket, hogy mielőbb neki láthassunk a kutatásnak. Te meg készüljél a következő fellépésedre – indítványoztam a lánynak célozva arra, hogy hamarosan meg kell jelennie a számára rendezett fogadáson – Jó holdat Neptun!
– Jó holdat neked is Selene! – viszonozta elköszönésemet a bolygóhercegnő.
* * * * *
Két hónap telt el, és még mindig nem bukkantunk az utolsó Kristályvirág nyomára. Képtelen voltam megérteni mi lehetet ennek az oka, mert eddig, ha beazonosítottunk egy virágot, akkor belátható időn belül megtaláltuk. Még az ötödik esetében is – midőn Sailor Pluto csak kontinenspontossággal tudta bemérni a Kristályvirág helyzetét –, éreztem, hogy a közelemben volt, még ha nem is találtam meg, mert a Huigon törzs egy általuk növényből kialakított védőmezővel fedte el a virágot, annak megvédése céljából. Gyanítottam, most is valami hasonló lehet a helyzet, csak azt nem értettem, miért nem bírom legalább azt meghatározni, hogy a bolygó hat földrésze közül melyiken bukkanhatunk a hetedik virágra. A legkülönösebb az egészben az volt, hogy bárhol is kerestük a Földön a Kristályvirágot, mintha mindenhol halványan éreztem volna a növényt, de hiába koncentráltam rá, nem akaródzott megmutatkoznia. Lassan már nem értettem az egészből semmit. A leglehangolóbb az volt, hogy az idő múlásával egyre jobban kezdtem kétségbe esni, mert amikor megtudtam, pont a Földön – egy általam ismert bolygón – rejtették el az utolsó kristályt, bíztam abban, hamar, különösebb nehézség nélkül meglelem. Most meg nyolc és fél hét elteltével sincs meg se a virág, se a kristály. Feladni viszont nem állt szándékomban, de azt nem is tehettem meg, mivel mindenáron elő kellett valahogy keríteni, még a földalol is azt a fránya növényt.
Lady Neptun hivatalos látogatása hat hete véget ért a királyi családnál, így már ő is velünk tartott álruhában a kutatásokkor. Szerencsénkre Xikon király elintézett nekünk egy fedő sztorit, hogy miért is bukkanunk fel olyan sokszor a bolygón. A király elhíresztelte, hogy a Holdról öt fiatal botanikus tanonc jár le folyamatosan tanulmányozni a Föld élővilágát, azon belül is a növényzetét. Nem is jött rosszul az uralkodó ezen segítsége, mert így szabadon mozoghattunk álcánk biztonságában az egész királyságban, és feltűnés nélkül kutathattunk. Otthon, hogy ne tűnjön fel a hiányunk úgy oldottuk meg a dolgot, kora hajnaltájt lopóztunk ki a palotából, délig keresgéltünk a Földön, majd délutántól a Holdon végeztük a feladatainkat. Elhíreszteltük, hogy a délelőtti órákban unokanővéremmel, udvarhölgyeimmel, macskáimmal dolgozok, velük intézem a hivatalos teendőket, államügyeket, vagy Lord Botrychiummal tárgyalok a Kristály Szövetséggel kapcsolatos kérdésekben. Kitalációnk olyan kitűnően működött, mert senkinek sem tűnt fel a királyságomban, hogy nem is vagyunk otthon, hanem a Földön hajkurásszuk az utolsó Kristályvirágot.
A mai napon is egy újabb keresőútra indultunk társaimmal a Földön. Nagyon reméltem, hogy lesz valami eredménye az eddigi erőfeszítéseknek. Az szép és jó, hogy mi mindenfélét kieszelünk, csak azért most már aztán előkerülhetne a virág! Bizakodtam benne, hogy ma talán valami eredményt tudunk felmutatni, mert azt a hír kaptuk, hogy az európai kontinens középső, egy hegységekkel körülvett részén valami különös erő fejti ki már évszázadok óta a hatását. Egy folyó által kettészelt hegyvidéken a növényzet eltér a megszokottól. Legenda szól arról, hogy egy furcsa erő védelmezi a helyet, mert ha ott azon a részen kivágnak egy fát, leszakítanak egy virágot, valamilyen úton-módon megsértik, kárt tesznek a növényzetben, akkor másnapra a régi helyén, egy új friss kishajtás található. Tudomást szerezve a helyi legendáról, nem hagyhattuk figyelmen kívül – még ha csak egy százalék volt is az esélye –, hogy éppen a Kristályvirág által kibocsátott erő munkálkodik ott.
*
Egy sziklaszirt tetején állva néztem le az alattam, a sziklák között elszáguldó sebes folyású vizet. Lenyűgözött a táj misztikus szépsége, amit elnézve megértettem a legendát, mert valóban volt valami varázslatos a helyben, ami megigézett. Hozzám hasonlóan társaim is ekképpen éreztek. Mellettem állva, ők is csodálva tekintettek szét a vidéken. Sajnos további nézelődésre nem volt lehetőségünk, mert folytatnunk kellett a kutatást, meg kellett határoznunk, mi is lehetet az-az erő, ami biztosítja a táj örökös újjáéledését, és minden bizonyossággal ki kellett zárnunk, hogy az a Kristályvirág.
A terep átvizsgálását az eddig megszokottak szerint csináltuk. Egy meghatározott ponton kezdtük, ahol rákoncentráltam a környezetre, és a Kristályvirágoktól megszokott kisugárzást kerestem. Az érzékelésem hatótávolsága – mint az már az előző hetekben kiderült – százszázalékosan egy kilométeren belül működött, illetve konkrétan a terület átvizsgálása időben egy-két percet vett igénybe, ami függőt a terepviszonyoktól is. Ebből kifolyólag végezve egy megadott helyen, mindig odébb teleportáltunk egy kilométert, és ott folytattuk tovább, megismételve az előző helyen lefolytatott eljárást.
Jelenleg is ezt az elvet követtük. Hajnali megérkezésünk óta már a kérdéses vidék felét átkutattuk, de még semmi említés méltóra sem bukkantunk, midőn is váratlanul egy különös érzés uralkodott el rajtam. Nem olyan, mint mikor a virágokat mértem be, de mégis volt benne valami nagyon ismerős, ennél fogva jeleztem társaimnak.
– Találtál valamit Selene? – tudakolta mellém lépve Botrychium.
– Innen úgy hatszáz méterre az erdőben – mutattam nyugati irányba – van valami, amit érdemes lenne leellenőrizni.
– De nem a Kristályvirág – sóhajtott lemondóan Neptun.
– Nem, de mégis valami azt súgja, hogy meg kell néznünk – feleltem határozottan, mert erős késztetést éreztem, hogy odamenjek, valamint szemrevételezzem a dolgot.
– Menjünk és pillantsunk rá, hogy minél hamarabb folytathassuk tovább a virág keresését – mondta Uranus, mialatt várakozóan tekintett ránk.
– Javaslom, hogy a biztonság miatt ne teleportáljunk, hanem gyalog tegyük meg a távot, így közben fel is tudjuk deríteni a vidéket – tanácsolta Pluto, ami ellen egyikünknek sem volt ellenvetése. Nem teketóriázva sokat elindultunk a kitűzött cél felé.
Közeledve a helyhez, egyre jobban érzékeltem a furcsa módon ismerős kisugárzást. Elhatároztuk, hogy ne érjen minket váratlan történés, Uranus és Neptun előrement felderíteni a terepet, ami nem tartott sokáig, mert hamarosan a szél senshi már visszafelé jött magában. Megpillantva hármunkat elkiáltotta magát:
– Nincs ott semmi különös – közölte velünk Uranus. – Egy tisztás van csak, aminek a közepén egy hatalmas rózsabokor található. Neptun nem is jött vissza, ő ott maradt közelebbről is megvizsgálni a növényt, mint tudjátok, oda van a rózsákért.
– Menjünk mi is, és nézzük meg – javasoltam felállva egy kisebb szikladarabról, amin addig ültem. – Utána meg induljunk tovább.
– Rendben. A következő átvizsgálási pontnak a tisztás ugyanúgy meglel, mint bármely másik – húzta meg széles vállait Botrychium.
– Oké, gyertek utánam – intett a szőke lány, azzal sarkon fordulva megindult visszafelé.
Nem is vesztegettünk erre több szót, hanem Uranust követve, megtettük a tisztásig lévő utat. Kilépve a fák takarásából, egy nyolc-tíz méter átmérőjű nyílt területen találtuk magunkat, aminek a közepén egy valóságos rózsalugas helyezkedett el, nem pedig az Uranus által említett bokor. A virágok mélyvörös színben pompáztak, és ontották magukból kellemes, szinte már igéző illatukat, amit az egész tisztáson, sőt még azon túl is lehetet érezni. Elmélázva gyönyörködtem volna még a virágokban, de akkor mozgásra lettem figyelmes a rózsalugas, túlsó oldaláról és a következő másodpercben a bokor mögül előlépett Neptun.
– Egyszerűen lenyűgözőek ezek a virágok – lelkendezett a lány, miközben csillogó szemekkel tekintett a rózsákra.
– Valóban azok – értettem vele egyet odalépve a rózsabokorhoz, hogy jobban megcsodálhassam. Kezembe fogva egy virágot megszagoltam azt, hogy még közelebbről érezhessem illatukat.
– Érzitek ezt az illatot? – szippantott egy mélyet a levegőből Pluto becsukott szemekkel.
– Tetszenek? – hallottam meg egy suttogó hangot a jobb oldalamon. – Szerintem illenek hozzád, éppen olyan észveszejtően néznek ki ezek a virágok, mit te, és az illatuk is oly bódító, mint a tiéd – duruzsolta fülembe férjem.
– Botrychium! – fordítottam meglepetten hátra a fejemet és a férfi zöldszemivel találtam szemben magamat. Férjem váratlan megjelenése miatt ugyan egy kicsit meghökkentem, de azért tetszettek a kedveskedő szavai. – Köszönöm – mondtam, majd egy gyors csókot leheltem az ajkára, amit ő mosolyogva vett tudomásul.
– Olyan aranyosak! – sóhajtott fel álmodozó hangon Neptun.
– Igazán összeillő pár – mondta a lánynak Pluto.
– Csak tudnám, miért bolondult meg mindenki? – kérdezte gunyoros hangnemben Uranus.
– Ne undokoskodj! – szidta meg a szőkét Neptun. – Inkább te is élvezd ezt a ritka szép pillanatot! Ami még fontosabb nem látod, hogy Selene és Botrychium boldogok?
– Igazad van – helyeselt megenyhülten Uranus.
– Ezt nem hiszem el! – kiáltottam fel hirtelen elszakadva Botrychium igéző, szerelmes pillantásokat felém lövellő tekintetétől, mert villámcsapásként ért a felismerés, honnan volt pár perccel korábban olyan ismerős a kisugárzás, ami idevezérelt minket a tisztásra.
– Selene! Történt valami?! – puhatolódzott nyugtalankodva Botrychium, mert mindenátmenet nélkül kiáltottam egyet.
– Tudom már, miért volt ismerős az-az érzés, ami idevonzott – jelentettem ki.
– Mi volt?! – tette fel a kérdést szinte azonos másodpercben mindhárom senshi.
– Ez itt nem közönséges rózsa. Lányok nem ismerős valahonnan? Koncentráljatok rá, és ti is rá fogtok jönni? – javasoltam a testőreimnek.
– De Selene… – próbált tiltakozni Pluto, de látva ellentmondást nem tűrő pillantásomat, az Időkapu őre lehunyva a szemeit, összpontosítani kezdett. Hozzáhasonlóan tett a másik két lány is. – Csak nem?! De hiszen az lehetetlen, azok a rózsák kizárólagosan Atlantiszon találhatóak meg! – álmélkodott el a Pluto bolygó hercegnője, aki végre rájött az igazságra.
– Pontosabban csakis az Eleusis palota királyi kertjeiben – egészítette ki legidősebb barátnőm válaszát Neptun, mert már ő is tisztában volt, hogy milyen rózsába is botlottunk a tisztáson.
– A királyság egyik féltett kincse, a vagyonokat érő Királyrózsa. Nem gondoltam volna, hogy a királyipalotán kívül találkozok még valahol vele – rázta a fejét hitetlenkedve a szőke senshi.
– Selene elmondanád, hogy ez a virág, miért is olyan különleges?! – tudakolta Botrychium kíváncsian.
– Tudod ez a Földikirályság legendás növénye a Királyrózsa, ami arról híres, hogy az egész bolygón a legritkább virág – tájékoztattam férjemet. – Különleges képességei vannak. A szirmaiból kivont olaj bármilyen mással történő kombinálása felerősíti annak a hatását a sokszorosára. Például gyógyteához, illetve egyéb gyógykészítményekhez adva jelentősen növeli annak gyógyhatását. Ez viszont csak egy lehetséges felhasználási mód, órákig sorolhatnám a többit…
– Többek között potenciálfokozó hatása is van – vágott szavamba Uranus, mialatt vigyorogva nézett minket Botrychiummal.
– Ne gonoszkodj Uranus! – fedte meg kacagva Pluto a szél senshit, látva egyre vörösödő fejemet.
– Térjünk inkább vissza az eredeti témához! – szólalt meg Botrychium, és ha szemmel ölni lehetett volna, akkor a lány már nem élne.
– Selene ott tartott – vette át a szót tőlem Neptun – hogy mire is lehet felhasználni a Királyrózsát. Gondolom képes vagy elképzelni Botrychium, miért is ér olyan sokat egy ilyen virág? Továbbá, még hihetetlenül ritka is, kizárólag Atlantisz szigetén található meg.
– Azt hiszem szólni fogok Xikon királynak mielőtt hazamennénk, hogy nézzék meg ezt a rózsabokrot, hátha ki tudják deríteni, hogyan került ide. Itt lenne ellenben az ideje, hogy folytassuk a keresést – mondtam társaimnak, immár magamhoz térve az előbbi sokkból, amit Uranus gonoszkodó beszólása váltott ki. – Neki is látok rögvest a terület átvizsgálásának – nem is vesztegetve több szót, tettem a dolgomat, és a Kristályvirágra koncentráltam, de mint oly sokszor próbálkozásom a mai napon is eredménytelen maradt. – Nincs a közelben a hetedik kristály – közöltem társaimmal –, indulhatunk tovább – ők ezt szótlanul vették tudomásul, majd késlekedés nélkül elteleportáltunk a rózsabokor mellől.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
