|
11. A beszélő kutya
2008.11.05. 08:10
A beszélő kutya
Két órája voltam úton, társainkat keresve. Aggódtam Rasha súlyos sérülései miatt, de nyomasztott, hogy elvesztettem a konohai követeket is. Jirayáról a támadás kezdette óta semmit, sem tudtam. Minato és Kakashi feltehetően Rashaval volt, így elsődleges célom az ő felkutatásuk volt.
Tervem az volt, hogy körbejárom a támadás helyszínét, de biztonságos távolságot tartva, hátha valaki nyomára bukkanok. Reméltem, hogy mind a négy társamat megtalálom, de volt bennem egy félsz is, hogy egyikükre sem bukkanok.
Óvatosan haladtam, próbáltam rejtve maradni, nehogy az ellenség felfedezzen, és így még a mostaninál is nagyobb bajba kerüljek. Inkább tartson a kutatásom kétszer annyi időbe, mint kellene, mintsem egyáltalán ne sikerüljön. A legapróbb jelre, neszre is figyeltem, de arról álmodni sem mertem, ami a következő pillanatban történt.
Hirtelen az egyik fáról, egy apró termetű, barna színű, görbe lábú, egy kicsit túlsúlyos buldog ugrott elém. Mindenre fel voltam készülve – ellenséges ninjákra, gyilkos szándékkal nekem támadó shinobikra –, de nem egy kutyára! Főként nem egy mellényt, levél szimbólummal ellátott, fejpántot viselő, beszélő kutyára...
Beszélő kutyára!!!
– Te vagy Uzumaki Kushina?! – kérdezte az eb emberi hangon, de igazából nem is kérdés volt, hanem felszólítás, ténymegállapítás. – Az én nevem Pakkun – mutatkozott be a kutya.
– Te...te, be...beszélsz!!! – dadogtam meglepetten, sóbálvánnyá merevedve.
– Még jó, hogy beszélek, más különben, hogy értenél meg – oktatott ki a kutya. – Egyébként meg, miért lepődtél meg ennyire. Tudtommal ninja vagy, és mint ilyen tisztában kell lenned azzal, hogy léteznek állatok, akik szerződést kötnek a ninjákkal, hogy ha az illető shinobi megidézi őket, eljönnek, valamint segítenek neki.
– Pe...persze – adtam meg a nem túl értelmes választ, de még mindig nem tudtam se köpni, se nyelni a döbbenettől, hogy egy eb beszél hozzám – sőt mi több, ki is oktatott –, még ha egy ninja kutyáról is van szó. – Egyébként, Patkó, Paktum...
– Pakkun! – szólt közbe a kutya. – A nevem Pakkun, és nem az általad felsorolt hülyeségek.
– Szóval Pakkun – kezdtem újból. – Mit is akarsz te tulajdonképpen tőlem?!
– Te most ezt direkt csinálod, vagy egyszerűen ennyire idióta vagy?! – érdeklődött rendkívül kedvesen, és udvariasan a kutya. – Mi már találkoztunk.
– Tényleg? – kérdeztem megrökönyödve, mivel a kutya azt állította, hogy mi már ismerjük egymást, pedig én határozottan tudtam, hogy még nem találkoztam beszélő ninja ebbel, mert arra biztosan emlékeznék.
– Igen, képzeld, tényleg – felelte gunyoros hangon Pakkun. – Néhány napja láttál a társaimmal együtt, mikor a fű ninják megtámadtak titeket. Tudod, én Hatake Kakashi ninja kutyáinak a vezetője vagyok.
– Hát persze! – kiáltottam fel, a homlokomra csapva a jobb tenyeremmel. – Már emlékszem!
– Csoda! – jegyezte meg csendesen a kutya.
– Kakashi egy halom kutyával támadta meg a fű ninjákat. Te voltál az egyikük? – kérdeztem kerekre tágult szemekkel pillantva Pakkunra.
– Igen, én voltam, de mintha már mondtam volna, hogy én vagyok a vezetőjük – mondta beletörődve Pakkun, közben a jobb mancsával legyintett egyet, ezzel is jelezve már feladta, hogy értelmesen beszélgessünk. – Viszont most már térjünk a lényegre. Kakashi szétküldött minket, hogy keressünk meg titeket, lányokat, illetve Jirayát. Az öreget nem találtam, de téged igen.
– Hol vannak Minatoék, és hogy van Rasha, milyen az állapota? – kérdeztem egy szuszra, az engem leginkább érdeklő dolgokat.
– Minatoék innen egy félórányi útra vannak. A vezetőd állapota súlyos. Valamennyi kérdésedre válaszolok, de most már induljunk. Köves, ha megkérhetlek rá! – majd feleletet sem várva, a kutya felugrott a fára, és neki indult. Nagy lendülettel haladt a fák között, én meg követtem.
Útközben Pakkun elbeszélte, hogy miután a tűzből kiszabadultak, Minatoék kerestek – hozzánk hasonlóan – egy biztonságos helyet, ahol megpihenhettek, és elláthatták Rasha életveszélyes sérüléseit, nem is beszélve a szőke férfi vérző hátáról. Rasha ellátása nem ment simán, mert ugyan Minato értett valamit a gyógyításhoz, de mivel saját maga is sérült volt, nem volt képes igazán ellátni a nőt. Amire az erejéből futotta, azt megtette Rasháért.
Kakashi látva a kialakult helyzetet – Rasha életveszélyes állapotát, Minato gyengülését a vérveszteség, és a nő gyógyítása miatt –, szétküldte a kilenc ninja kutyáját. Feladatul tűzte ki számukra, hogy keressenek meg minket, vagy Jirayát, hátha segíteni tudunk nekik, meg aztán minél előbb egyesül a csapat, annál nagyobb biztonságban vagyunk.
Egyetértem Kakashi döntésével, elvégre ugyanazért indultam el én is – hogy megkeressem a társaimat, és újra együtt lehessünk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
