3. felvonás:

Amikor a kuonichik ellentámadásba lendülnek…

A lányokkal kupaktanácsot tartottunk, ahol éppen azt beszéltük meg, hogy a”fiúk” mire is készülhettek. Az odáig rendben volt, hogy Minatonak lesz legénybúcsúja, de az már aggodalomra adott okot, hogy a perverz, újdonsült író, Jiraiya vette kézbe a szervezését, Kakashi meg teljes mellbedobással támogatta. Így nézve a dolgokat, féltem, hogy mibe is fogja ez a kettő belerángatni a vőlegényemet, mert Minato – ahogy a délelőtt folyamán kihallgattam – egy kicsit kérette magát az ötlettel kapcsolatban, de végül csak beleegyezett.

Szerencsés véletlen volt, hogy Tsunade elcsípett Minato irodájának ajtajában, mert ha nem akkor látványos – és hangos – műsort rendeztem volna a Hokage palotában. A legendás gyógyító az utolsó előtti pillanatban elvonszolt az ajtótól – még mielőtt robbantam volna, ami be is következett nem messze a Hokage rezidenciájától, egy park kellős közepén. Torkom szakadtából üvöltöttem, nem éppen nyomdafestéket tűrő szavakkal illetve Jiraiyát, Kakashit, Minatot, valamint úgy általában a férfinemet. Tsunade igyekezett lenyugtatni, mert a mellettünk elhaladóak furcsán néztek rám – egyszerűen megfogalmazva komplett idiótának néztek. A végén, azért csak sikerült a saninnak lecsillapítania, főleg azzal, hogy előállt egy javaslattal.

Tsunade ötletének köszönhetően ültünk éppen tanácsot a lányokkal Tsunade házában. Próbáltuk kitalálni, mit is tegyünk, mert az már kiderült, hogy nem csak a két ötletgazda volt benne, hogy Minatonak milyen legénybúcsut szervezzenek.

– Ha hiszitek, ha nem – közölte velünk felháborodottan Hoshiko, a Nara klán fejének hitvese –, még az én világ lustája férjem is segít Jiraiya-samának az előkészületekben. Mondanom sem kell, ez nem „túl kellemetlen” neki!

– Ki sem néztem volna Shikakuból?! – hüledeztem, mert közismert volt, hogy Konoha legnagyobb zseni ninjája, egyben a falu legnagyobb lustasága is volt egyben.

– Miért? – kérdezte Mikoto jelentőségteljesen ránk nézve. – Még a nagyra becsült Uchiha klán fejét is sikerült meggyőznie a vén perverznek, hogy segítsen neki.

– Fugakut is beszervezték? – hűlt el Tsunade, mert ha valakiről nem felételeztük volna, hogy résztvesz a buliban, akkor az a konohai rendőrség vezetője volt.

– De bizony! – bólogatott intenzíven az Uchiha mátriarka. – Délben járt nálunk Jiraiya-sama, és nem is kellett sokat győzködnie a férjemet. Igazából, azért van szüksége Fugakura, hogy minden bonyodalom nélkül kiszökhessenek Konohából. Még szerencse, hogy véletlenül – de tényleg nem akarattal – kihallgattam a beszélgetésüket. Tizenkét nap múlva, este hét órára beszélték meg a találkozót az urak a főkapu mellé, és micsoda meglepő tény, hogy aznap két Uchiha fog ott őrt állni. Igazából azt hiszem, ezért kellett becserkésznie Jiraiyanak Fugakut.

– Ezek aztán szépen elterveztek mindent! – ordítottam fel nem éppen emberi hangerővel, amitől csakúgy zengett a ház. – Egy biztos, ehhez nekem is lesz pár szavam. Nem tűröm, hogy a vőlegényemből is egy perverz valamit csináljanak.

– Ez az Kushina! – kiáltott fel lelkesen Hoshiko. – Veled vagyok.

– Én is csatlakozom az előttem szólóhoz – értett egyet Hoshival Mikoto.

– De mégis hogyan tudnánk megfékezni a fiúkat? – kérdeztem a lényegre térve. – Azt nem akarom, hogy Minato azt higgye, hogy kémkedek utána. Nem szeretném már azzal kezdeni a házasságunkat, hogy nem bízom meg benne.

– Kushina természetes, hogy nem kételkedsz Minatoban, benne én sem, ellenben akiben nem bízok meg az Jiraiya főleg, hogy még Kakashit is maga mellé állította – mondta Tsunade. – Viszont valóban ki kellene találni valamint. Egy jó terv kellene… – tűnődött el a nő.

– Először azt kell kideríteni, hogy kiket szerveztek be, és hívtak meg a legénybúcsúra – indítványozta felcsillanó szemekkel Mikoto.

– Ha meg vannak a nevek, és ha a résztvevőknek van feleségük, vagy barátnőjük, akkor őket is bevonhatnánk – javasolta lelkesen Hoshiko.

– Igazad van Hoshi, minél többen vagyunk, annál jobb – lelkendeztem, és mosolyogva néztem két barátnőmre. – Jobban nyomon tudjuk követni, és szemmel tartani a fiúkat.

– Nem rossz elgondolás – szólalt meg Tsunade –, már meg is van a tervem. Figyeljetek! – azzal a legendás sanin apró részletekig beavatott hármunkat a tervébe…

* * *

Az elkövetkező napok az esküvői előkészületek mellett, egy másik – illetve pontosítva két – terv titkos előkészítésével teltek. Jiraiyaék a saját „titkos küldetésük” kidolgozásával voltak elfoglalva, csak azt nem tudták, hogy mi lányok is tisztában vagyunk a „nagy” tervükkel.

Közben barátnőimmel mi is alaposan megvitattuk, mit is fogunk tenni a legénybúcsú estéjén. A baj csak az volt, hogy nem találtunk más szövetségest, akit a magunk oldalára állíthattunk volna. A lehetséges jelöltek közül négyen jöhettek számításba, de ketten közülük, kisbabát vártak, a másik kettő meg nem ért rá. Az utolsó pillanatban azonban még csatlakozott hozzánk Tsunade tanítványa, Shizune is. Így lettünk végül öten, hogy kivitelezzük a már korábban eltervezetteket.

A megbeszéltek értelmében az esküvő előtt két nappal, Minato legénybúcsújának estéjén – az én lánybúcsúztatom már két napja lezajlott – Tsunade lakásán találkoztunk, hogy onnan induljunk el a „rettentően fontos” küldetésünkre…