Rettentően dühös vagyok! Itt ülök a könyvtárban, és nem tudok a tanulásra összpontosítani. Az a két lüke fiú már megint arról beszélgetett ebédnél, hogy melyik lányt, miért érdemes elhívni a karácsonyi bálra, vagy miért nem. Nekik csak az számít, hogy minél csinosabb legyen egy lány. Az sem érdekli őket, hogy esetleg annyi esze sincs, mint egy tyúknak, vagy egyszerűen csak egy jó nagy liba az illető, aki mást sem tud, mint egésznap csak hülyeségekről gágogni.

Engem észre sem vesznek. Kérdem én, mi vagyok, ha nem lány!? Perszem rám egyik sem gondolt, mint lehetséges báli partnerre. Hogy őszinték legyünk, igazából azt szeretném, ha az a nyakigláb, vörös hajú hívna el, de ő még annyira sem vesz észre, mint a zöld szemű. Már nagyon elegem van belőlük!
Én mindenkinek azt mondtam eddig, hogy nem nagyon érdekel az egész bál körüli herce-hurca, de azért legyünk őszinték – legalább saját magammal szemben – tök ciki lenne, ha nem lenne senki, aki meghívna.
Na nem már csak ő hiányzott! A bolgár kviddics csapat bálványozott fogója! Ennek sincs jobb dolga, mint, hogy már napok óta minden szabadidejét a könyvtárban tölteni. Már itt sem lehet az emberlánya nyugton. Na ez már tényleg sok! Ide ült a mellettem lévő székre, mit akar ez jelenteni?!

Ekkor váratlanul megszólít. Össze-vissza dadog, mire nagy nehezen kinyögi, hogy szeretne elhívni a karácsonyi bálra. Egy pillanatra megakadok, nem tudok hinni a fülemnek! A híres bolgár fogó engem akar elhívni a karácsonyi bálra, mikor bármelyik lány a fél karját is odaadná már csak azért is, ha rámosolyogna.

Megkérdezem, hogy ezt most komolyan gondolja-e? Ő feleli, hogy igen. Az utóbbi napokban is csak miattam járt a könyvtárba, de nem tudott megszólítani, mert nem voltam soha egyedül, mindig velem volt a két barátom; a vörös hajú, kék szemű, valamint a fekete hajú, zöld szemű.
El kezdünk beszélgetni. Megdöbbenek, milyen értelmes is ez a bolgár fiú. Ahhoz képest, hogy kviddics világsztár eléggé visszahúzódó, és félénk. Ekkor még egyszer megkérdezi leszek-e a partnere. Gondolkodom. Az, akivel igazából el szeretnék menni, még csak észre sem veszi, hogy lány vagyok. Döntöttem, elmegyek a bolgár fiúval a bálba! Ő nagyon örül ennek. Én meg megkérem, hogy ne árulja el senkinek sem, hogy én leszek a párja a bálon. Ő megígéri. Ez után boldogan megy el. Én meg csak nézek utána, majd döbbenten meredek magam elé.
Még igazából fel sem tudom fogni, mi is történt az elmúlt percekben. Az a két lüke fiú meg csak próbálkozzon tovább, az úgy nevezett csinos lányoknál – különösen a vörös. Nekem már van párom! Elhatározom, hogy ha már így történt a dolog, akkor nagyon jól fogom érezni magam a bálon.