Szinte el sem tudom hinni, azt ami eddig történt velem. Itt vagyok a Roxfort Boszorkány- és

Varázslóképző Szakiskolában az első napon. Túl vagyok a beosztási ceremónián és a Griffendél házba kerültem ahová Dumbledore igazgató úr az élő legnagyobb varázsló is járt még iskolás korában.

Most itt vagyok a szobámban. Nem tudok elaludni a sok új élmény hatásától és még most is hihetetlenek tűnik az ami az elmúlt két hónapban történt velem.

*

Az egész egy júliusi napon kezdődött. Ebben az évben fejeztem be az iskolát ahová eddig jártam és ősztől az egyik legjobb angliai leánynevelő intézetbe készültem, ahol anyukám is tanult gyermekkorában. De július 25-én minden megváltozott.

Reggel miután felkeltem elhatároztam, hogy az nap elolvasom az egyik kötelező olvasmányt. Lementem reggelizni, kezemben a könyvvel, hogy miután megreggeliztem kiülök olvasni a kertbe. Apukám éppen akkor hozta be az aznapi postát. Volt a levelek és a számlák között egy különös alakú boríték is ami nekem volt címezve. A színe sárga volt és pergamenből készült. A hátulján le volt pecsételve. A pecsét egy különleges címert ábrázolt. Egy nagy R betűt fogott közre egy oroszlán, egy kígyó, egy holló és egy borz. Miután alaposan megnéztem a borítékot és címert kinyitottam a borítékot, abban egy pergamenre írt  levél volt, amit miután elolvastam nem tudtam, hogy nevessek vagy bosszankodjak. A levél a következőt tartalmazta:  

ROXFORT

Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Igazgató: Albus Dumbledore

Kedves Miss Hermione Granger!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.

A tanítás szeptember 1-én kezdődik. A Roxfort Expressz a King’s Cross Pályaudvarról a  9 és ¾

vágányáról indul augusztus 31-én 11 órakor.

A tankönyvek listáját mellékeljük a levélhez.

 Szeretettel várjuk!

Üdvözlettel:

Minerva McGalagony professzor

igazgatóhelyettes

Még egyszer elolvastam a levelet és azon gondolkodtam ki küldhette nekem. Biztosan a lökött unokatestvérem David. Az ő szokása, hogymindenkinek leveleket küldözget valamilyen kitalált fantazmagóriával. Megnéztem a tankönyvek listáját, hogy miket talált ki az az észlény. Na akkor néztem csak nagyot. Már kezdtem nagyon

mérges lenni. Megmutattam a levelet a szüleimnek is, ők is egyetértettek azzal, hogy biztos ez is David egyik újabb fantáziadús levele. De abban a pillanatben csöngettek. Kimentem ajtót nyitni és ott egy furcsa ruhájú hölgy állt.

Bemutatkozott, hogy őt Olívia Hamiltonnak hívják és a Mágiaügyi Minisztérumban az Oktatási Főosztályon dolgozik és az ő feladata, hogy a mugli származású gyerekekkel találkozzon miután azok megkapták a roxforti levelüket. Először nem akartam hinni, azt hittem, hogy az elmegyógyintézetből szökött meg. Mrs. Hamilton

láttam rajtam, hogy bolondnak nézem, ő biztosított róla, hogy mindent amit mondott igaz és én valóban boszorkány vagyok és rendelkezek mágikus képességekkel. Megkérdezte, hogy emlékszem-e, hogy az addigi életem során csináltam-e valami furcsaságot amire nem volt logikus magyarázat, esetleg többször is.

Visszaemlékeztem, hogy 8 éves koromban a szüleim fogászati rendelőjében kézbevettem egy műfogsort,

és az elkezdett csattogni és ugrálni, senki sem tudta leállítani. A másik ilyen furcsaság idén az iskolában történt. Az egyik srác tanár seggnyaló strébernek nevezett ezen nagyon feldühödtem és azt gondoltam, bár esne el, mivel éppen az udvaron egy pocsolyában állt, erre ő meg azon nyomban hanyatt vágódott, után még napokig fájlalta a derekát.

Ezek után lassan; lassan kezdtem elhinni, hogy tényleg boszorkány vagyok. De ugyanakkor izgultam is, hogy milyen iskola is a Roxfort. Meg is kérdeztem a hölgyet, hogy mennyire jó az iskola. A szüleim is nagyon megdöbbentek a hallottakon, először ők sem akarták elhinni az egészet, de ahogy beszélgettek Mrs. Hamiltonnal neki lassanként sikerült őket is meggyőznie arról, hogy a lányuk valóban rendelkezik mágikus  képességekkel. Megnyugtatta őket és engem is, hogy Roxfort az egyik legjobb boszorkány és varázsló iskola a világon.

Mrs. Hamilton ezek után közölte, hogy lassan mennie kell, még néhány hasonló mugli származású leendő diákhoz és azok szüleihez is el kell néznie. Indulás előtt még elmondta, hogy augusztus 10-én vár engem a szüleimmel együtt Londonban a Foltozott Üst nevű fogadóban, ahonnan be lehet jutni az Abszol útra, hogy megtudjuk venni az iskolai felszerelést. Majd elköszönt és elment.

Ezután még sokáig beszélgettünk a szüleimmel arról a furcsaságról ami velem esett meg. De én már gondolatban az új iskolámról ábrándoztam. Milyen lesz ott tanulni, milyen lesz találkozni más hozzám hasonló gyerekekkel aki szintén boszorkányok és varázslók.

Átnéztem a tankönyvek listáját és elképzeltem, hogy milyen tantárgyakat

lehet belőlük tanulni. Kíváncsi voltam milyen tanárok tartják majd ezeket az órákat. Dühös voltam magamra hogy nem kérdeztem meg ezeket Mrs. Hamiltontól. De végül is 15 nap múlva augusztus 10-én ezt is meg fogom tudni. Így telt el az egész napom, mikor is le kellett feküdnöm aludni.

*

A következő napokban kizárólag csak a Roxfortra tudtam gondolni. Az idő ezekben a napokban, mintha ólomlábakon járt volna, de lassan azért elérkezett az augusztus 10-e.

Az nap a szüleimmel felmentünk Londonban és a kapott térkép segítségével, ha nehezen is de megtaláltuk a Foltozott Üst nevű fogadót, ami édesapám szerint leginkább egy kocsma volt. Bementünk. Ott a fogadós egy Tom nevű férfi fogadott minket. Bevezetett egy külön szobába ahol ott volt Mrs. Hamilton. Rajta kívül több

velem egykorú gyerek volt ott a szüleikkel. Mrs. Hamilton itt elmondta a legfontosabb dolgokat, amiket tudnunk kell mielőtt belépünk az Abszol útra és ezzel együtt a mágus világban. Elmondta a mágusvilágban azokat nevezik muglinak akik nem rendelkeznek mágikus képességekkel. A mugli pénzt át lehet váltani a varázslók bankjában galeonra, sarlóra és knutra, azokkal lehet fizetni. Ezek után kimentünk a kocsma mögé, Mrs. Hamilton rákoppintott hármat a varászpálcájával a falra és akkor a fal egy átjáróvá alakult, amin keresztült

beléphettünk az Abszol útra és elénk tárult életünkben először a varázslók rejtett világa.

Csodálatos érzés volt végig menni az Abszol úton. Minden hol varázslókat és boszorkányokat láttam akik vagy beszélgettek, vagy vásároltak. Elmentünk több különböző bolt és üzlet mellett. Az egyikben állatokat árultak, a másikban varázsláshoz szükséges kellékeket, a harmadikban könyveket; engem ez érdekelt a legjobban, a

negyedikben ruhákat a legújabb varázsló divat szerint készülteket és így tovább.

Elérünk a bankhoz. Fantasztikus egy épület volt, a koboldok meg nagyon furcsák és ijesztőek. A szülők beváltották a mugli pénzt varázsló fizetőeszközre. Kaptunk egy csomó arany, ezüst és bronz érmét.

Ezt követően elmentünk megvenni a tankönyveket. Nagyon tetszett a könyvesbolt. Tele volt különböző méretű és tartalmú könyvekkel. Én a tankönyveken és kötelező olvasmányokon kívül megvettem az összes ajánlott irodalmat és még megkérdeztem az eladót, hogy még mit ajánlana és azokat is megvettem. Anyukám meg is kérdeztem nem lesz ez egy kicsit sok így elsőre. Én meg válaszoltam, mi az, hogy sok?! De hát ez még

nagyon kevés és legszívesebben az egész boltot megvenném az összes könyvvel együtt. Erre Mrs. Hamilton elmondta ne aggódjak Roxfortban található a második legnagyobb varázskönyvtár. Erre megnyugodtam, és magamban elhatároztam, hogy ahogy az időm engedi úgy fogok minél több könyvet elolvasni és mire 7 év múlva végzek az összes könyvet el fogom olvasni.

Ezek után elmentük megvenni a szükséges talárokat, az üstöt, a különféle varázseszközöket és kiegészítőket. Legvégül mentünk el megvenni a varázspálcát Olivanderhez. Valakinek már elsőre sikerült kiválasztani a megfelelő pálcát, valakinek csak nagy sokára, nekem a hatodik pálca lett jó, 10 hüvejkes juharfa benne egyszarvú szőrével.

Miután megvettük a pálcát visszamentünk a Foltozott Üstbe. Itt elbúcsúztunk egymástól és mindenki hazament. De előtte még Mrs. Hamilton figyelmeztetett, hogy a vonat pontosan indul 11- kor és úgy lehet a 9 és ¾ vágányra jútni, hogy át kell menni a 9. és a 10. vágány közötti falon. Azok után amit egész nap láttam én már nem lepődtem meg ezen a bejutási módon.

*

Az indulásig hátra lévő napokban neki álltam átolvasni a könyveimet először a tankönyveket, majd a kötelezőket és legvégül az ajánlottakat. A kedvencem a Roxfort története című lett. Ebből megtudtam, hogy az iskolát 900-ban alapította a kor négy legnagyobb varázslója illetve boszorkánya és a négy iskolai ház az ő nevüket viseli: Griffendél, Hollóhát, Hugrabug és a Mardekár.

A másik kedvencem a XX. századi varázslás története volt. Innen megtudtam a XX. század legfontosabb eseményeit. Különösen Voldemort (Tudodki) Nagyúr története érdekelt. Hogyan került hatalomra és hogyan bukott el. Ahogy olvastam a történetet rájöttem, hogy az a fiú Harry Potter aki legyőzte a Nagyúrat velem

egyidős, így biztosan évfolyam társam lesz az iskolában.

*

És végül felvirradt az indulás napja. Korán reggel ébredtem és nagyon izgatott voltam. Otthonról 9 órakor indultunk a szüleimmel Londonba a pályaudvarra. 11-re értünk oda. Ott a 9. és 10. vágány között egy megbízott varázsló várta a mugli születésű gyerekeket és ő segített átmenni nekik a falon. Elbúcsúztam a szüleimtől

és én is átmentem a falon. Ott álltam a 9 és ¾  vágány peronján, ahol egy piros gőzös pöfékelt indulásra várva. Felraktam a csomagjaimat a vontra és beültem egy üres fülkébe. Hamarosan megérkezett egy fiú és  megkérdezte, hogy csatlakozhat-e hozzám. A fiút Neville Longbotomnak hívták. Miután elindult a vonat elkezdtünk beszélgetni, ő elmondta, hogy az ő családjában mindenki varázsló és boszorkány. A kérésemre elmesélt néhány dolgot a varázsvilággal kapcsolatban. De akkor váratlanul Neville felállt és ijedten mondta, hogy a békája Trevor már megint eltűnt. Elmentünk megkeresni.

Több gyereket is megkérdeztem, de senki nem látott egy varangyot. Ahogy így kérdezősködtem benyitottam az egyik fülkébe ahol két fiú beszélgetett. Az egyik egy magas, nyakigláb lángoló vörös hajú és kék szemű fiú volt, a másik egy sovány, közepes termetű fekete hajú és zöld szemű volt. A vörös hajút Ron Weasleynek hívták.

A fekete hajút pedig Harry Potternek, ő volt az aki legyőzte Tudodkit. A bemutatkozás után egy varázslattal megjavítottam Harry szemüvegét. Ezt követően elkezdünk beszélgetni. De eszembe jutott, hogy megígértem, hogy segítek megkeresni Neville békáját így elköszöntem a fiúktól, de előtte még felhívtam Ron figyelmét, hogy piszkos az orra.

Ezt követően tovább kerestem Trevort, de akkor megjelent Neville és mutatta, hogy megtalálta a békát. Visszamentünk a fülkénkbe.

*

Ahogy a délután lassan estében hajlott megérkeztünk Roxmortsba. Itt szálltunk le a vonatról. Egy óriás termetű férfi terelte össze az elsősöket és így együttesen mentünk le egy tóig. Ott beszálltunk az ott lévő csónakokba,

azokkal mentünk az iskoláig. Ahogy közeledtünk egyszer csak a szemünk elé tárult egy hegyfokon egy lenyűgöző kastély, az volt Roxfort.

Ahogy a tóparthoz értünk kiszálltunk a csónakokból, és az óriás felkísért minket a kastélyig. Ott egy szigorú tekintetű tanárnő várt minket. Ő volt Minerva McGalagony professzor az iskola igazgatóhelyettese. A tanárnő elmondta, hogy nem sokára kezdődik a beosztási ceremónia, melynek során beosztanak minket az iskolai

házakba.

Ezt követően beléptünk a nagyterembe. Végig mentünk a négy hosszú asztal mellett, ahol a felsőbb éves diákok ültek. Odaértünk a tanári asztal elé. McGalagony professzor behozott egy három lábú széket, azon egy elnyűtt süveg volt. Ezután a professzor elkezdte felolvasni a névsort. A diákok sorban odaléptek a székhez,

leültek rá és a fejükre tették a Teszlek Süveget, amit beosztott minket a négy iskolai házba.

Amikor meghallottam az én nevemet odamentem a székhez és a fejemre tettem a kalapot. Az azt mondta, hogy nagyon okos, szorgalmas vagyok, tehát ezek alapján akár a Hollóhátba illetve a Hugrabugba is kerülhetnék, de mivel bátorságom is van elég és az a legerősebb tulajdonságom így a Griffendélben a helyem. Így tehát belettem osztva a Griffendél házba.

A beosztási ceremónia után Albus Dumbledor tartott beszédet, majd jó étvágyat kívánt nekünk és egy varázsütésre megjelentek az ételek az asztalon. Jó ízűen megvacsoráztam, közben beszélgettem az új társaimmal. Különösen Percy Weasleyvel való beszélgetés volt fontos számomra. Percy ötödéves volt, prefektus és minden évben ő volt az évfolyam első. Elmondtam, hogy az előző iskolámban én is mindig évfolyam első voltam, és

már nagyon várom a tanórákat. Ő elmesélte melyik tantárgyat melyik tanár tartja és a professzor mit tart a legfontosabbnak a tantárgyával kapcsolatban. A tanácsokért hálás voltam.

A vacsora után felmentünk a Griffendél toronyba. A prefektusok mindenkit felküldtek a szóbájába. Én megkerestem azt a szobát ahová az volt írva első évesek és ahol az én nevem szerepelt. A szobában 4 ágy volt, két másik lánnyal osztoztam rajta Parvatival és Lavanderrel. Az utazóládám ki volt csomagolva, minden a helyére volt téve. Átöltöztem és lefeküdtem aludni, de nem jött állom a szememre.

Újra átéltem az elmúlt két hónap eseményeit, attól a pillanattól fogva, hogy megkaptam a levelet a Roxfortból. Igazából csak most kezdem felfogni milyen szerencsés is vagyok, hogy boszorkánynak születtem. Elképzelem az előttem álló hét évet. Mi mindet fogok megtanulni és milyen kalandokban lesz részem. Mert egy valamit  biztosan tudok a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában nem lesz unalmas az életem.