Kétségbeesetten rohanok a barátomhoz Jameshez, és a családjához. Érzem, valami rettenetes szörnyűség van készülőben. Fél órája voltam Peter búvóhelyén, de azt üresen találtam, dulakodásnak még csak a nyomát sem fedeztem fel. Félek, hogy elkövettem életem legnagyobb tévedését, és ez a legjobb barátom, valamint a családja életbe fog kerülni.

Egy hete, magam helyett Petert ajánlottam Jamesék titokgazdájának. De mindeközben mindenki úgy tudja, hogy én vagyok az. Azt hittem, így Voldemort utánam fog jönni, hogy megtudja a Potter család, hol rejtőzik. De tévedtem. Rá kellett jönnöm, hogy az az ember, akit az egyik legjobb barátomnak tartottam, valójában egy mocskos áruló! Elárult mindenkit; a legjobb barátai, illetve a Főnix Rendjét is. Ő szállítja már hónapok óta
Voldemortnak az információkat a Rend tagjairól, valamint a tevékenységéről is. És én őt javasoltam Jamesék titokgazdájának.

Bárcsak hallgattunk volna Dumbledore-ra, és ő lett volna a titokgazda. Ha Jamesnek, Lilynek és Harrynek valami baja lesz, azt soha sem bocsátom meg magamnak, elvégre mióta a sajátom kitagadott, ők az én családom.

A motorommal megérkeztem abba a faluba, ahol Potterék rejtőzködnek. Reménykedek, hogy időben érkeztem. De nem! Elkéstem! A ház helyén csak egy füstölgő romhalmaz volt. A legnagyobb félelmem vált valóra. Voldemort megelőzött.

Ekkor váratlanul valami mozgolódást veszek észre a romok között. Egy hihetetlenül nagy ember, Hagrid az. Ő meg mit keres itt?! Látom, hogy egy csomag van nála. Odarohanok hozzá. Ő amint meglát, elmondja, hogy Lily és James halott, de Harry életben van. Nem akarok hinni sem a fülemnek, sem a szememnek. Voldemort támadását, illetőleg a halásos Adava Kedavrát senki sem élheti túl. De igen, Harry életben maradt!

Kérem Hagridot adja át nekem a keresztfiamat. Majd én magamhoz veszem, hiszen én vagyok a keresztapja, és megígértem Jamesnek, ha bármi történik vele, valamint Lilyvel, magamhoz veszem Harryt, és felnevelem. De Hagrid nem adja, mondván Dumbledore azt parancsolta, hogy magával kell vinnie valahová, és az úti célt sem mondhatja meg senkinek. Megnyugodok. Ha Harryt Dumbledore-hoz viszik, akkor biztonságban lesz. Hogy segítsek, Hagridnak adom a repülőmotoromat. Ő megköszöni. Elbúcsúzom a keresztfiamtól, és nézem, ahogy Hagrid magával viszi Harryt a motoron.

Miután eltűntek a távolban, a romokat nézem. Tehetetlen düh fog el. Eszembe jut Peter. Ha már Harryre nem vigyázhatók, akkor bosszút állók a fogadott családomért. Megölöm azt az áruló patkányt! Kimondom a helymeghatározó varázslatot. Az Londont mutatja meg nekem, és a 45. utcát. Tehát ott kell lennie Peternek. Hoppanálok.  Londonban vagyok, a 45. utcában. Lassan hajnalodik. Körülnézek az utcában. Mindenhol muglikat látok csak. De nem! Ott van az az áruló!

Felé rohanok, ő is észre vesz engem. Próbál menekülni, de sarokban szorítom. Ekkor azt kiálltja, hogy miért árultam el Jameséket. Először megdöbbenek, de aztán rájövök, ő azt próbálja elérni, hogy mindenki azt higgye, én vagyok az áruló, elvégre én voltam a Potter család titokgazdája. De már ez sem érdekel. Már az sem, ha elvisznek az Azkabanba egy olyan bűnért, amit el sem követtem, elvégre én is saját magamat hibáztatom, hogy James, illetve Lily halott, Harry pedig árva lett. Már csak az lebeg a szemem előtt, hogy megbosszuljam őket, és megöljem azt a nyomorult patkányt!

Peter kimond egy varázslatot, de nem hallom, hogy mit motyogott az orra alatt. Kimondom én is a sajátomat, az Adava Kedavrát. Az enyém telibe talál. Peterből csak egy új maradt. Az ő varázslata ellenben felrobbantotta a fél utcát, megölve vagy egy tucat muglit.

Ekkor valami felszabadul bennem. Megbosszultam Jameséket. Elkezdek kacagni. És csak kacagok, és kacagok. Még akkor is, amikor megérkeznek a Varázsbűnüldözési Főosztály munkatársai. Hagyom magam lefogni, és elvezetni.

A Mágiaügyi Minisztériumba visznek Kupor elé. Itt kimondják rám tárgyalás nélkül az ítéletet; életfogytiglani börtönbüntetést az Azkabanba. Próbálok tiltakozni mondván, hogy nem én vagyok az áruló, és szeretnék beszélni Dumbledore-ral. De Kupor még csak meg sem hallgat.

Visznek a börtönbe. Bezárnak egy cellába. Megérzem a dementorok jelenlétét. Feltámadnak bennem az utolsó nap borzalmas emlékei. Újraélem az aggódást Jamesékért, a kétségbeesést, hogy halottak, a bosszúmat. És amint a végére érek, kezdődik minden a legelejéről…

És újra…

És újra…

És újra…