Harry a hátra lévő két hetet a Grimmauld téri házban töltötte, a Főnix Rend felügyelete alatt. Furcsa volt számára ismét ott lennie, főleg, így hogy Sirius már nem lehet vele. A keresztapja hiányzott neki. De ez alatt az idő alatt jól összebarátkozott Remus-szal, aki valamelyest enyhítette Sirius hiányát.
Augusztus 30-án Harry és Lupin hopp por segítségével elutaztak az Abszol útra. Ott először a bankba mentek, kivenni pénzt Harry széfjéből. Míg Lupin a koboldokkal beszélt, a fiú összefutott Lunaval.
- Szia Harry - köszönt a lány. - Hogy vagy? Hogy telt a nyarad? Megkaptad az ajándékomat? Olvastad a cikkemet? Szerinted milyen lett. Jó vagy olyan borzalmas, hogy el sem tudtat olvasni. - hadarta el Luna egy szuszra, olyan gyorsan tette fel egymás után a kérdéseit, Harrynek ideje sem volt rájuk válaszolni.
- Állj! - szólt rá a lányra Harry. - Lassíts egy kicsit, a végén még nem fogsz levegőt kapni. Egyébként szia.
- Bocs Harry - mondta bocsánatkérően a lány -, néha hajlamos vagyok egy kicsit túlzásba vinni a dolgokat.
- Na akkor vegyük sorba a kérdéseidet. Igen jól vagyok. A nyaram unalmasan indult, de aztán egészen izgalmasan ért véget. Erről majd bővebben mesélek a Roxfortban. Megkaptam az ajándékodat, köszi szépen. Olvastam a cikkedet. Tömören és lényegre törően összefoglaltad benne, mi történt a Minisztériumban.
- Akkor megnyugodtam. A nyáron a papa újságjánál dolgoztam - mondta Luna. - Megkértek írjam meg a Minisztériumban történteket, elvégre én is ott voltam. Nem baj, hogy megírtam és meg sem kérdeztelek téged előtte.
- Nem. Végre egy olyan személy jelentetett meg rólam valamit, akiben megbízom.
- Kösz Harry. Nézd, ott van a papám. Gyere, bemutatlak neki - azzal meg sem várva a válasz, húzta is az apja felé a fiút.
- Nézd apa kivel futottam össze. Ő Harry Potter - mutatta be az apjának a fiút Luna.
- Jó napot Mr. Lovegood - köszönt Harry.
- Jó napot Mr. Potter. Örülök, hogy megismerhettem, a lányom sok jót mesélt önről. Örülök, hogy Lunanak ilyen barátai vannak.
- Köszönöm Mr. Lovegood, még maradnék, de akivel jöttem már nagyon integet nekem, hogy menjek - mondta Harry. Remus már türelmetlenül várta. - A viszont látásra. Szia Luna, találkozunk a pályaudvaron.
- Szia Harry.
- Viszont látásra Mr. Potter.
- Bocs Remus - mondta Harry mikor odaért Lupinhez. - Találkoztam az egyik barátommal. Beszélgettünk. Bemutatott az édesapjának.
- Nincs semmi baj Harry - mondta Lupin -, már vár ránk a csille.

Harry a bankból kijövet bevásárolt a Czikornyai és Patza-ban. Megvette tankönyveit. Olyat tett, mint még soha, vett jó néhány könyvet az ajánlottak közül. Kifelé jövet a boltból összefutott Justin Finch-Fletchleyvel és Earnie McMillan-nel.
- Helló Harry - köszönt Earnie és Justin
- Helló - mondta Harry, majd bocsánatkérően hozzátette - bocs fiúk, beszélgetnék veletek, de nincs időm.
- Semmi baj, nem akarunk zavarni. Csak meg szeretnénk kérdezni minden rendben volt a nyáron? - kérdezte Earnie.
- Minden oké volt.
- Tehát nem történt semmi rendkívüli veled és vele - mondta rejtélyesen Justin -, tudod kire gondolok.
- Igen Justin, semmi sem történt - válaszolta Harry -, de most már tényleg mennünk kell Lupin professzorral.
- Jó napot professzor úr - köszöntek a fiúk Lupinnek. - Viszlát Harry.
- Viszlát fiúk - mondta Harry és Remus.
- Kíváncsi vagyok még kikkel, futunk össze a barátaid közül Harry - kérdezte vidáman Remus.
- Kitudja - mondta a karjai széttárva Harry - jó hosszú az Abszol út.
Ezen mind a ketten jót nevettek. Mentek tovább Madam Malkin Talárszabászatába. Harrynek kellett vennie néhány új ruhát és talárt, az előző év alatt sokat nőt, kinőve a régi ruháit. Kijőve a próbafülkéből, az egyik tükör előtt Lavender Brownt és Parvati Patilt pillantotta meg, amit éppen egymásnak mutatták meg az felpróbált dísztalárjukat. Odaköszönt nekik.
- Helló lányok.
- Á! Helló Harry - mondta Parvati - megijesztettél.
- Szia - köszönt Lavender. - A frászt hoztad ránk. De ha már itt vagy, meg tudnád mondani szerinted melyik áll jobban, a rózsaszín vagy a narancssárga dísztalár Parvatinak. Nem tudja eldönteni melyiket vegye meg.
- Tényleg jó, hogy itt vagy - mondta Parvati. - Melyik áll jobban, a rajtam lévő narancssárga vagy a kezemben lévő rózsaszín?
- Hát nem is tudom - mondta zavarodottan Harry - talán a rózsaszín. A narancssárga sápaszt. Rózsaszínt láttam már rajtad, az jó állt neked.
- Köszi Harry - mondta lelkesen Parvati - akkor azt fogom megvenni. Ja ha már találkoztunk, megkérdezném, idén folytatjuk a tavalyi DA klubot?
- Szerintem is folytatni kellene - csatlakozott a barátnőjéhez Lavender. - Jó volt, sokat segített az RBF vizsgámnál.
- Tőlem nyugodtan - mondta Harry. - Ha a többiek is benne vannak akkor természetesen. De talán ezt jobb volna megbeszélni a Roxfortban.
- Jó. - helyeselt Parvati - Bocs de, még le kell vennem ezt a talárt, még egyszer megnézem magamat a rózsaszínben. Szia Harry - azzal bement az egyik próbafülkébe.
- Nekem is - mondta Lavender és követte a barátnőjét. - Szia Harry.
- Sziasztok - köszönt el a lányoktól Harry. Elment kifizetni a vásárolt ruhákat és talárokat. Kijövet a szabászatból Lupin megkérdezte Harryt mi tartott olyan sokáig.
- Mint már mondtam hosszú, de nagyon hosszú az Abszol út - mondta mély meggyőződéssel a fiú.
- Értem - mosolyogott Lupin.

*

A vásárlás befejeztével Harry, Lupin társaságában elsétált az Abszol út új nevezetességéhez; a Weasley Varázsvicc Vállalt üzletéhez. Az üzlet tömve volt, különösen roxforti diákokkal.
- Helló Harry - Harryt úgy hátba vágták, majd nem orra bukott.
- Helló Ron - köszönt a barátjának a fiú megigazítva a szemüvegét az orrán.
- Öreg haver már azt hittem, csak holnapután találkozunk a Roxfort Expressz indulásakor - mondta vigyorogva Ron. - Várjál, kiszolgálok még valakit utána elmehetünk körül nézni az Abszol úton, annyi mesélni valóm van.
- Sajnálom Ron, Harry nem mászkálhat el. Amúgy is lassan vissza kell mennünk a szállására - hallatszott a fiúk mögül Lupin hangja.
- Jó napot professzor - mondta Ron egy kissé kedvetlenül.
- Ron téged is megkérlek, mint Harryt, hogy tegezz és Remusnak hívj. Oké.
- Rendben Remus. De Harrynek miért kell máris mennie, csak most jött - kérdezte Ron.
- Nagyon jó tudod te azt. Ugyan azért, amiért nem mehetett el hozzátok a nyáron - válaszolt a férfi a fiúnak. - Azért ne legyetek letörve. Itt a boltban beszélgethettek még egy kicsit, abból nem lesz baj. Addig én körül nézek a híres Varázsvicc boltban.
- Nyugodtan vegyél bármit Remus, neked akciósan adjuk - mondta Ron mit egy vérbeli kereskedő, a polcok között nézelődő Lupinnek.
- Hé Ron, mit csinálsz, mért nem a vevőkkel foglalkozol, nem látod, többen is kiszolgálásra várnak - kiáltotta oda George az öccsének -, nem azért kapsz fizetést.
- Te meg talán vak vagy? Nem látod, hogy ki van itt.
- Helló Harry. Rég nem láttunk, téged Freddel - mondta sokkal barátságosabban George.
- Üdv George - köszönt Harry. - Látom, jól megy a bolt.
- Hát nem panaszkodhatunk. Most mennem kell. Beállok helyetted Ron, hogy tudjatok beszélni, de később be kell pótolnod - közölte George. - Ha valamit meglátsz és megtetszik neked fél áron számítjuk. Viszlát Harry.
- Kösz George, viszlát - köszönt el Harry. - Tudunk valami nyugisabb helyen beszélni, itt túl nagy a forgalom. Amit mondani akarok az nem tartozik másra.
- Menjünk hátra a raktárba, ott azt hiszem most nincs senki - vezette az üzlet hátuljába Ron a barátját. Elmentek az iroda mellett, onnan Ginny jött ki teljes sebességgel, a kezében egy papírt lobogtatva.
- George hol vagy - kiáltott a bátyja utána. - Nem írtad alá az alapanyag megrendelő nyomtatványt, így nem tudom elküldeni. Ron te meg mért nem a vevőkkel foglalkozol? Szia Harry, nem is vettelek észre.
- Szia Ginny, nem te vagy az első a mai napon a Weasleyk közül, aki nem vesz észre - mondta nevetve Harry.
- Bocs, de annyi a dolgom - szabadkozott a lány. - Beszélgetnék, de elő kell kerítenem George-ot. Fred aláírta a papírt, de ő nem. Nem láttátok valahol?
- Épp az imént beszéltünk vele - mondta Ron a húgának. - Engem helyettesít az üzletben, hogy tudjak beszélni Harryvel.
- Kösz Ron. Szia Harry, ha már nem találkoznánk. Na rohanok - és azzal már el is robogott a két fiú mellett.
- A végén még üzletasszony lesz Ginnyből - mondta Harry a barátjának a lány után nézve.
- Igazad van. Ginny nagy segítség a fiúknak. Nagyon ért a papírmunkához - felelte Ron, látszott rajta, roppant büszke a húgára. - A fiúk már most sajnálják, hogy két nap múlva már nem tud nekik dolgozni, mert kezdődik a suli. Na keressük meg azt a nyugis helyett.
Alig nyitották ki a raktár ajtaját, azon keresztül Fred rontott ki, a karjai között egy halom dobozzal. Neki ment a fiúknak. Mind a hárman elestek, a dobozok meg rájuk.
- ÁÁÁÁÁ… - kiáltotta Fred. - Ki az a béna, aki nem tud a lába elé nézni!?
- Te bátyus - mondta Ron, miután nagy nehezen sikerült feltápászkodnia. - Nézd, ki van itt, mielőtt George-hoz és Ginnyhez hasonlóan te sem vennéd észre szegény Harryt.
- Üdv Harry, ha már így szó szerint összefutottunk.
- Szia Fred - köszönt Harry, miközben segítettek összeszedni Ronnal Frednek a szétszóródott dobozokat. - Mit kezdesz ennyi csomaggal? Ki sem látszottál mögülük.
- A raktárban csomagoltam be a bagolypostával érkezett megrendeléseket - felelte Fred. - Tudod Harry, két hete megjelentettünk a Reggeli Prófétában egy hirdetést, házhoz szállítást is vállalunk. Azóta megduplázódott a forgalmunk. Tényleg, Ron te meg miért nem elől vagy?
- Ezt már Ginny és George is kérdezte - válaszolta Ron a bátyja kérdésére. - Harrynek mindössze fél órája van, szeretnénk egy kicsit nyugodt körülmények között beszélni, addig George helyettesít, de nyugi be fogom pótolni.
- Akkor minden rendben. Na sziasztok, most mennem kell. - mondta Fred és a csomagokkal a karján egyensúlyozva elsietett az üzlethelység felé.
- Na még melyik Weasley testvér fog minket megakadályozni, hogy tudjunk beszélni? - kérdezte vigyorogva Harry. - Annyian vagytok, míg mindenkivel váltok néhány szót, addigra letelik az idő, és mennem kell vissza Remus-szal a Grimmauld térre.
- Ez jó - nevetett a barátjával Ron -, tényleg annyian vagyunk testvérek, ha mindegyikünkkel beszélsz, lemegy a nap. Nyugi, több Weasley testvér nem dolgozik itt.
- Az jó.
- Az bizony - helyeselt Ron. - Nincs sok időm, vissza kell mennem dolgozni, George és Fred kész rabszolgahajcsárok. Neked is csak fél órád van. Térjünk a lényegre. Ha jól tudom idén nem maradtál hírek és információk nélkül, míg száműzetésben voltál nyári szünet címén a mugliknál.
- Mrs. Figg minden nap átjött. Elmondta a híreket, pluszban még megkaptam mindnap tőle a Reggeli Próféta aznapi számát. Így értesültem a rossz, illetve a jó hírekről. Különösen a legjobbról, az édesapád kinevezéséről.
- Igen apa, mint Mágiaügyi Miniszter - sóhajott Ron. - Soha nem hittük otthon, valaha is elhagyja a muglitárgyait. Kénytelen volt elfogadni Caramel leváltása után. Először természetesen ismételten Dumbledore-t akarták, de maradt Roxfortban. Megkérdezték, kit javasolna a Miniszteri székbe, ő gondolkodás nélkül apa nevét mondta. Apa mielőtt még pislanthatott, már Miniszter is volt. Nem is tudott visszakozni, Dumbledore ráparancsolt, mint a Főnix Rendjének vezetője, fogadja el.
- Szóval Dumbledore ráparancsolt, hogy fogadja el a kinevezést? - kérdezte megdöbbenve Harry.
- Igen. Vannak azért előnyei is apa Miniszterségének - mondta Ron. - Sokkal többet keres, már nem kell garasoskodnunk. A Miniszteri lakás meg egyszerűen csodálatos. Ha láthatnád! Az új szobám ötször nagyobb, mint az Ódubeli. De azért egy kicsit unalmas, már csak ketten lakunk anyával és apával, én és Ginny. Ezért kezdtünk mind a ketten - persze anya engedélyével - az ikreknek dolgozni a szünidő alatt. Nem is értem rá egész nyáron unatkozni annyi volt a munkám, de még élveztem is.
- Úgy beszélsz, mint egy igazi üzletember és kereskedő - mondta Harry aki büszke volt a barátjára.
- Van benne valami. Elhatároztuk Ginnyvel a Roxfort elvégzése után, betársulunk az ikrekhez.
- Én úgy tudtam, hogy auror akarsz lenni? - kérdezte meglepetten Harry.
- Úgy volt, de első a család. Szeretnénk létre hozni egy nagy családi vállalkozást, később terjeszkednénk is. Ginny nagyon jó szervező, Fred és George a feltalálók, és szerintük én vagyok a legjobb eladó, van érzékem az ügyfelekhez - mondta Ron közben büszkén kihúzta magát.
- Nagyon örülök, hogy megtaláltad az életcélodat - gratulált a barátjának Harry. - Én maradok az aurorság mellett. Ha már itt tartunk kilenc RBF-et szereztem. Te mennyit?
- Nekem nyolc lett - mondta Ron -, még bájitaltanból is sikerült megszereznem egy jóval.
- Azt nekem is. Ráadásul példással.
- Példással! - kiáltott fel Ron. - Ha ezt az öreg Piton megtudja, megüti a guta. Állandóan kritizált téged milyen ügyetlen vagy, erre meg példásan vizsgázol a tantárgyából.
A fiúk maguk előtt látták Piton arcát. Elképzelték milyen képet vághat a jó eredményeik miatt. Ron lelkesen újságolta Harrynek, neki nem lesznek már órái Pitonnal, de ellenben fel kell vennie a kereskedelmi szakosodása kapcsán a máguskereskedelem tantárgyat.
Ronnak eszébe jutott valami a családjával kapcsolatos hír, amit még nem mondott el a barátjának.
- Képzeld Harry, két napja Bill és Fleur bejelentették, eljegyezték egymást. Karácsonyra tervezik az esküvőt - újságolta lelkesen a fiú.
- Végre egy valóban jó hír - lelkendezett Harry. - Add át nekik a jó kívánságaimat.
- Ez csak természetes, mint az is, te is meg leszel hívva - mondta Ron és beszámolt az eljegyzés körülményeiről a barátjának.
Erről a bejelentésről Harrynek is esszébejutott a legfontosabb, amit el akart mondani Ronnak.
- Ron nekem is van egy nagy újságom a te számodra. Egy nagyon fontos dolog, amit feltétlenül el akartam mondani.
- Mi lenne az? - érdeklődött Ron. - Csak nem Tudodkivel kapcsolatos?
- Nem vele - nyugtatta meg Ront Harry. - Teljesen másról van szó. El sem fogod hinni. Három hete tudtam meg, anyai ágon Hollóháti Hedvig leszármazottja vagyok.
- Mi csoda?! - kiáltott meglepetten Ron. - Az édesanyád révén, de ő mugli volt, hogy lehet az, hogy az egyik legnagyobb boszorkány utódja.
Harry elmesélte, az elejétől a végéig mi történt vele nyáron. Hogyan és milyen körülmények között tudta meg anyai őseinek a történetét. Elmondta, miként derült ki, élnek még rokonai a Dursleyken kívül.
- Ez hihetetlen. - mondta Ron. - Édesanyád és te is Hollóháti Hedvig leszármazottja vagytok, még most sem tudom felfogni. Ráadásul csak most szereztél tudomást a másod-nagynénédről és a fiáról, aki varázsló és idén lesz első éves a Roxfortban. De most jut eszembe te a Griffendélben vagy, miközben a származásod révén a Hollóhátban volna a helyed, mint édesanyádnak?
- Igen én Griffendéles vagyok, mert apa is az volt - jegyezte meg Harry.
- Tényleg erről el is feledkeztem - csapott a homlokára Ron. - Mit fog ehhez szólni Hermione ha megtudja!
- Hermione! - kiáltott fel Harry. - Róla megfeledkeztünk. Megírta az utolsó levelében, hogy már itthon van. Nem találkoztál vele?
- De igen. Négy napja jött el a szüleivel vásárolni az Abszol útra - felelte Ron. - Benézett hozzánk. Érdeklődött felőled, mondtam, nem láttalak egész nyáron. Megállás nélkül a kanadai nyaralásáról, az ottani varázslóvilágról áradozott. Nem akartam megbántani, ezért neki nem mondtam, köztünk szólva egy kicsit unalmas volt két órán keresztül azt hallgatni.
- El tudom képzelni, ha Hermionéről van szó - nevetett Harry.
- Neves csak - mondta Ron. - Te is megkapod tőle a saját élménybeszámolódat a Roxfortban, ha már nem a Roxfort Expresszen.
- Kösz szépen, jóval kecsegtetsz - mondta Harry letörten.
- Elvégre barátok vagyunk. Egyébként Hermione 13 RBF-et szerzett - mondta Ron.
- Ahogy azt előre lehetett látni - jegyezte meg Harry.
A fiúk nem tudták folytatni a beszélgetést, megjelent az ajtóban Lupin.
- Harry ideje indulnunk vissza.
- Remus még csak most kezdtünk beszélgetni - mondta csalódottan Harry.
- Most - kérdezte Lupin -, már több mint félórája beszéltek. Na elég legyen, menjük Harry. Neked is dolgod van Ron. George üzeni, menj előre az üzletbe sürgősen segíteni neki a vevőknél.
- Rendben van - egyezett bele Harry.
- Kikísérlek benneteket a Foltozott Üsthöz - ajánlotta fel Ron.
- Ne fáradj vele. A bátyáid felajánlották, hogy használjuk Harryvel az irodában lévő kandallót. Gyerünk Harry - azzal kiment a raktárból Remus. A fiúk búskomoran követték Lupint az irodába.
- Hú! Hedvigről elfeledkeztem - kapott észbe Harry. - Minden rendben van vele Ron?
- Nyugi Harry a baglyod remekül érzi magát nálunk - nyugtatta meg Ron. - Magammal viszem a pályaudvarra, ott fogom odaadni neked.
- Kösz, hogy vigyáztál rá - köszönte meg Harry.
- Semmiség volt. Legalább Puli nem engem idegesítet, hanem szegény Hedviget.
- Fiúk most már elég - mondta mérgesen Lupin -, indulnunk kell. Búcsúzzatok már el. Két nap múlva úgy is találkoztok a pályaudvaron, akkor egy egész tanévig együtt lesztek. Szia Ron.
- Bocs Remus - mondta Harry - azonnal indulhatunk. Viszlát Ron holnap utánig.
- Helló Harry. Viszlát Remus - köszön el Ron is.