Harrynek és Hermionenek a bájitaltan órán egy bonyolult bájitalt kellett elkészíteniük, de mindenkinek külön. A lány természetesen elsőként lett készen az itallal. Ránézett Harryre, hátha szüksége van a segítségre, de megdöbbentére a fiú is már csak az utolsó simításokat végezte a bájitalon.

– Nini mit látok, te majdnem kész vagy, és még jól is csináltad – kiáltott fel hihetetlenkedve a lány.

–  Én magam is meg vagyok lepődve – mondta a fiú.

Ekkor megszólalt a csengő és Piton professzor is szinte egyszerre.

–  Lejárt az idő. Most pedig szíveskedjenek beletöltetni a bájitalt a kikészített fiolákba, és kérem rakják az asztalra. Igyekezzenek, nem érek rá estig, olyan sokat piszmognak.

Harry és Hermione odavitték a fiolájukat a tanári asztalhoz. Piton professzor rájuk nézet, majd csak mordult egyet, elvéve a fiolákat. A két gyerek egymásra nézett, majd megvonták a vállunkat és elhagyták a termet.

– Ennek meg már megint mi baja van? – kérdezte Harry. – Egyre furcsább. Tavalyig legalább tudtam hányadán állók vele. Utált és kész, és ez kölcsönös volt. Most meg hol megdicsér, hol meg egyszerűen keresztül néz rajtam.

– Ne csodálkozz – mondta a lány. – Nem vetted észre, éveleje óta ilyen. Nagy valószínűséggel megviselték az események.

–  Ez meg hogy érted?

– Gondolkozzál. Ő veszítette el a legtöbb diákot a házából, mikor azok átmentek a Durmstrangba. Lemerem fogadni, ez viselte meg annyira. Azért nézett ki olyan rosszul év elején is.

–  Igazad lehet – helyeset Harry. – Bárhogy is van, lehet, hogy minket Griffendéleseket ki nem állhat, a sajátjait a Mardekáról szerette. Erre még nem is gondoltam. Soha nem hittem, hogy Pitontól még emberi érzéseket fogunk látni, és hogy őszinték legyünk még sajnálom is egy kicsit. De ezt semmi pénzért nem mondanám el Ronnak.

–  Mit nem mondanál el nekem? – hallatszott a kérdés a hátuk mögül, ahogy beléptek a nagyterem ajtaján.

–  Semmi, semmi – mondta gyorsan Harry az éppen a mögöttük belépő Ronnak.

–  Mi az titkolódzunk? – kérdezte egy kicsit élesen Ron a barátjától.

Hermione ekkor karon ragadta a két fiút, és húzni kezdte őket az asztalhoz.

–  Hermione ne húzkodj – szólt rá Ron. – Harry még nem válaszolt a kérdésemre.

–  Hagyjad már. Ha Harry el akarja mondani, majd elmondja. Egyénéként is nem látjátok, hogy McGalagony be akar jelenteni valamit.

Erre a két fiú is odanézett a tanári asztal felé. Látták, hogy McGalagony professzor tényleg beszédhez készülődik. Erre gyorsan leültek az asztalukhoz. McGalagony professzor, kihirdette, a téli szünet előtt két héttel Roxmortsi hétvégét szerveznek, de csak az ötöd, a hatod és a hetedévesek számára. Az utolsó előtti hét szombatján – a négy fölsőbb évfolyamos diákok részére – pedig karácsonyi bált tartanak a Roxfortban. A két hírre felbolydult a kastély. A fiatalabb évfolyamosok duzzogtak, hogy nem vehetnek részt a bálon, illetve a kiránduláson. A felsőbb évesek azon tanakodtak, mit fognak venni és csinálni a Roxmortsi hétvégén. A bállal kapcsolatosan megindultak a találgatások ki-kinek lesz a partnere.

Egy nap mágiatörtént óra után, Ron és Harry is ezt találgatta ebédnél.

–  Harry te kit viszel a bálba? – kérdezte Ron.

–  Fogalmam sincs még – felelte Harry. – Neked bezzeg könnyű, van barátnőd. Gondolom Margareth-tel mész.

–  Természetesen – válaszolta a barátja. – Te sem panaszkodhatsz. Maggitől hallottam, a jó pár lány szíves örömest lenne a báli partnered. Híres vagy, plusz még, te vagy a Griffendél csapatkapitánya is. Többnek meg csak egyszerűen tetszel.

–  Ja persze! – mondta Harry. – De még is melyiket vigyem. Többen is tetszenek, de egyikért sem vagyok oda.

–  Mit szólnál Chohoz – javasolta Ron. – Megbízható forrásból tudom, ha megkérnéd, veled menne.

–  De hát neki van barátja.

–  Az van, de a te kedvedért azonnal dobná.

–  Inkább tartsa meg – jelentette ki Harry. – A tavaly történtek után jobb, ha békén hagyom. Egyébként az az igazság, már nem vagyok bele zúgva.

–  Ahogy gondolod – zárta le a témát Ron. – Akkor válasz egy másikat. Miért nem visszed Lunát. Vele nagyon jól megértitek egymást.

–  Csak barátok vagyunk – javította ki a barátját Harry.

–  Hermionehoz mit szólsz? – tudakolta Ron.

–  Hát nem is tudom. Ginnytől tudom, nem megy el a bálba, sok a tanulnivalója – felelte Harry.

–  Ez a lány teljesen megbolondult, annyit tanul – mondta Ron.

–  Iskola első akar lenni – válaszolta a másik fiú.

–  Na de ennyire?!

*

Harry néhány nappal később, bájitaltan előkészítő kurzusa után egy délután a könyvtárba sietett elkészíteni a bűbájtan dolgozatát. Levette a polcról a szükséges könyveket. A polcok és az asztalok között üres helyet keresett magának, de ahogy haladt a könyvespolcok között, minden hely foglalt volt. Hirtelen azonban a könyvtár végében észrevette a magányosan üldögélő Hermionet. A lány egy rakás könyv mögött ült, és szorgalmasan írta valamelyik leckéjét. A fiú odament hozzá. A lány észre sem vette annyira belemerült a tanulásba, csak akkor riadt fel, mikor Harry megszólította, de nem igazán örült a fiú felbukkanásának.

–  Szia Hermione, leülhetek.

–  Bocs Harry de tanulnom kell, nem érek rá beszélgetni veled – mondta visszakozva a lány.

–  Nyugi én is tanulni jöttem.

–  Akkor jó.

A fiú leült és a két jó barát csöndben tanult egymás mellett. A délután lassan estébe hajlott és a könyvtár kezdett kiürülni, ahogy a diákok szépen egymás után elhagyták a termet. Harry is elkészült a dolgozatával, mikor döbbenten vette észre, Hermione nem is tanul – egy fejjel lefelé lévő könyvből nehézkes lett volna.

–  Mi a baj Hermione? – kérdezte a fiú. – És nehogy azt mond, tanulsz. Egy fordítva tartott könyvből, nehéz lenne.

–  Én…, hát…, ízé… – dadogta a lány.

–  Ha nem akarod, nem kell elmondanod – mondta Harry. – De hátha jót tenne, ha beszélnél valakivel a dologról.

–  Igazad lehet – felelte a lány felsóhajtva. – Nem mehet ez így tovább, valakivel beszélnem kell. Ronnal nem tudok, olyan elfoglalt mostanában. Alig ér rá velünk foglalkozni. Állandóan a barátnőjével van.

–  Inkább veled nem foglalkozik annyit, mint ez idáig – javította ki a fiú Hermionét.

–  Ezzel mit akarsz mondani? – kérdezte Hermione.

–  Tudok a dologról. Legalábbis már két éve sejtem – válaszolta csendesen Harry.

–  Tudod! – kiáltott fel a lány döbbenten.

– Igen – jelentette ki határozottan a fiú. Majd elgondolkodott egy kicsit. – Van egy ötletem Hermione. Mit szólnál, ha együtt mennék a karácsonyi bálba. Nekem még nincs partnerem, és ha jól tudom, neked sincsen még. Attól jobb kedvre derülnél. Kikapcsolódnál egy kissé.

–  Bocs Harry, de nem lehetek a partnered – válaszolta a lány. – Én nem akartam elmenni a bálba…

–  Tudom. Ginny mondta – vágott közbe Harry. – De figyelj, van egy ötletem. Ha benne vagy, akkor… – azzal Harry beavatta a tervébe a lányt. – Na, mit szólt hozzá?

Hermione a tervet hallgatva, döbbenten nézett a fiúra, majd hosszan elgondolkodott. Eközben Harry türelmesen nézte a barátját, és látta rajta, hogy meghányja-veti az általa felvázolt ötletet. Hermione váratlanul abbahagyta a merengést és határozottan, jó kedvűen rávágta.

–  Benne vagyok. Leszek a báli partnered.

*

Elérkezett a Roxmortsi hétvége. Mintha csak az idő is azt akarta volna, hogy a diákok jól érezzék magukat a kiránduláson, a nap szikrázóan sütött, a hideg decemberi időjárással szemben. A tanárok indulás előtt intézkedéseket hoztak. A gyerekeket elkísérte Roxmortsig Tonks és Ford professzor. A faluba érve közétették, hogy délután háromra mindenkinek a Mézesfalás előtt kell lennie, akkor indulnak vissza Roxforta, és jaj annak, aki késni merészel.  

Harry, Ronnal, Hermionevel együtt ment, de több barátjával is megbeszélte, hogy találkoznak a Három Seprűben, ott ebédelnek. A faluban Hermione közölte a fiúkkal, hogy be kell menni egy könyvesboltba, meg sem várva a választ be is tért a legközelebbi boltba. Harry és Ron nem tartottak vele, inkább kin maradtak a bolt előtt és beszélgettek a kirakatot nézegetve.

–  Na mi a helyzet találtál partnert magadnak? – kérdezte Ron Harrytől. – Ha még nincs, Maggi tudna neked. Az egyik barátnőjének tetszel, szívesen venné, amennyiben elvinnéd a bálba.

–  Bocs de már van partnerem – mondta Harry.

–  Tényleg, ki az?

–  Hermionéval megyek.

–  Hermionéval – döbbent meg Ron. – Ő nem akart menni.

–  Azóta megváltoztatta a véleményét – válaszolta Harry. – Sikerült meggyőznöm.

–  Hermione, hallom Harrytől a hírt – szólt a boltból abban a pillanatban kilépő lánynak Ron. – A te kísérőd lesz a bálban.

–  Igen. Harry nagyon meggyőző tud lenni, ha valamit el akar érni. Még engem is sikerült rávennie a bálra, pedig nem is terveztem elmenni – mondta határozottan a lány, közben belekarolva Harrybe. – Ha nem zavar téged és Margarethet, mehetnénk négyesben is?

–  Hát… – kezdte döbbenten Ron, végig nézve a jelenetet, ahogy Harry és Hermione ott álltak mellette karon fogva egymást. – Ha titeket nem zavar, megkérdezem Maggit.

–  Jó, ezt megbeszéltük – mondta Harry.

–  Várjatok egy pillanatot – kiáltotta fel Ron zavarában –, ez most azt jelenti ti ketten együtt jártok.

–  Aha – felelte Harry.

–  Bocs Ron, de nekem és Harrynek mennünk kell, megbeszéltük, hogy a Három Seprűben ebédelünk. Ha jól emlékszem azt mondtad, a Mézesfalásban találkozol Margareth-tel. Szia, találkozunk délután a megbeszélt időpontban – mondta Hermione, elbúcsúzva Rontól, maga után húzva a másik fiút. Az így magára hagyott fiú, a döbbenttől tágra nyitott szájjal, bámult a barátai után.

–  Ez nem lehet igaz – mondta elgondolkodva magában Ron. – Hermione és Harry nem járhatnak egymással – még ő maga sem értette, miért nem hiszi, hogy a két legjobb barátja egymásra találtak. Ekkor mintha valami megváltozott volna Ronban, de még ő maga sem volt tisztában, hogy mi is az a valami. Ron letörten ment a Mézesfalásba. Az üzletben a polcokat és az azon lévő nyalánkságokat nézegető Margareth, meglátva a fiút, odaszaladt hozzá. Megölelte és megpuszilta. Ron máskor örült ennek, de most valahogy nem volt túl boldog. Saját maga sem értette az egészet. Ron és Maggi beszélgettek, sétálgattak Roxmorts utcáin. Be-betértve egy üzletbe, megvásárolva a karácsonyi ajándékokat. Gyorsan telt az idő, mikor elérkezett a gyülekező ideje, vissza kellett térni a Roxfortba. Odaértek a Mézesfalás elé, amikor egy kiáltást hallottak.

–  Ron, Margereth várjatok meg mi, is jövünk – Ginny volt a kiabáló. A lány nem volt egyedül, vele volt a barátja Dean. Utánuk jött Seamus Lavenderrel, Neville Moniqe-kal leghátul Hermione és Harry sétáltak.

–  Hogy telt a napotok? – kérdezte Lavender Ronékat.

–  Jól. Beszélgettünk és megvettük az ajándékokat – válaszolta Margareth. – Nektek?

–  Én és Ginny Zonkónál jártunk, majd találkoztunk a többiekkel a Három Sepűben – mesélte Dean.

–  Kár, hogy nem néztetek be Seprűbe. Szépen fel van díszítve – mondta Hermione. – Igaz Harry?

–  Nekem is tetszett – felelte a fiú a lány kérdésére.

– Különösen, az volt az egészben a legjobb, hogy az egész napos sétálgatás után átmelegedtünk a forró vajsörtől és a finom ebédtől – csatlakozott a beszélgetéshez Seamus.

–  Képzeljétek el, Neville megkérte Moniqe-ot legyen a partnere a bálon – mondta a nagy hírt Lavender.

–  Tényleg? – kérdezte Maggi.

–  Igen – válaszolta pirulva Neville.

–  Hát itt volt már az ideje – mondta Moniqe. – Már kétszer majdnem megkérdezte, hogy vele megyek-e, de eddig az utolsó pillanatban mindig inába szállt a bátorsága. Már azt hittem, hogy a végén még nekem kell lépnem.

–  Na, de Moniqe – mondta szégyenlősen a fiú.

–  Miért, nem az az igazság? – kérdezte a lány Nevillet. – De a végén csak összeszedte a bátorságát. – Ezen a történeten valamennyien jót derültek.

–  Ron, nézd mit vettem nászajándékba Billnek és Fleurnek? – mutatta a bátyjának Ginny az ajándékot, amikor abbahagyta a társaság a nevetést.

–  Szép – válaszolta tömören a fiú.

–  Neked mi bajod van – kérdezte döbbenten Ron húga.

–  Ne törődj vele – mondta Ginnynek Maggi. – Egész nap ilyen morcos hangulatban volt.

–  Meg is érkeztünk – szólt közbe Hermione megpillantva a kastélyt.

–  Szia Margareth – köszöntek el a lánytól a Griffensélesek az előcsarnokban. Magukra hagyva Ront és Maggit.

–  Mi bajod volt egész nap? – kérdezte a lány Rontól.

–  Semmi – felelte röviden Ron.

–  Olyan bosszús voltál és szórakozott – mondta a lány.

–  Bocs Maggi, de nekem is fel kell mennem lepakolni a csomagjaimat vacsora előtt – mondta a fiú. – Szia Margareth.

–  Szia Ron – köszönt el egy kicsit sértődötten a lány a fiútól, miközben egy búcsúcsókot adott neki.

*

A bált megelőző héten a Roxfort karácsonyi díszbe öltözött. Az egész kastély csillogott-villogott a tisztaságtól és a díszektől. A nagyteremben felállított fenyők, ezer színben pompáztak. A négy felsőbb évfolyam hallgatói, izgatottan várták a szombat estét. Szerda délután Hermione és Ginny beszélgettek, a kastély keleti részében található télikertben a bálról. Lassan sétálgattak, meg-megállva és gyönyörködve a kertben található, szebbnél szebb virágokban és egzotikus növényekben.

–  Tudod Hermione, nem hittem volna, hogy elmész a bálra, – kezdte Ginny – különösen nem Harryvel. Hogy sikerült még is rávennie?

–  Megkérdezte és végül is rájöttem, hogy nem maradhatok ki – felelte Hermione. – Meg az az igazság, hogy olyan aranyos volt Harry, nem tudtam visszautasítani.

–  Őszintén szólva, azon is meglepődtem, amikor együtt jelentettek meg a Három Seprűben, arról nem is szólva, mikor Ron azt mesélte, hogy együtt jártok.

–  Hidd el engem is meglepett és Harryt is, de ne haragudj Ginny, erről nem akarok beszélni.

–  Rendben – mondta a lány. – Egyénként nem tudod, mi baja lehet Ronnak, az utóbbi három napban nagyon furcsán viselkedik.

–  Nekem is feltűnt a viselkedése, kerül minket Harryvel – jelentette ki Hermione.

–  Lehet, hogy kényelmetlenül érzi magát, és nem akar titeket zavarni a jelenlétével – magyarázta a barátnőjének Ginny.

–  Minket nem zavar Harryvel. Egyébként az utóbbi két hónapban ő volt az, aki sokszor nem volt velünk, annyira lefoglalta a barátnője, Margareth.

–  Ebben van valami igazság – folytatta Ginny. – Nem akarok kellemetlenkedni, de én mindig úgy gondoltam, hogy te és a bátyám egy pár lesztek. Állandóan veszekedtettek és martátok egymást, pont úgy, mint akik már jó pár éve házasok.

–  Hát nem így lett. Én jól meg vagyok Harryvel, és ahogy látom, Ron is boldog Maggivel – fejtette ki véleményét Hermione.

–  Igazad van – értett egyet a másik lány – ha mát itt tartunk…

–  Te aztán jól kivártad a sorodat Granger – hallott egy gúnyos hangot a két lány, amint éppen befordultak egy újabb ösvényre. Ginny és Hermione előre néztek, az útjukat Cho Chang állta el a barátnőjével, Mariettával.

–  Neked meg mi bajod van Cho? – kérdezte Hermione.

–  Hogy mi bajom van? Még te kérdezed? Tavaly Harry mindent elkövetett azért, hogy legyek a barátnője, és mikor összejöttünk volna, te szépen lecsaptad a kezemről.

–  Neked teljesen elment az eszed – mondta mérgesen Hermione. – Harry és én két hete járunk. Előtte csak barátok voltunk.

–  Ne játszd itt nekem az ártatlant – kiáltott mérgesen a másik lányra Cho. – Nagyon jó csináltad. Pont a megfelelő időben léptél közbe, hogy ne tudjunk összejönni Harryvel.

–  Egy szavad sem lehet – válaszolta Hermione. – Ha annyira kellett neked Harry, akkor miért nem harcoltál érte, és miért jöttél össze mással. Ha jól tudom azóta már a harmadik barátodnál tartasz.

–  Te csak ne oktass ki. Lehetsz felőlem a legokosabb az egész iskolában, engem nem tudsz átverni – fújtatott Cho.

–  Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte dühösen Hermione.

–  Cho gyere – szólt bele a vitába Marietta. – Mennünk kell, még lekéssük a jóslástant. Hagyd az egészet nem ér annyit.

–  Veled még nem végeztem Granger – szólt még oda indulás előtt Cho.

–  Állok elébe – vette oda Hermione a távozó lánynak.

–  Hogy ez a lány milyen kellemetlen. Eddig nem is tudtam – hallatszott egy újabb hang Hermione és Ginny mellől. A két Griffendéles lány oldalra fordultak és látták, ahogy Luna feláll az egyik padról kezében egy könyvvel. – Mindig azt játssza, hogy ő a jó kislány, közben meg egy kész vipera, a barátnőjével együtt.

–  Szia Luna, nem is láttunk – köszönt a lánynak Hermione.

–  Nem csodálom, annyira belemelegedtettek a vitába – mondta Luna. – De úgy tűnik más észrevett.

–  Hogy érted, hogy más észrevett? – kérdezte Ginny.

–  Miért? Szerinted miért ment el olyan gyorsan az a két liba? – kérdezett vissza Luna. – Én is Hollóhátas vagyok, nem akaródzott nekik előttem kellemetlenséget okozni nektek. Féltek, hogy elmondom a többieknek a Hollóhátban, akkor már nem fogják őket olyan jó kislánynak tartani a házunkban.

–  Pedig nem ártana nekik – jegyezte meg epésen Ginny.

–  Ha már itt tartunk, miért hívtok ide? – kérdezte Luna.

–  Úgy gondoltam, jó lenne, ha csak mi hárman lennék lányok – válaszolta Ginny. – Soha nem tudunk egy jót beszélni, mindig ott lábatlankodik valamelyik fiú.

–  Mielőtt az a két vipera megjelent, éppen a bálról beszélgettünk – mondta Hermione.

–  Tényleg találtál már magadnak partnert? – kérdezte Ginny.

–  Igen, ma hívott el Steve Dion a Hugrabugból – válaszolta Luna.

–  Nem vagy túl lelkes – jegyezte meg Hermione. – Miért?

–  Szerettem volna, ha egy bizonyos fiú meghív, de ő mást vissz el, akivel ráadásul még együtt is járnak.

–  Ki lenne az? – kíváncsiskodott Ginny.

– Bocs, de ezt inkább nem mondanám el. Egyébként a papámtól most érkezett egy levél. Azt írja, hogy ő is ott lesz a bátyád esküvőjén Ginny, mint tudósító – váltott témát Luna. – Kapott két meghívót, és azt írta, hogy ha akarok, én is mehetek vele.

–  Ez szuper hír – mondta Ginny. – Akkor te is ott leszel velünk. Jól fogunk szórakozni, meglássátok.

–  Én még nem voltam ilyen mágusesküvőn, de már olvastam róla – jegyezte meg Hermione.

– Tetszeni fog – felelte Luna, azzal ő és Ginny mesélni kezdtek azokról a mágusesküvőkről Hermionenek, melyeken részt vettek eddig.

*

Elérkezett a hétvége, és ezzel a karácsonyi bál is. Harry a klubhelységben várakozott Seamus-szal és Deannel Hermionéra, Lavenderre és Ginnyre várva. Ron korábban elment, találkozni Margareth-tel. Neville is a barátaival várt. Az ő báli partnere Moniqe Fischer, már lent várt a fiúkkal, a mások három lányra. A fiúk kezdtek türelmetlenné válni, mikor végre előkerültek a lányok.

–  Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte türelmetlenül Seamus Lavendertől.

–  Megvártuk Parvatit – felelte a lány.

–  Az én partnerem nem Girffendéles, de nem akartam egyedül menni, így a lányok megvártak – mondta Parvati.

–  Jó, de akkor végre mehetünk – mondta Dean. – Mi már elég régen várunk rátok.

–  Nem tudtad – felelte kedvesen Ginny Deannek, miközben belekarolt – a hölgyeknek illik késni.

–  Jó de ennyit? – kérdezte Neville. – Moniqe is késett, mégis előttetek itt volt.

–  És még te is Hermione? – kérdezte a lányt Harry. – Neked ez nem szokásod.

–  Igen, nem szokásom, de ez most más esett. Egyszer van egy évben karácsonyi bál.

–  Nem gondoljátok, hogy most már mennünk kellene, nyolc múlt öt perccel – nézett az órájára Dean.

A bál este nyolckor kezdődött a nagyteremben, amit erre az alkalomra átrendeztek. A szokásos öt hosszú asztal eltűnt a padokkal együtt. Helyüket 10-12 fős körasztalok vették át. A karácsonyi dísz a helyén maradt, csak a terem mennyezete a szokásos helyett, nem a kinti égbolt képét mutatta, hanem a csillagképek kicsinyített másait, gyertyákból kirakva. A zenét a bál alatt, az egyik híres együttes, a Csillagösvény szolgáltatta.

A terembe lépve a barátok elváltak Parvatitól, aki csatlakozott a partneréhez. A többiek közösen ültek le egy üres asztalhoz, ott csatlakozott hozzájuk Ron és Margareth. Vacsora után elkezdődött a tánc. Dean és Ginny rögtön elmentek táncolni, Lavender és Seamus is követte őket. Neville és Moniqe az első tánc után, elmentek sétálni a varázslattal nyárivá varázsolt kertbe. Harry Hemionevel, Ron Maggivel táncolt, majd pihenésképpen a fiúk italokért mentek, a lányok pedig visszaültek az asztalukhoz beszélgetni.

–  Hermione, nem tudod mi baja lehet Ronnak? – kérdezte Maggi.

–  Fogalmam sincs. Erről már Ginnyvel és Harryvel is beszélgettünk, azt hittük te talán tudod – válaszolta Hermione.

–  Én nem tudok semmit, azért is kérdeztelek meg. Ti már régen barátok vagytok – mondta Margareth. – Mióta együtt járunk semmi baj nem volt, nagyon jól megértettük egymást. Az egész múlt hétvégén kezdődött Roxmortsban.

–  Hagyd rá, majd csak észhez tér – javasolta Hermione.

Ez alatt a fiúk is beszélgettek, amint visszafelé tartottak az asztalhoz, kezükben az italokkal.