Eltelt a bált követő utolsó hét is. Megkezdődött a téli szünet. A Roxfort Expressz december 20-án, reggel tízkor indult Roxmortsból London felé. Harry, Hermione és Ron is vonaton tartózkodott. Az út eseménytelenül telt, ez annak is betudható, hogy az összes tanár kivétel nélkül a vonaton tartozódott, vigyázva a tanulókra. A Roxfort Expressz estére érkezett meg a King’s Crossra, a 9 és 3/4 vágányra. A három jó barát, Ginnyvel egyetemben, átment a 9 és 10 vágányt elválasztó falon, ott Mr. és Mrs. Weasley várta.

–  Szép jó estét mindenkinek – köszönt Mr. Weasley. – Hogy telt az utatok?

–  Jól apa – válaszolta Ron. – Egy kicsit unalmasan.

–  Még az a szerencse – mondta Mrs. Weasley. – Hozzátok a csomagjaitokat, a kocsik már várnak rátok.

–  Helló Arthur, Molly – köszönt a Weasley szülőknek Remus Lupin. – Bocsáss meg Molly, de beszélnem kell Arthurral, át kell adnom neki egy levelet Albustól.

–  Rendben, de remélem nem fog sokáig tartani – felelte Molly Weasley. – A gyerekeket minél hamarább biztonságban szeretném tudni a miniszteri rezidencián.

– Molly menj előre a srácokkal, mindjárt megyek utánatok én is – mondta a feleségének a Mágiaügyi Miniszter.

– Na gyertek drágáim, hagyjuk magukra Arthurt és Remust – mondta Molly, azzal elkezdte kifelé terelni a négy gyereket a pályaudvarról.

–  Kíváncsi lennék mi olyan fontos, amiről apa és Remus nem beszélhet előttünk – súgta oda Ginny a barátainak és a bátyjának.

– Biztos valami nagyon fontos, ha nem várhatott vele, és itt a pályaudvaron kellett megbeszélniük – szögezte le Hermione.

– Százat az egyhez, hogy Voldemorttal kapcsolatos – jelentette ki Harry, miközben bosszúsan nézett végig a barátain, akik még mindig összerezzentek azon, ha kimondta a Sötét Nagyúr nevét.

–  Engem már csak az izgat, hogy mi lehet Dumbledore apának írt levelében… – folytatta a témát Ron, de nem fejezhette be a mondatát a fiú, mert az édesanyja közbe szólt.

–  Mi ez a pus-mus? Nem is vagyok rá kíváncsi – legyintett Mrs. Weasley. – Meg is érkezetünk a kocsikhoz.

A pályaudvar előtt, három fekete minisztériumi kocsi várt rájuk. A sofőrök bepakolták a gyerekek csomagjait. A négy gyerek beszállt az egyik kocsiba hátulra, Molly Weasley a sofőr melletti ülésre. Megérkezett Arthur Weasley is Lupin társaságában, ők az első kocsiba ültek, hogy még tudjanak beszélni egymással. A három kocsi elindult a Miniszteri rezidencia felé, London utcáin szlalomozva a többi autó között.

A Mágiaügyi Miniszter hivatali rezidenciája London egyik előkelő negyedében található. Ennek a negyednek az a különlegessége, a környék mugli mentes volt, ugyanis itt a Mágiaügyi Miniszter hivatali rezidenciáján kívül, több magas beosztású minisztériumi dolgozó – miniszterek, főosztályvezetők, osztályvezetők, hivatalnokok – házai álltak. A muglikat különböző varázslatokkal tartották távol a helytől. Az óvintézkedésre azért is volt szükség, hogy a vezető beosztású minisztériumi boszorkányok és varázslók egy helyen legyenek, és így vész esetén könnyebben lehetett őket védelmezni, esetleges támadásokkal szemben.

 A Weasley szülők új háza egy tágas kertben foglalt helyet. A kert leginkább egy mugli arborétumra hasonlított a rengetet növénnyel. Amint az autók ráfordultak a ház előtti útra, Harry és Hermione szeme elé, egy szép kétszintes, régi ház tárult, sűrűn befutva borostyánnal. A ház, a négy sarkán lévő kisebb tornyokkal úgy nézett ki, mint egy középkori vár kicsinyített mása. Kiszállás után a négy gyerek, a Weasley szülőkkel együtt bement a házba. Ott a gyerekek meglepetésére, Winky a házimanó fogadta őket.

–  Jó estét mindenkinek – köszönt udvariasan a házimanó.

–  Winky intézkedj, hogy hozzák be a gyerekek csomagjait – utasította a manót Mrs. Weasley, mire a manó gyorsan kisietett a kocsikhoz.

–  Mrs. Weasley, hogy kerül ide Winky? – kérdezte Hermione.

–  Winky? Hát tudod kedvesem, Roxfortban a többi házimanó nem tűrte el – felelte Ron édesanyja. – Dumbledore keresni akart neki egy jó házat, ahol rendesen bánnak vele, mikor Charlienak eszébe jutott, hogy éppen keresek egy házimanót, hogy segítsen rendet tartani. Ez két hónapja volt. Egészen megszerettük Arthurral.

–  Az első napokban, Winky egy kicsit még sírt a régi gazdája, Kupor után – mondta Mr. Weasley –, de hamar megszokott nálunk. A második hét végére, meg is nyugodott. Azóta sokat segít Mollynak.

–  Nagyon ügyes. Jól ért a házimunkához. Megkönnyíti sokban a munkámat – mondta Molly. – Na, de itt az ideje, hogy felmenjetek a szobáitokba. Harry, te a Ron mellettit kaptad meg, Hermione a tiéd Ginnyével szemben van. Megmutatnátok a szobáikat? – kérdezte a gyerekeitől az asszony. – Nekem, utána kell néznem a vacsorának. Mellesleg egy óra múlva eszünk – mondta Mrs. Weasley elsietve a konyha irányába.

–  Nekem még el kell olvasnom Albus levelét – mondta Mr. Weasley, azzal ő pedig az irodájába ment, magára hagyva a négy gyereket.

–  Gyertek, megmutatjuk a szobáitokat Ronnal – mondta Ginny Harrynek és Hermionénak.

–  Ahogy arra anya utasított – tette hozzá a lány bátyja vigyorogva.

*

A karácsonyig hátra lévő három nap, gyorsan eltelt a négy gyerek számára a miniszteri házban. Bill és Fleur közelgő esküvője kapcsán, nagy volt a sürgés-forgás. Mrs. Weasley egésznap fel alá futkosott, annyi dolga volt, ráadásul Szent Estére nagy családi vacsorát is tervezett. Mr. Weasley keveset tartózkodott otthon, sok volt a munkája a Minisztériumban. Ha otthon is volt, akkor az idő legnagyobb részét az irodájában töltötte munkával. A gyerekek sem nagyon értek rá, Mrs. Weasley őket is munkára fogta. Egyszer szalvétákat hajtogattak, máskor az érkező nászajándékokat rendszerezték.

Elérkezett az ünnepi vacsora, megérkezett a család többi tagja is; Bill, Fleur, Percy, Charlie, Fred és George. A vacsora kezdete előtt a szalonban beszélgettek. A gyerekek beszámoltak az iskolában történtekről, a felnőttek elmesélték, hogyan zajlott az esküvő előkészülete, kik jönnek el, Bill és Fleur elmondta, hogy a mézesheteiket Magyarországon töltik majd, a Tisza-tónál. A társaság leült vacsorázni. A beszélgetés továbbra is Bill és Fleur házassága körül zajlott. Szóba került még Fred és George jól menő Varázsvicc üzlete. Még a vacsora előtt Mrs. Weasley megtiltotta, hogy bárki is szóba hozza a Voldemort elleni háborút – így az a téma kimaradt. A vacsora tizenegykor ért végett. A vacsora vendégek elbúcsúztak, után haza hoppanáltak.

Másnap reggel Harry arra ébredt, hogy Ron ráncigálja le róla a takarót. A fiú ránézett az órára és látta, még csak reggel hét van. Harrynek esze-ágában sem volt a téli szünet alatt ilyen korai órán felkelni, de Ron nem hagyta annyiban a dolgot. Látva, hogy a barátjának nem akaródzik kikelni az ágyból, egy végső nagy rántással leszedte Harryről a takarót, közben teli torokból ordította.

–  Felkelni Harry! Karácsony van! Ajándékok! – kiáltotta Ron miközben kiráncigálta az ágyból a barátját. Harry nagy nehezen kikászálódott az ágyból, lement Ron után a nappaliba, ahol Ron már az ajándékait bontogatta. Harry után érkezett néhány másodperccel, a két lány is.

–  Ron olyan hangosan keltett fel Harry, hogy mi is felébredtünk Ginnyvel – mondta Hermione a fiúnak, miközben egy kicsit mérgesen és álmosan nézett az ajándékait bontogató Ron irányába.

–  De nem is baj – mondta Ginny felélénkülve, a korai kelés okozta sokkból, amint meglátta a karácsonyfa alatt lévő ajándékhalmot –, így legalább megnézhetjük az ajándékainkat – mind a négyen neki láttak az ajándékbontásnak.

Mrs. Weasley mind a négy gyereknek készített pulóvert – idén Hermione is kapott egyet. Harry kapott még ajándékot Hermionétól – egy a seprűkről szóló enciklopédiát, Rontól egy Chudly Csúzlik feliratú trikót, Ginnytől egy kviddics bírói sípot. Az ajándékok között volt még Hagrid által készített sütemény. Remustól egy albumot kapott a fiú, melyben az édesapjáról, Jamesről és az ő, iskolai Griffendéles kviddics csapatáról voltak képek.

–  Nézzétek! – kiáltott fel Ron. – Megkaptam anyáéktól a Chudly Csúzlik teljes kviddics mezét! De rég akartam már egyet!

–  Harry köszönöm a medált, nagyon szép – köszönte meg a fiú ajándékát Hermione, és azonmód felakasztotta a nyakába, a Harrytől kapott arany nyakláncot.

–  Örülök, hogy tetszik – mondta Harry.

–  Szerintem semmi különleges nincs benne – mondta Ron megszemlélve a medált.

–  Ha nem tetszik, ne néz rá – vágott vissza a fiúnak Hermione sértődötten.

–  Nehogy már karácsonykor is veszekedjetek – szólt rájuk Ginny.

–  Egyetértek Ginnyvel – volt egy véleményen a lánnyal Harry.

–  Látom, már megtaláltátok az ajándékaitokat – mondta a nappaliba belépő Mrs. Weasley.

–  Tudod mit Molly, mi is tartsunk a gyerekekkel és nézzük meg a mi ajándékainkat – javasolta a feleségének Mr. Weasley mosolyogva.

–  Rendben – mondta Mrs. Weasley, és ő is el kezdte bontogatni az ajándékokat a férjével együtt.

*

Felvirradt az esküvő napja, december 26-a. A Miniszteri Rezidencián aznap hiába volt Karácsony, mindenki korán fenn volt. Nagy volt a sürgős-forgás az egész házban. Mrs. Weasley és Winky vezetésével készítették elő, az esküvői szertartást követő fogadást. Mrs. Weasley a délelőtt folyamán, a négy gyereket is befogta az előkészületi munkákba. Az előkészületekben húsz házimanó is részt vett, akiket Molly a Roxfortból kért kölcsön Dumbledore-tól.

Az esküvői fogadást a miniszteri rezidencia kertjében készítették elő. A kertet – a roxforti karácsonyi bálhoz hasonló módon – varázsolták el, így keltve kora nyári kellemes időt. A kertben különböző nagyságú, és rendeltetésű pavilonokat állítottak fel. A legnagyobban húsz személyes körasztalokat állítottak a lakodalmi vacsorának, a legdíszesebben a táncparkett kapott helyet. Több kisebben pedig asztalokat, kényelmes ülőalkalmatosságokat helyeztek, hogy a vendégek kényelmesen tudjanak csevegni egymással, és itt tudjanak pihenni a tánc közbeni szünetekben. Az összes pavilonban virágdíszeket helyeztek garmadával – virágok pompáztak a szivárvány minden színében. Világító lampionok kerültek a fákra és a bokrokra. Miután mindennel elkészültek az egész kert úgy festett, mintha maga tündér ország kelt volna életre, olyan gyönyörű volt.

Délre járt az idő, mire elkészültek. Ekkor érkezett meg Bill, az öccsei – Charlie, Percy, Fred és George – társaságában. Mrs. Weasley ebéddel várta az érkezőket. Ebéd után a társaság visszavonult, hogy átöltözzön az esküvőre. Az indulást a templomba fél négyre tervezték, maga a szertatás négykor veszi kezdetét. Bill esküvői tanúja a legidősebb öccse Charlie. A többi öccse, Fleur unokaöccsével együtt vőfély lesz, ők a koszorúslányokat fogják kísérni, akik közül hárman Fleur barátnői, a másik kettő pedig a mennyasszony, illetve a vőlegény húga, Gabrielle és Ginny.

Lassan elérkezett az indulás ideje. Molly izgatottan igazgatta a gyermekei, a férje, Harry és Hermione dísztalárját. A vőlegény menekült az édesanyja elől.

–  Anya, légyszi hagyd már abba, úgy vagyok jó, ahogy vagyok. A végén szégyenszemre, nem a mennyasszony fog elkésni az esküvőről, hanem a vőlegény, ha nem indulunk el – jelentette ki Bill, miközben kétségbeesetten próbált kiszabadulni az édesanya kezei közül, mire a társaság többi tagja harsányan kacagni kezdett.

–  Ti csak nevetni, tudtok ahelyett, hogy segítenétek – nézett  végig mérgesen Mrs. Weasley a nevetőkön. – De hát Billnek tökéletesen kell kinézni az esküvőjén.

–  Molly, most már hagyd békén Billt, indulnunk kell – mondta Arthur és belekarolva a feleségébe, elhúzta őt a fiától. – Na fiúk, itt az ideje, hogy hoppanáljatok. Mi hopp-porral megyünk utánatok. A templom előtt találkozunk.

Bill és az öccsei – Ron kivételével – hoppanáltak. A maradék négy Weasley, Harry és Hermione társaságában a nappaliban lévő kandallót használva, érkezett meg a Foltozott Üstbe. Onnan mentek az Abszol útra, egészen a Szent Matilda Mágus Templomig. A templom lenyűgöző építmény volt. A katedrálissal szépségben a versenyt, talán csak a párizsi Notre Dame vehette fel. A templom előtt már nagy tömeg várakozott, ami nem is volt meglepő elvégre a Mágiaügyi Miniszter legidősebb fia nősült. Újságírók is érkeztek a különböző újságoktól, hogy tudósítsanak az eseményről, amit már csak úgy emlegetnek, hogy az év esküvője.

Harryék átverekedték magukat a tömegen a templom bejáratáig, ahol már várt rájuk Bill az öccseivel és a barátaival. Molly Weasley belekarolt Billbe. Ők léptek elsőként a templomba. Utánuk Charlie és Arthur Weasley következett, Harry és Hermione társaságában. Utánuk lassan szállingózni kezdett a tömeg is befelé. Percy, Fred, George, Ron és Ginny kint maradtak a mennyasszonyra várva.

A templom belül is épp olyan lenyűgöző volt, mint kívülről. Csodálatosak voltak a festett üveg ablakok, a faragott oszlopok, és mindenhol virágok pompáztak. Az oltár színaranyból volt, díszítve rubinokkal, smaragdokkal, zafírokkal és gyémántokkal, amik a négy elemet szimbolizálták – a rubin a tűzet, a smaragd a földet, a zafír a vizet és a gyémánt a levegőt.

A vőlegény a tanújával, az oltár előtt várakozott a mennyasszonyra és az ő tanújára. Molly és Arthur Weasley, az oltár baloldalára eső, első padsorban foglaltak helyett, Harry és Hermione mellett. Néhány perccel később csatlakozott hozzájuk, Albus Dumbledore, Minerva McGalagony, Remus Lupin, Perselus Piton és Rubeus Hagrid, mint a Weasley család közeli barátai. A további padsorokban a vőlegény barátai, volt iskolatársai, munkatársai, a család barátai és a többi meghívott foglalt helyett. Harry azt is felfedezte, hogy a Főnix Rendje – legalább is akiket ismert közülük – hiány nélkül ott vannak a templomban. A fiú ismerős arcokat is felfedezett a tömegben. Nevillet a nagymamájával, Lunát az édesapjával, Parvati és Padma Patilt a szüleikkel, Hanna Abott-ot a családjával.

Időközben megérkeztek a mennyasszony vendégei is – a családja, a barátai. Már csak magára a mennyasszonyra kellett várni. Négy óra után tízperccel, felzúgott a templomban az orgona, az esküvői induló gyönyörű dallamával. A vendégek felálltak, a templomajtó felé fordultak. Egymás után, sorban léptek be a vőfélyek, karjukon vezetve a koszorúslányokat. Percy, Fred, George Fleur három barátnőjét vezette, Ron Ginnyt, legvégül Fleur unokaöccse jött Gabrielle-lel. Utánuk maga a mennyasszony érkezett az édesapjával. Fleur-ön álomszép fehér hímzett, csipke dísztalár volt. A fátyla olyan hosszú volt, hogy két méterrel húzta maga mögött, a templom márvány padlóját borító kék szőnyegen. A nászinduló ütemére lépkedve a mennyasszony lassan az oltár elé ért, ahol az édesapja a lánya kezét a vőlegény kezébe helyezte.

A fiatalokat eskető pap, elmondta az esküvő szövegét, majd megkérdezte, előbb a vőlegényt, aztán a mennyasszonyt, hogy óhajtanak egymás házastársai lenni. A válasz természetesen, mind a két fél részéről, igen volt. Ekkor a pap házastársaknak nyilvánította Billt és Fleurt. Az ifjú házasok egymásra néztek szerelmesen, majd megcsókolták egymást. A csók végén a vendégek felé fordultak, és lassan egymást átkarolva elindultak az oltártól a kijárat felé haladva. Amint mentek kifelé a padsorok között, az összes felnőtt varázsló és boszorkány elővette a pálcáját és a szivárvány valamennyi színét felvonultató szikraesőt, lövellt fel a fiatal pár tiszteletére. Amint Bill és Fleur kiért a templom kapun, a vendégek is követték őket.

A templom előtt hatalmas taps fogadta a mennyasszonyt és a vőlegényt. A taps elültével elkezdődött a fényképezkedés. Több kép is készült a fiatal párról egymagukban, a szüleik, testvéreik, rokonaik és barátaik társaságában. Majd ezt követően Bill és Fleur hoppanáltak. Így tett a vendégek nagy része is. Mrs. Weasley is előre hoppanált, hogy megnézze, hogy minden a legnagyobb rendben van-e otthon, a vacsorával kapcsolatban. Egyedül a gyerekes felnőttek maradtak a templom előtt a gyermekeikkel. Ők Mr. Weasley vezetésével elmentek a Foltozott Üstbe, és onnan hopp-porral utaztak a miniszteri rezidenciához, a lakodalom helyszínére. Így tett Harry, Ron, Hermione és Ginny is.

Harryék mire megérkeztek, a rezidenciába a vendégek többsége már ott volt, Billel és Fleurrel egyetemben. Mrs. Weasley elemében volt. Intézkedett, ki hova ülhet az ültetési rendszerint. A kisegítőként alkalmazott házimanók – Winky vezetésével – kínálgatták a vendégeket italokkal és előételekkel. Amint a vendégek teljes számban megérkeztek, Fleur és Bill helyet foglalt a főasztalnál a szüleik, a tanúik, a koszorúslányok és a vőfélyek társaságában. Harry és Hermione egy közeli asztalnál kaptak helyett, több koruk béli társaságában. Így az asztalnál foglalt helyett Neville, Luna, Parvati, Padma és Hanna is. A többiek is Roxfotosok voltak, de nem tartoztak Harryék közvetlen baráti társaságához. A barátok, amint leültek egymás mellé beszélgetni kezdtek, és mi más lehetett volna a téma, mint az esküvő. Parvati rögtön áradozni kezdett:

–   Ilyen gyönyörű esküvőn még nem vette rész – mesélte a lány a többieknek.

–  Egyet kell értenem a nővéremmel. Csodálatos volt a szertartás – helyeselt Padma.

–  Nem hittem volna, hogy ilyen szép lesz – mondta Hermione. – Résztvettem már néhány mugli esküvőn, de azok meg sem közelítették ezt.

–  Én sem számítottam ilyenre – szólt hozzá Harry is. – A végén megijedtem, mikor a vendégek lövöldözni kezdtek, de aztán rájöttem, hogy így köszöntik a fiatal párt.

–  Igen – mondta Luna tudálékosan. – A mágus esküvőknél ez már csak így van. De egyszer olvastam, hogy a mugliknál a fiatal házasokra valami papírból készült izét, vagy rizst dobálnak.

–  Tényleg? – kérdezte Neville döbbenten. – De fura szokásaik vannak a mugliknak.

–  Hát, néha tényleg elég különös szokásaik vannak – mondta Hermione.

–  Harry, Hermione nem mesélnétek nekünk valamit a mugli esküvőkről? – kérte Hanna a lányt és fiút.

–  Ciki, de én még nem voltam ez idáig egy esküvőn sem – szabadkozott Harry.

–  Nyugi – mondta Hermione – majd és mesélek, én már három rokonom esküvőjén részt vettem.

Hermione addig mesélt a mugli esküvőkről a barátainak, míg Charlie fel nem emelkedett, hogy köszöntőt mondjon a bátyjának és az újdonsült sógornőjének.

–           Először is köszöntök minden kedves megjelentet. Érezzék jól magukat a továbbiakban is. Most pedig kedves Fleur, légy üdvözölve a már eddig is népes Weasley családban. Nem is értem, hogy tudott az én kedves bátyám megfogni egy ilyen szép, kedves és főleg okos lányt, mint te. De ezért csak dicséret illeti Billt. De igazából nem is akarom nagyon húzni az időt, ezért csak annyit mondok, legyetek nagyon boldogok egymással, és minél több kis unokaöccsit és unokahugicát akarok, és gondolom az egész család így van ezzel. Ezúttal emelem poharam az ifjú párra, legyetek nagyon, de nagyon boldogok – fejezte be a beszédet Charlie. A vendégsereg hatalmas tapssal nyilvánította ki tetszést a beszédet követően, majd mindenki felállt és a poharát emelte Bill és Fleur egészségére, akik meghatódottan fogadták a köszöntést.

Ezt követően varász ütésre, az asztalokon megjelent az esküvői menü – éppúgy, mint a Roxfotrban. A vacsora után a mennyasszony és vőlegény nyitotta meg a táncot. Őket több pár is követte. Az első tánc után, Bill és Fleur a vendégekkel táncoltak.

Harry ugyan kissé vonakodott, de Hermione nem törődött ezzel, így a fiú is hamarosan a táncparketten találta magát. A tánc után visszamentek az asztalukhoz, ahol Ron és Ginny is csatlakozott hozzájuk.

–  Na, hogy tetszett? – érdeklődött Ginny.

–  Fantasztikus, lenyűgöző, csodálatos, de még sorolhatnám milyen volt – mondta Harry.

–  És nektek, milyen volt koszorúslánynak illetve vőfélynek lenni – kérdezte Hermione Ginnyt és Ront.

–   Nagyon élveztem – mondta a lány. – Csak az volt a baj, hogy az én kedves bátyámnak szoros volt a dísztalárja.

–   Tessék?! – mondta egyszerre Harry és Hermione.

– Szoros volt a gallér, nem éreztem benne kényelmesen magamat – felelte Ron elvörösödve.

–   Van ez így – felelte együtt érzően Harry.

– Te csak ne érts vele egyet Harry. Egyszer igazán kibírhatja – mondta Hermione felsőbbrendűen.

–  Nem neked kellett, és kell most is ebben a kényelmetlen hacukában lenni, hanem nekem – felelte a lánynak Ron sértődötten.

–   Legalább a bátyádért kibírhatnád – válaszolta a lány a fiúnak.

–  Gyerünk Hermione, menjünk táncolni – mondta a lánynak Harry.

–  Téged mi lelet, te nem is szeretsz táncolni? – kérdezte furcsán nézve a barátjára Ron. Ezzel Hermione és Ginny is egyetértet.

–   Nem vagyok oda a táncért, de nem szeretném, ha a barátom és a barátnőm éppen Bill és Fleur esküvőjén veszne össze – jelentett ki Harry. – Azt hiszem jobb lesz, ha te is elviszed táncolni a bátyádat Ginny – mondta a lánynak a fiú.

–  Igazad van – felelte Ginny és már húzta is a táncparkettre Ront. Harry és Hermione is követték őket. A következő fél órában, Harry és Hermione egymással táncolt, mikor váratlanul megjelent mellettük Bill és Fleur, és ekkor párcsere történt. Bill elvitte táncolni Hermionét, Harryt pediglen Fleur. A lány elmondta, hogy örül, hogy újra látja Harry. A fiú gratulált és sok boldogságok kívánt a lánynak. Míg együtt táncoltak beszélgettek, majd a táncot követően Fleur Nevillet táncoltatta meg. Harry Hermionét kereste, de a lány Ronnal táncolt, de a fiú sem sokáig maradt partner nélkül. Amint visszament az asztalukhoz egy kicsit pihenni, Luna se szó beszéd magával vonta táncolni. Után Harry táncolt még a Patil ikrekkel, Hannával, Ginnyvel, egyszer még Mrs. Weasleyvel is.

Éjfélkor kezdetét vette a mennyasszony és a vőlegény tánc – itt ellentétben a mugli esküvőkkel a vőlegény is táncolt. Az volt a szokás, hogy az táncolhatta a fiatal házasokkal a következő táncot, aki a legszebb és legnagyobb fényszikrákat tudta kilőni a varázspálcájából – ez volt az egyetlen eset, ahol a gyerekek is használhattak pálcát a Roxforton kívül, de nem a sajátjukat, hanem azokat, amiket erre az alkalomra lehetett kölcsönözni.

A táncok után, Bill és Fleur elbúcsúzott a vendégektől. A mennyasszony a szokásnak megfelelően eldobta a mennyasszonyi csokrát. A csokrot, a vendégsereg nagy derültségére pont Ron kapta el. A fiú teljesen elvörösödött, az arca jobban lángolt, mint tűzvörös haja. A csokordobálás után, Bill és Fleur még egyszer elbúcsúztak majd, mind ketten hoppanáltak. Az fiatal házasok távozása után, a vendégek is lassan szállingózni kezdtek. Mrs. Weasley ekkor elérkezettnek látta, hogy Hermionét, Ginnyt, Harryt és Ront aludni küldje, ami nem kis feladatába került, de nem sokkal három óra után, mind a négy gyerek már az igazak álmát aludta az ágyában.