– Nézzétek csak mit találtam? – hallatszott egy hang Harry háta mögül. A fiú kikászálódott a hóból, hátranézve egy harmadik óriást pillantott meg, az egymaga nagyobb volt a másik kettőnél.

– Harry azt a rézfán fütyülő réz angyalát, mit keresel te itt ilyenkor, neked most órán kellene lenned? – kérdezte Hagrid, akit váratlanul ért, Harry szószerinti landolása a tisztáson.

– Dumbledore professzor engedett el. Egyébként is ez a három óriás, hogyan került a Roxfort területére? – kérdezett vissza a fiú.

–  Hogy, mit keresünk az a mi dolgunk, de úgy látom Hagrid, a kölyköt ismered, szóval ajánlom, ha nem akarod, hogy baja essen, mond meg szépen. hol van az a mélynövésű öcséd? – kérdezte fenyegetőzve a legnagyobb óriás.

– Enged el Harryt, Krimo, ha csak egy haja szála is meggörbül, nem állók jót magamért – ordította Hagrid fenyegetően, amitől egy embernek inába szállt volna a bátorsága, de nem három óriásnak, akik mellett még a hatalmas termetű vadőr is eltörpült.

– Most nagyon megijedtem – vigyorodott el Krimo, azzal megragadta Harry vállát és magához rántotta, így adva nagyobb súlyt a fenyegetésének. – Mond csak szépen, hol is van Grawp?

– Mondtam, nem tudom, hol van – válaszolta Hagrid és indult éppen Harry segítségére, mikor a másik két óriás lefogta, így mozdulni sem tudott.

Eközben Harry lázasan gondolkodott, hogyan is tudná megúszni a kialakult kritikus helyzetet, mind ő, mind Hagrid. Óvatosan a zsebébe nyúlva, elő akarta venni a pálcáját, de az nem volt a helyén. Lenézett a földre és látta, a varázspálcája két métere tőle a hóban feküdt – az előbbi esés közben eshetett ki a zsebéből, de amint húzta ki a kezét a zsebéből, valamit talált benne, Hollóháti Hedvig sípját. Eszébe jutott, a síp segítségével hollókat szólíthat magához, de csak vész esetén szabad használnia. Harry elgondolkodott, ha az nem veszély helyzet, amikor az embert és az egyik barátját három óriás szorongatja, akkor semmi sem az.

A fiú lassan elővette a sípot, majd gyorsan a szájához emelve belefújt. A síp éles süvítő hangot hallatott. A tisztáson tartózkodó, másik négy személy a fülére szorította a kezét, a hangot hallva, kivéve Harryt.

– Mit csinálsz kölyök?! – ordította Krimo, aki a hang abba maradtával újra el akarta kapni Harryt, akit az előbb elengedett. A fiú sem volt rest, felkapva a pálcáját a hóból, gyorsan eliramodott a tisztás széle felé, így tett a szintén kiszabaduló Hagrid is.

Harrynek sikerült eltűnnie egy fa gyökerei között Krimo elől, de a vadőr nem volt ilyen szerencsés. A másik két óriás újra elfogta, de ekkor éles vijjogás törte meg a beálló téli csendet. Harry felnézett az égre, egy csapatnyi holló tartott a tisztás felé, odaérve el kezdtek körözni a fák felett. A vezérholló ellenben leszállt Harry elé.

– Miért hívtál minket? – kérdezte a holló a fiútól. Harry megkövülten nézte a madarat, aki hozzá beszélt. Nem akart hinni annak, amit hallott. – Mond meg, mit vársz tőlünk, miben segítsünk. – Amint a holló beszélt, Harrybe belenyilallt a felismerés, valószínűleg nem csak a kígyók nyelvén, párszaszóul ért, de a hallókkal is tud kommunikálni. Most értette meg, mit mondott a nyáron Dumbledore neki – mikor megtalálta Hollóhát sípját –; Hedvig a síp segítségével hívta magához a hollókat, de nem csak a síppal irányította a madarakat, hanem értett is hollók nyelvén, ők azért engedelmeskedtek neki ugyanúgy, mint a kígyók azoknak, akik párszaszóul beszélnek. – Mire vársz? – kérdezte a vezérholló.

– Foglaljátok le a három óriást, amíg én és a barátom Hagrid el tudunk tűnni a tisztásról. Utána elmehettek.

– Rendben – mondta a vezérholló, majd szárnyra kapva felrepült a csapatához. Eközben a három óriás, Hagriddal egyetemben, furcsán nézte a fejük fölött köröző hollócsapatot. Ekkor a madarak lecsaptak a tisztáson álló óriásokra. A három óriás próbált védekezni a hollók támadása ellen, de hasztalanul. Hagrid földbegyökerezett lábbal nézte az egész jelenetet, mikor meghallotta Harry hangját.

– Hagrid fuss, míg a hollók lefoglalják az óriásokat – kiáltotta a vadőrnek a fiú. Hagrid hallva Harry hangját, futni kezdett a hang irányába. Amit odaért Harryhez, karon ragadta a felálló fiút és magával vonszolta befelé az erdőbe. Egyre beljebb hatoltak a Tiltott Rengetegbe, miközben hallották maguk mögött az óriások dühös kiáltásait, amint rájöttek, áldozataik kicsúsznak a kezeik közül a madarak támadása kapcsán. Ám a hollók egyre erősebben támadták a hármast, ennek okán az óriások visszavonulót fújtak és elrohantak a tisztásról az ellenkező irányba, mint amerre Hagrid vonszolta magával Harryt. A hollók még egy darabon üldözték a Krimoékat, utána a vezérholló hangját hallva, az egész csapat felszállt és elrepült arra, amerről akkor érkeztek, mikor meghallották a síp hívószavát.

Harry próbált beszélni a vadőrrel, de nem tudott, Hagrid mind beljebb vitte Harryt a Rengetegbe, eközben a fiú alig tudott lépést tartani a fél óriással. Hagrid hirtelen megállt egy sűrű cserjés előtt, óvatosan széthajtogatta az ágakat, de még mielőtt belépett volna, elővette a pálcáját és vörös fényt lövellett az ég felé, majd maga után vonva Harryt, belépett egy barlangba. De még ekkor sem állt meg a vadőr, ment még néhány percet a barlangfolyosón nyomában Harryvel. Csak akkor álltak meg, mikor kiszélesedett a folyosó egy tágas, magas teremé.

– Hagrid mi volt ez az egész? Mit akartak tőled az óriások? És miért vonszoltál keresztül a fél Rengetegen? – kérdezte egy szuszra a kifulladt fiú.

– Itt biztonságban vagyunk, nem találnak meg – válaszolta a vadőr a fiúnak.

– De mégis, mit akartak tőled és az öcsédtől, Grawptól? Legfőképpen, hogyan jutottak be a Roxfort területére? – vallatta tovább a barátját Harry.

– Az az igazság, Krimo az unokatestvére apai ágról az öcsémnek. Azt mondta, azzal, hogy Grawp elhagyta a törzsét szégyent hozott rá és a családjukra. Vissza akarta vinni magával, de ugyanakkor bosszút is akart állni rajta, hogy azzal mossa le a családot ért szégyent, mint mondta. Azért itt kereste, mert tudta, másfél éve én hoztam magammal ide, de szerencsére nem találta meg, már nincs itt Grawp. Ő az egyike azoknak az óriásoknak, akik békét kötöttek a Mágiaügyi Minisztériummal, a dementorok helyett őrzik az Azkabant.

– Ezt eddig mért nem mondtad?

– Hát elfelejtettem – mondta Hagrid –, egyébként, ha már itt tartunk, honnan került elő az a csapat holló, akik megtámadták Krimoékat, miközben mi meg tudtunk lógni tőlük. És mi volt az az éles hang, ami még a madarak megjelenése előtt hangzott fel. Harry nem tudod véletlenül? – kérdezte gyanakodva a vadőr látva, hogy a fiú felettébb csöndes, mintha titkolna valamit.

– Na jó elmondom. Tudod nyáron kiderült, Hollóháti Hedvig az ősöm. A régi várának még meg van a villa alatt a várpincéje, ott találtam meg Hedvig sípját… – kezdte a fiú, elmesélve Hagridnak a síp megtalálásának történetét és mire jó is a síp.

– Szóval azért jelentek meg a hollók, mert hívtad a síppal őket, ráadásnak még érted is a hollók nyelvét.

– Aha – mondta a fiú. – De ha már itt tartunk, meddig kell itt lennünk?

– Várunk, míg megjön a segítség. Felküldtem egy üzenetet, mielőtt beléptünk a barlangba – válaszolta Hagrid. – Ha jól sejtem hamarosan ide érnek, addig helyezzük magunkat kényelembe, te is ülj le nyugodtan, nem hiszem, hogy ezt a helyet rajtam és Dumbledore igazgató úron kívül más is ismerné – mondta a fél óriás, nem is teketóriázott sokat, leült a barlangban található egyik kőtömbre.

Harry kétkedve nézte, amint a barátja kényelembe helyezte magát, a kőtömb véleménye szerint nem éppen a legkényelmesebb ülőhely. Ő nem ült le, inkább szétnézett a barlangban. Nézegette a barlang falait, így lassan egyre távolabb került az üldögélő Hagridtól. Harry váratlanul a barlang hátuljában egy falrajzot vett észre. A rajz egy címert ábrázolt, ami nem volt más, mint piros és kék mezőben egy borz – a Hugrabug ház címere. Harry megérintette a rajzot, ami hirtelen felragyogott. A fiú ijedtében nagyot ugrott hátra. Még nem is tudott magához térni, mikor dübörgés hallatszott. A fal egy keskeny részén, egy hasadék nyílt.

– Mi az ördögöt csináltál, már megint Harry – hangzott fel a kérdés a háta mögött.

– Én semmit. Találtam egy rajzot a falon, ami a Hugrabug ház címerét ábrázolja, megérintettem, mire ez történt – felelte a barátjának a fiú.

– Már vártam, mikor fogod megtalálni Hugrabug Helga elrejtett barlangját Harry – szólalt meg egy új hang Harry és Hagrid mögül. A fiú és a vadőr ijedten fordultak meg, eddig csak ketten voltak a barlangban. Néhány méterre mögöttük, ott állt Albus Dumbledore Charlie Weasley és Nimphadora Tonks társaságában.

– Igazgató úr, de gyorsan ide ért – kiáltott fel Hagrid.

– Charlie értesített, valami baj lehet, mert kiáltásokat hallott a Tiltott Rengeteg felöl, ezért elindultuk, hogy megnézzük mi az, amikor Nimphadora jött velünk szemben – mondta Dumbledore a másik két professzora nézve, közben mosolyogott, mert látta, Tonks elhúzza a száját a Nimphadora megszólításért.

– Én Harryt követtem, mert láttam, az erdőbe tart. Albus mesélte, ha a fiú a Tiltott Rengetegben köt ki, abból általában baj szokott származni. Mire utolértem, azt láttam, te Rubeus magad után vonszolod Harryt, közben egy csapat holló támadja a tisztáson lévő három óriást. Nem tudtam, az óriások, miként kerültek az erdőbe, de ez nem jelentett semmi jót, főleg úgy, hogy áttörték a Roxfortot védelmező varázslatokat – mondta a professzor asszony.

– Amikor Nimphadora elmondta mit történt, értesítettem Minervát erősítse meg az iskola védelmét a tanárokkal – mondta Dumbledore professzor. – Az óriások után pedig Remust és  Perselust küldtem. Mi pedig utánatok jöttünk.

– Csak azt nem tudtuk, hol lehetek Harryvel, mikor én vettem észre a segítségkérő jeledet Rubeus, hát így találtunk meg titeket itt barlangban – fejezte be Charlie.

– Dumbledore professzor, mit értett azon, hogy már várta, mikor találom meg Hugrabug Helga barlangját? – kérdezte az igazgatótól Harry, aki eddig csöndben volt.

– Mindjárt elmondom, de először nézzük meg azt a rejtett barlangot – felelte a professzor, azzal belépett a hasadékon. Őt követték a többiek is.

Amint mind az öten beléptek a barlang új termébe, egy még az előbbinél is tágasabb terem tárult eléjük. A terem kör alakú volt, a falai le voltak csiszolva. A falakat megfakult kék és piros falikárpitok borították, a legtöbb kárpit borzokat ábrázolt. A legnagyobbon, ami az ajtóval szemben helyezkedett el, maga a Roxfort volt látható, a kép négy sarkában négy emberrel. Harry, ahogy nézte a képet, a jobb felső sarokban Hollóháti Hedviget ismerte fel, smaragd zöld szemével és tűzvörös hajával, a vállán egy holló ült. Alatta a lenti sarokban, egy világos barna hajú, mogyoró barna szemű férfi volt, a lábainál egy hatalmas hím oroszlán feküdt. A baloldal tetején, platina szőke hajú, zafírkék szemű hölgy volt látható, a karjai között egy borzzal. Ő alatta egy éjfekete szemű, hajú férfit látott a fiú, a karjára és a vállára tekeredő kígyóval. Harry ahogy nézte a képet megvilágosodott előtte, ki a két nő és férfi a fali kárpiton. Az Alapítók.

– Igen Harry, ők a Roxfortot alapító, az akkori kor négy legnagyobb mágusa. A vörös hajú Hollóháti Hedvig, a szőke Hugrabug Helga, a barna Griffendél Godrik, a fekete hajú pedig Mardekár Malazár.

– Nem is tudtam, hogy így néztek ki – mondta csöndesen Tonks.

– De egyáltalán milyen hely ez? – kérdezte Charlie.

– Dumbledore professzor azt mondta, ha bent leszünk, akkor elmondja miért várta azt, mikor találom meg a barlangot – kérdezte Harry türelmetlenül az igazgatót.

– Harry ne sürgesd az igazgató urat – fedte meg csendesen a fiút Hagrid.

– Hagyd Hagrid, Harrynek igaza van – mondta az öreg professzor. Dumbledore elgondolkodott majd mondta: – Az egész akkor kezdődött, mikor a nyáron kiderült, Hollóháti Hedvig leszármazottja vagy. Ráadásul az én jelenlétemben lett a tiéd Hollóhát sípja, akkor már tudtam te vagy Hollóháti Hedvig, Hugrabug Helga és Griffendél Godrik közös örököse.

– Milyen közös örökös? – kérdezte döbbenten Harry.

– Azt már tudod, miért építette meg Mardekár a Titkok Kamráját, hogy később az ő méltó örököse – Voldemort – tudja majd csak kinyitni, ami eddig két alaklommal már be is bekövetkezett, éppen te és a barátaid voltatok azok, akik megfejtettétek négy éve a kamra titkát. Amikor a másik három Alapító tudomást szerzett arról mire készül Malazár, megakadályozni ugyan nem tudták, de Hedvig, Helga és Godrik összefogva létrehoztak egy varázslatot, aminek akkor kell létrejönnie, mikor Mardekár örököse elérte a hatalma csúcsát. A varázslat lényege, a három Alapító közös örököse ugyanakkora hatalommal rendelkezzen, mint Mardekár utóda, csak azzal a különbséggel, ő birtokolja Hollóhát, Hugrabug és Griffendél erejét is – Dumbledore elhallgatott és várakozóan nézett a fiúra.

Harry csak csöndesen nézte a földet, nem szólalt meg. Hagrid, Charlie és Tonks döbbenten nézett hol az igazgatóra, hol a fiúra. Nem tudtak hozzászólni a témához. Charlie tért magához legelőször a meglepődésből.

– Albus, Harry lenne a közös örökös? – kérdezte Weasley professzor.

– Igen Charlie – felelete az igazgató.

– De miért én már megint – kérdezte kétségbeesetten Harry az igazgatójától.

– Ha jó értem itt a Jóslatra gondolsz, amiről tavaly évvégén beszéltem neked.

– Igen professzor – válaszolta Harry. – Nem elég nekem az, most még ez a közös örökös dolog is itt van.

– Ez nem két külön dolog – ahogy te nevezted – hanem egy. Amikor annak idején elhangzott a Jóslat, mint neked is meséltem, rád és Nevillere is igaz volt, de Voldemort téged választott. Még én sem tudtam, miért melletted döntött akkor éjjel. Most már sejtem, az egésznek így kellett történnie. Az nem volt titok számomra, te és az édesapád Hugrabug Helga és Griffendél Godrik leszármazottai vagytok, de még mindig hiányzott Hollóháti Hedvig vére, hogy életbe lépjen a varázslat és megszülessen az ő közös utódjuk. Akkor este, te mégis túl élted Voldemort támadását és valamennyit megkaptál az ő képességeiből is. Birtoklod Mardekár örökösének erejét, hozzá a másik három Alapítónak is a hatalmát. Nem értettem, hogyan lehetséges ez, mikor Godrikék úgy hozták létre a varázslatot, ahhoz kell Hedvig vérvonala is. Sajnos akkor még, nem tudtam, hogy édesanyád, mugli származása ellenére, Hedvig leszármazottja. De nyáron megtudtad az igazat, te és Lily is Hedvig utódai vagytok, te erről engem is értesítettél, már tudtam mégis te vagy az örökösük. Örökölted az ő hármuk hatalmát. Voldemort akarata ellenére, még Mardekár erejével is felruházott, amikor megtámadott és visszafelé sült el az egész – fejezte be Albus Dumbledore. Harry, Hagrid, Tonks és Charlie nem akartak hinni a fülüknek, nem tudták felfogni még, mit mondott a professzor a fiúnak. Harrynek beugrott valami, amire az elbeszélésben felfigyelt, meg is kérdezte az igazgatót:

– Professzor hogy érti azt, hogy én és apa Hugrabug és Griffendél leszármazottai vagyunk?

– Harry a nagyapád, Jason Potter, Hugrabug egyenes ági leszármazottja, a nagyanyád, Herrietta Hamillton, pedig ugyanakkor Griffendél Godriké. Erről kevesen tudtak, akik meg tudtunk, titokban tartottuk, különösen akkor, mikor Voldemort kezdett egyre erősebbé válni. De most itt az idő, hogy megkeressük Hugrabug örökségét – mondta Dumbledore.

– Milyen örökséget? – kérdezte kíváncsian Hagrid.

– Az Alapítóknak mindegyiküknek volt egy különös erővel bíró tárgya, Mardekáré ha jól tudom Voldemortnál van, Hedvig sípja pedig nálad Harry. Helgáé itt van valahol a barlangban elrejtve, ezért sejtettem, hogy előbb-utóbb rátalálsz a barlangra Harry, mivel Hugrabug örököse is vagy. Griffendélét még nem kaphatod meg, édesapád a végrendeletében kikötötte, csak akkor keresheted fel a Griffendél család lakhelyét, ha betöltötted a tizenhetet és nagykorúvá váltál. Most, mint mondtam, keressük meg Helga tárgyát – egy arany nyakláncot, rajta egy borz alakú medállal – fejezte be mondanivalóját Dumbledore. Ezek után a négy felnőtt és Harry szétnézett a barlangteremben. A nyakláncot Tonks találta meg, egy szépen faragott kristályládikában. A dobozt a tanárnő odaadta Harrynek. A fiú óvatosan felemelte a tetejét, és kiemelte belőle a nyakéket.

– Harry azt még tudnod kell, a nyaklánc és a medál csak közösen működnek. Utoljára kétszáz éve az üknagyanyád Melinda Potter használta, mikor az akkori kor egyik legnagyobb fekete boszorkánya elrabolta a testvérét, ennek a nyakláncnak a segítségével találta meg. A nyaklánc és a medál együttes ereje felerősíti a viselője érzékszerveit és segíti a tájolásban. Most én figyelmeztetlek – mint nyáron Hedvig levele – csak akkor használd, ha nincs más lehetőséged. Nimphadora, Rubeus, Charlie megkérnélek rá titeket, amit itt láttatok, hallottatok az maradjon közöttünk.

– Ez csak természetes Albus – mondta Charlie.

– Rendben igazgató úr – értett egyet Hagrid is.

– Én sem mondom el senkinek sem – jelentette ki Tonks – és Albus megkérhetnélek ismételten, ne nevez Nimphadorának, ki nem állhatom.

– Rendben Nimphadora – mondta mosolyogva Dumbledore.

– Reménytelen eset – sóhajtott fel Tonks és legyintett egyet.

– Harry te se mond el senkinek sem – figyelmeztette a fiút Dumbledore. – Na jó, azért Mr. Weasleynek és Miss Gangernek elmondhatod.

– Igen professzor úr – felelte a fiú – de lenne még néhány kérdésem.

– Természetesen válaszolok rájuk, de majd csak a Roxfortban.

*

Amint kiértek a Tiltott Rengetegből, azonnal észrevették Pitont és Lupint a három óriással, akikre sóbálvány átkot szórtak, lassan lebegtették őket az iskola felé. Dumbledore utasítására felvitték az óriásokkal a kastélyba, a pince egyik helységébe, ott akarta az igazgató kikérdezni őket, miként kerültek az iskola területére. Tonks kimentette magát, mivel kezdődött a délutáni órája a másodikos Mardekárosokkal, Charlie hasonló indokokkal távozott az osztályterme felé, órája lesz a negyedéves Griffendélesekkel és a Hugrabugosokkal. Hagrid visszament a Rengetegbe, McGalagony és Sinistra professzorral körülnézni, milyen károkat okoztak még a behatolók. Harry felment az igazgatói irodába, ahol Dumbledore professzor válaszolt a fiú kérdéseire.

Harry miután elhagyta az igazgatóit, felment a szobájába a Griffendél toronyba. Egyedül akart lenni, nem szerette volna magán érezni a diáktársai vizslató tekintetét, hogyan viseli el a Siriusszal kapcsolatos dolgot. Egy kicsit sok volt a számára, az az napi esemény mennyiség, a keresztapja késő felmentése okozta megrázkódtatás, Hugrabug megtalált öröksége, és az a tudat, ő Griffendél Godrik, Hollóháti Hedvig és Hugrabug Helga közös örököse. A reményei beváltak, még két órát sikerült egyedül töltenie, a barátai a délutáni órákon vettek részt. 

Az órák végeztével a nyugalmának is annyi volt. Hermione és Ron valósággal megrohanták. Vigasztalni próbálták Siriusszal kapcsolatban. Harry felvilágosította őket, még mindig dühös, de nem annyira, mint délelőtt, aztán elmesélte a délutáni kalandját a Tiltott Rengetegben. A batátait ledöbbentette, az az nap délután átélt eseménysorozat.

– Szóval nem csak Hollóháti Hedvig leszármazottja vagy, hanem Griffendél Godriknak és Hugrabug Helgának is. Tudod ez mit jelent, a Griffendél házban egy igazi Griffendél van. Már nem csak a Hollóhát dicsekedhet valódi Hollóháttal, az unokaöcséd személyében, annyira oda voltak ezzel – mondta egy kicsit kárörvendően vigyorogva Ron.

– Ron lehetnél egy kicsit komolyabb – fedte meg a lány kedvesen a fiút –, Harry arra kért minket, ne mondjuk el, senkinek sem mi történt délután.

– Igazad van Hermione, ezt elfelejtettem – mondta szégyenlősen a fiú.

– Ron igaza van Hermionenek, nem mondhatom el senkinek sem, Dumbledore professzor csak azt engedélyezte, hogy veletek közöljem.

*

Az elkövetkező napokban, Harrynek többször is el kellett mesélnie, tudott róla már régen, hogy Sirius, a keresztapja ártatlan volt, és tulajdonképpen ő, Hermione, Ron és Lupin professzor leplezték le az igazi árulót, Pettigrewt. Arról azért nem beszélt, hogy ő és Hermione volt az, akik megszöktették Siriust – Dumbledore professzor tanácsára. Harry, minél többször mondta el Sirius történetét, rájött, lassan-lassan megnyugszik. Főleg, mert az összes diáktársa hősnek tartotta a keresztapját.

Az eltelt napok során az óriásokat kikérdezték a Roxfort tanárai, Dumbledore-ral az élen. Azok először nem voltak hajlandók mást mondani, mint, hogy Hagridhoz jöttek érdeklődni az öccse hollétéről, arról azonban nem beszéltek, hogyan és miként jutattak át az iskolát védő varázslatokon. Dumbledore kénytelen volt igénybe venni az igazságszérumot. A szérum hatására a három óriás elmondta, egy álarcos ember – feltehetően egy Halálfaló – látta el őket tanácsokkal, mi szerint az óriások bejuthatnak a Roxfort területére, úgy, hogy az előző évben Hagrid, a Tiltott Rengetegben rejtegette Grawp-ot, így már előző évben részlegesen – legalábbis az óriások ellen – megtört a védővarázs. Dumbledore, amint ezt meghallotta azonmód, még az előbbieknél is jobban megerősítette az iskolát körülvevő védőkordont. A professzor gyanította, ez lehetett Voldemort és hívei első próbálkozása – még ha gyenge is – a támadásra, a Roxfort ellen. Az óriásokat – Dumbledore kérésére – a kihallgatás után az aurorok elvitték az Azkabanba.

Az egyik vacsora alkalmával az igazgató tájékoztatta a diákokat, hogy senki semmilyen módon nem hagyhatja el engedély nélkül – itt a Griffendélesek asztala felé nézett – az iskola területét. Továbbá kihirdette ettől fogva, elmaradnak a Roxmortsi kirándulások is bizonytalan ideig.