Harry felérve Tonks professzor irodájához bekopogtatott az ajtón.

       – Szabad, tessék – hangzott bentről.

       – Jó napot professzor – köszönt Tonksnak Harry, belépve az irodába.

– Te vagy? Már vártalak Harry, foglalj helyet – kínálta hellyel a fiút a tanárnő, az asztala előtti egyik székre mutatva. Harry az íróasztal felé haladva szétnézett az irodában. Az előző években sokszor megfordult a sötét varázslatok kivédése – a már éppen aktuális – tanárnak az irodájában. Míg az előző évben Umbridge jóvoltából mindenhol csipkés-csicsás terítők, azt megelőzően az ál-Mordon részéről a legkülönbözőbb a sötét mágusok elfogásához használatos tárgyak voltak, addig most, hogy Tonks professzor uralta a szobát, a fiú semmi furcsaságot nem tapasztalt. Ez meg is döbbentette, nem ezt nézte ki a professzor asszonyból, aki a külsejével megdöbbentett mindenkit. Az iroda egyszerűen volt berendezve, szinte már puritán egyszerűséggel, csak az SKV órákhoz használt tárgyak, élőlények kaptak helyet az irodában. Harry az asztalhoz érve leült a felkínált székre.

– Azért hívattalak, mert négy szem között kell beszélnem veled. Tegnap kaptam egy levelet az édesanyámtól, melyben értesít, a jövő héten fel kell utaznom veled és Lupin professzorral együtt Londonba, Sirius végrendeletének a felbontása végett.

            – Nekem is mennem kel, de miért? – kérdezte Harry meghökkenve a professzor asszonytól.

            – Az édesanyám jogi képviselője értesítette őt, Sirius készítetett egy végrendeletet még tavaly és Dumbledore professzort bízta meg, ha vele történik valami adja oda az anyám ügyvédjének. Az ügyvéd szerint te, Remus, anya és én örököljük a vagyonát.

            – Nem kell semmilyen vagyon, nekem Siriusra lenne szükségem – felelte a tanárnak Harry dühösen, de ugyan akkor szomorkás hangon.

            – Megértelek, tudom, hiányzik a keresztapád, de ne felejtsd el Sirius a nagybátyám volt – mondta Tonks Harrynek. A fiú látta a nőn, ő is szomorú Sirius halála folytán. – Most az a lényeg, teljesítenünk kell Sirius végakaratát, bármi legyen is az. Dumbledore professzor engedélyezte, velem gyere Londonba. Szerdán reggel, az igazgató úr irodájából fogunk indulni, a professzor különbejáratú kandallójából hopp-porral a szüleim otthonába. Az igazgató úr arra kér, senkinek se beszélj arról, hová megyünk és miért. Szerdán reggel színlelj rosszullétet, mond a barátaidnak fölmész a gyengélkedőre, így nem fog feltűnni a távolléted. Az ügy meg van beszélve Madam Pomfreyvel. A biztonságod kedvéért van szükség erre a cselre. Délre már vissza is érkezünk.

            – Ha jól sejtem Voldemort az oka az óvatosságnak – jegyezte meg csendesen Harry, a tanárnőre pillantva.

            – Igen – felelte Tonks. – Így a legbiztonságosabb. Erről a tervről még Hermionenak és Ronnak se beszélj. Most pedig menjél vissza ünnepelni a társaiddal a Griffendél győzelmét. Viszlát – köszönt el a fiútól a professzor.

            – Viszontlátásra – köszönt Harry is kilépve az irodából. Majd visszatért a Griffendél toronyba ünnepelni a többi Griffendéles társával.

*

            Harry tartva magát a megbeszéltekhez, szerda reggel ébredés után rosszullétre panaszkodott Ronnak. Ron és Hermione elkísérték a barátjukat a gyengélkedőre. Vele szertettek volna maradni, de Madam Pomfrey kiterelte a fiút és a lányt, mondván meg kell vizsgálnia Harryt, nekik meg órára kell menniük. Harry megvárta, míg elkezdődött az első óra, ekkor ment fel az igazgatóiba. Ott már várt rá Dumbledore, Lupin, Tonks és Mordon társaságában.

            – Jó reggelt – köszönt Harry belépve a szobába.

            – Szia Harry, éppen időben érkeztél – mondta a fiúnak az igazgató. – Itt az ideje, hogy induljatok Nimphadorával. Alastor is elkísér titeket.

            – Én megyek előre – jelentette ki Mordon. – Tonks, csak akkor induljatok Harryvel, ha visszajeleztem, minden rendben van a házban – azzal az öreg auror belépett a kandallóba. Néhány perccel később a kandalló felszikrázott sárga-aranyon.

            – Ez Alastor jele – mondta Dumbledore – biztonságosnak minősítette a helyszínt. Harry te menj először. Jó utat – az igazgató odakísérte a fiút a kandallóhoz.

Harry belépve, kimondta a célállomást. Pár másodpercnyi pörgés után prüszkölve, bukdácsolva lépett ki egy másik kandallóból, megérkezett a Tonks házaspár nappalijába. Harry körülnézett a szobában. A nappali elegánsan volt berendezve, mugli módra, a közepén dohányzóasztallal és kanapékkal. Harry, a kanapékon ülve megpillantotta Mordont, egy középkorú, vékony, magas, fekete hajú hölggyel beszélgetve. Látva, a fiú megérkezett a férfi és nő abbahagyta a társalgást, felállva odaléptek hozzá.

– Ha jól sejtem te vagy Harry? – kérdezte a hölgy. – Szia, Andromeda Black Tonks vagyok, Nimphadora édesanyja és a keresztapád, Sirius unokatestvére.

– Jó napot Mrs. Tonks – köszönt a fiú.

– Helló anya – hallatszott egy újabb hang Harry háta mögül a kandalló irányából. – Látom Harry már megérkezett épségben. Apa hol van?

– Apád az irodájában beszélget az ügyvéddel, Mr. Silverrel – felelte a lánya kérdésére Andromeda.

– Szép jó napot – hangzott fel egy újabb köszönés. Remus Lupin is megérkezett.

– Látom mindenki itt van. Javaslom, menjünk át az irodába. Mr. Mordon elmondta, szeretne gyorsan végezni és Harryt minél hamarabb visszavinni a Roxfortba.

– Én itt várok – mondta Rémszem Mordon, majd odasétálva az ablakhoz, kinézett a kertre és az utcára. Az auror ugyan nem mondta ki, de Harry sejtette, esetleges támadók után kémlel az utcán.

– Remus, Harry, Nimphadora mi menjünk az irodába – mondta Andromeda és mutatta az utat Harryéknek. A fiú követte Mrs. Tonksot. A nő átment a hallon, halkan bekopogtatott egy ajtón, majd kinyitotta és belépet nyomában Harryvel, Lupinnal és a lányával. 

Az iroda is mugli módra volt berendezve a nappalihoz hasonlóan. A falak mentén körben könyvespolcok sorakoztak, mugli könyvekkel. Harry egyetlen varázskönyvet sem fedezett fel. Az ablak előtti íróasztalnál két férfi ült, meglátva a belépőket felálltak.

– Nimphadora, Remus és Harry megérkeztek – mondta Andromeda a felálló férjének és az ügyvédnek. Az asszony bemutatta a társaságot egymásnak. Gordon Tonks barna hajú és szemű volt, egyszerű mugli öltönyt viselt, amivel eléggé kirívott a többiek közül, akik mindnyájan talárt viseltek. Az ügyvéd elegáns barna talárban feszített.

A bemutatkozásokat követően az ügyvéd vette át a szót. Elmondta, Albus Dumbledore, a Roxfort igazgatója egy hónapja adott át a részére egy végrendeletet. A végrendelet röviden közli az elhunyt végakaratát. A Black család vagyonát, – melyet Sirius, mint legidősebb fiú örökölt –, mivel nincs saját gyermeke az unokanővérére Andromeda Black Tonksra és az unokahúgára Nimphadora Tonksra hagyja. Ebbe bele tartozik a Grimmauld tér 12. szám alatti Black-rezidencia, és a Gringots Bankban, a 899-es széfben található teljes Black vagyon. A londoni lakását a keresztfiára Harry Potterre hagyta, a Skóciában, Sulhon falu melletti erdőben lévő vadászházát a barátjára Remus Lupinra. A Gringotsi, 756-os széfben lévő, saját személyes vagyonát, Harry Potter és Remus Lupin örökli egyenlő arányban. Andromeda, Tonks és Remus azonnal rendelkezhet az örökséggel. A keresztfia örökségét Lupin kezeli, míg Harry nagykorúvá nem válik. A végrendelet felolvasását követően Mr. Silver elbúcsúzott, egy durranás kíséretében hoppanált.

– Menjünk át a nappaliba – javasolta Mr. Tonks az ügyvéd távozása után. A társaság átvonult a nappaliba az irodából, ahol Alastor Mordon már várt rájuk.

– Nimphadora nem maradtok ebédre? – kérdezte Mrs. Tonks. 

– Nem maradhatunk anya – szólalt meg Tonks. – Dumbledore professzor meghagyta, Harryt minél hamarabb vigyük vissza a Roxfortba.

– Lassan indulhatnánk is – jegyezte meg Lupin. – Harry te menj előre… – Remus hirtelen megakadt.

Hatalmas robaj hallatszott. Az ablaküveg millió szilánkkal robban be a szobába, eltalálva az ablak mellett álló Mordont és Mr. Tonksot, súlyosan megsebesítetve Gordon Tonksot. Mordon karcolásokkal megúszta, de elájult. Andromeda odarohant a sebesültekhez ellátni a sérüléseiket – gyógyítóként dolgozott a Szent Mungóban. Eközben Lupin és Tonks előkapták a pálcáikat további támadástól tartva. A férfi Harryt fedezte, a nő a szüleit és az idős aurort.

Még felocsúdni sem volt idejük, mikor durranás hallatszott. A nappaliban négy ember hoppanált – Lucius Malfoy, a felesége Nacissa, Bellatrix Lestrange és az ő férje Rodolphus. Az érkezők előreszegezett pálcával a kezükben egyenesen a szobában tartózkodó másik hét személyre mutattak.

– Na, de kedves nővérkém, minket meg sem hívtattok? Pedig mi is a Black családhoz tartozunk! – szólalt meg negédesen Bellatrix.

– Ráadásul még a Black vagyont is, félvérek, muglik és vérfarkasok kezére akartátok játszani, drága sógornőm – mondta Lucius Malfoy, leereszkedő mosollyal nézve Andromedára. Malfoy utálkozva tekintett végig a sebesült Mr. Tonkson, a szüleit fedező Tonkson, Lupinen, legvégül a tekintete Harryn állapodott meg. – Á, még a híres Harry Potter is itt van!

– Mit akartok, senki sem hívott titeket – vetette oda megvetően Andromeda Luciusnak. – Nem vagyunk olyan jobban, hogy azt gondoljam vendégségbe jöttetek.

– Még hogy vendégségbe ahhoz, aki elárulta a saját fajtáját! Egy féreg muglihoz ment feleségül, világra hozva egy korcs félvért, miattuk megtagadva a nagy múltú, aranyvérű családját – mondta lenézően Andormedának Rodolphus Lestrange.

– Még nektek áll feljebb – fröcsögte a dühös indulattól Tonks.

– Megszólalt a kis félvér – nézett végig undorodva Bellatrix az unokahúgán.

– Lucius, Bellatrix arról volt szó, rendezzük a Black család vagyonát – szólt közbe Narcissa – aztán megyünk is innen.

– Drágám, azt hitted, hogy csak ezt tesszük – mondta a feleségének Lucius – itt az ideje, hogy megtisztítsuk a Black vérvonalat a selejttől, és még a Nagyúrnak is visszünk egy ajándékot Potter személyében.

Harry, aki a családi szóváltást Lupin mögül nézte végig, megborzongott, mikor felfogta a Halálfalóknak mi is a terve. Megölni a Tonks családot, őt magát pedig elvinni Voldemortnak. Elővéve óvatosan a pálcáját, a háta mögé rejtette.

– Itt az ideje, végre pontot tenni az ügy végére – mondta Malfoy, és a következő pillanatban támadásba lendült. Így tett a két Lestrange is. Egyedül Narcissa maradt ki, próbálta megállítani a férjét, a húgát és a sógorát sikertelenül. Narcissat bármennyire is nem érdekelte Lupin, Harry, Mordon, Nimphadora és Mr. Tonks, azért valamilyen szinten aggódott a nővéréért. Még ha nem is látta már évek óta Andromedát, mindig is közelebb állt hozzá, mint Bellatrix, de minden igyekezete hiába valónak bizonyult.

Elszabadult a pokol.

A három Halálfaló egymás után lőtte ki az átkokat. Lupin, Harry, Andromeda, Tonks, Mordon – aki eddig eszméletlennek tette magát – védő és pajzs bűbájokkal védték magukat, majd ők is átkokkal támadtak az ellenségre. Valamennyire hátrányban voltak a Halálfalókkal szemben, magukon kívül védeniük kellett Mr. Tonksot is, aki mugli és sebesült lévén nem tudott résztvenni a harcban.

Mordonnak sikerült kiegyensúlyozottabbá tenni a csatát. Rodolphus-szal vívott egyéni párbajt, de az öreg auror nem hiába volt a szakmájában a legjobb, egy csonttörő átokkal harcképtelenné tette Lestrange-et. Lucius Andromedát akarta megölni, de neki Lupin segített. Tonks Bellatrix-szel keveredett komolyabb összetűzésbe, de számára Harry jelentette a segítséget, mivel a professzornak amellett, hogy saját magára is vigyáznia kellett, az édesapját is védte. Tonks és Harry kettőse elégnek bizonyult Bellatrix-szal szemben, a nő átkai nem hatoltak át a védőpajzsukon és Gordon Tonksnak sem lett újabb sérülése.

Miután Mordon leszámolt Lestrange-dzsel, Tonkséknak segített. Bellatrix komoly bajba került, már két képzett aurorral és egy aurornak készülő diákkal harcolt, közben a férjét is védelmezte. Eközben Malfoy taroló átokkal félrelökte Remust és elérkezettnek látta az idejét, hogy végezzen a sógornőjével.

– Adava Kedavra – hangzott fel Lucius varázslata. Andromeda döbbenten nézte a sógorát. Várta a bekövetkező halált, de nem történt semmi.

            Egy sikolyt és egy dühödt kiáltást lehetet hallani. Harry bénultan látta, Malfoy, aki a halálos átkot a sógornőjének szánta, a saját feleségét ölte meg. Narcissa meg akarta állítani a férjét abban, hogy megölje a nővérét, de ezen igyekezte közben pontosan akkor lépet Lucius és Andromeda közé, mikor az átok elhangozott. A nő egy kétségbeesett sikoltással életét vesztette.

– Narcissa! – Malfoy, akiben a sikoly tudatosította, mit is tett, a felesége nevét ordítva kapta el a halott nő lehanyatló testét, de Narcissáért már nem lehetett tenni semmit. A férfi lassan leengedte a holttestet, majd még hevesebben, immár bosszúból támadta a sógornőjét, őt hibáztatva a felesége haláláért.

– Capitulatus – hallatszott a lefegyverző bűbáj Lupin szájából, de elkésett vele. Malfoy újból kimondta a halálos átkot, amely most eltalálta Andromedát. A boszorkány hang nélkül holtan rogyott a nappali szőnyegére.

A varázspálca Lucius kezéből Remuséba röppent, ezt kihasználva a férfi a fagyasztó átokkal harcképtelenné tette Malfoyt.

Mordon és Tonks mind jobban szorongatta Bellatrixt. A nő látva a testvére halálát és a sógora kiiktatását, hátranézett a férjére, tőle várva támogatást a további harchoz, de az nem volt eszméleténél – Harry Petrificus totalusa sóbálvánnyá változtatta. A Halálfaló nő látva, magára maradt ellenfeleivel szemben, a gyors visszavonulás mellett döntött.

– Cimone doler – hangzott fel Bellatrix varázslata, megidézve a tükörpajzsot, ami ugyan rövid ideig védi az embert, de az ellenfél egy-két varázslatát/átkát képes visszaverni. Ez történt most is, Mordon átka lepattant a tükörpajzsról eltalálva Tonksot. A nő estében magával rántotta az öreg aurort is. Eközben Mr. Tonks feledve a sérüléseit a halott feleségét tartotta a karjai között. Lupin Malfoyra vigyázott, így ő nem tudott Tonks és Mordon segítségére sietni, nem úgy Harry. A fiút, aki Bellatrix elleni harcban a két felnőtt mögé szorult – Mordon szándékosan állt a fiú elé, védve őt – nem sodorta el a tükörpajzsról lepattanó átok, állva maradt.

Bellatrix Tonksra és Mordonra koncentrált harc közben és megfeledkezett a gyerekről. A nő látva, a bűbája működik hoppanálni akart, de egy hatalmas robbanás megakadályozta abban.

– Flippendo – Harry az első eszébe jutó varázsigét mondta ki, hogy megakadályozza Bellatrix eltűnését. A fiúban, látva a nőt amúgy is feltámadt újra az az engesztelhetetlen düh, amit azóta táplált iránta, hogy a Halálfaló miatt vesztette el a számára az egyik legfontosabb személyt a keresztapját. A varázsige, amit Harry alkalmazott, az idei évben Tonks professzortól tanult robbantó átok volt, de mivel a fiú a varázslathoz Bellatrix iránt érzett dühét is hozzáadta, az túl nagyra sikeredett.

A robbanás a nőt a kandallóhoz csapta a magatehetetlen férjével együtt, de a pálca a belőle kirobbanó energia hatására, Harryt is a földhöz vágta. A fiú még hallotta, ahogy Lupin a nevét kiálltja, majd elvesztette az eszméletét.