– Minden rendben Harry? – hallotta a fiú Lupin hangját.

Harry arra ébredt fel, hogy valaki rázogatja. Felnyitotta a szemét. Látta nem a nappali padlóján fekszik, hanem ágyban, egy ismeretlen szobában. Oldalra fordítva a fejét, az ágya szélén ülő, aggódó Remust pillantotta meg. A férfi látva, hogy a fiú magához tért, segített neki felülni.

A fiú felnézett a barátja és tanára arcába. A férfin látszódott, nyugtalankodik miatta, de azért meg is könnyebbült, látván Harry magához tért.

– A körülményekhez képest jól vagyok, azt hiszem – felelte a kérdésre Harry.

– Legalább neked nem esett komolyabb bajod – sóhajtott fel szomorúan Remus.

Harry furcsán nézett rá, egy pillanatig nem értette miért olyan komor Lupin, de abban a pillanatban eszébe jutottak a Tonks házban lezajlott események. Felidéződött benne a Halálfalók váratlan megjelenése, Narcissa Malfoy és Andromeda Tonks halála. Végül az is, miért is robbantott. A fiú, kérdően nézett fel Remusra, valóban igazak-e a történtek, nem csak álmodta.

Lupin látta a fiún, teljesen magához tért a robbanás okozta ájulásból és már emlékszik is. Csendesen bólintott a néma kérdésre.

– Igen Harry, Andormeda és Mrs. Malfoy maghaltak. Mordon kisebb sérülésekkel megúszta, Mr. Tonksnak súlyosak a sérülései, te fél óráig voltál eszméletlen, Tonks és én néhány karcolást szereztünk – válaszolta Harry ki nem mondott kérdésére Lupin.

– A Halálfalókkal mi történt? – kérdezte Harry.

Lupin ránézett a fiúra, nem válaszolt azonnal. Harry ezt nem éretette, de akkor a tanára elmondta Harry ájulása utáni eseményeket.

*

A robbanás ereje a nappali kandallójához hajította a Lestrange házaspárt. Harry is elvesztette az eszméletét. Tonks bénultan állt a halott édesanyját az ölében ringató, súlyosan sérült, erősen vérző édesapja mellett. Nem tudta mit is tegyen. Lupin Harryhez rohant megnézni, mi van a fiúval. Mordon Lestrangeket nézte meg.

Ekkor érkeztek meg a Főnix Rendjének tagjai. Mint később kiderült, azért nem tudtak a támadásnál segíteni a házban lévőknek, mert akiket Dumbledore a Tonks ház megfigyelésével bízott meg, szintén támadás érte. Mire erősítés érkezett, a vigyázók közül ketten meghaltak, de a támadók is elvesztettek három embert. Látva a Halálfalók, az újabb Rend tagok érkezését anélkül, hogy a házban lévő társaiknak segítséget nyújtottak volna, dehoppanáltak.

Az érkező Rend tagok közül néhányan a társaik segítségére siettek, néhányan védőállásba helyezkedtek a ház körül, a többiek Bill Weasley vezetésével a Tonks házba hatoltak be. Ott megdöbbentek a látványtól, ami fogadta őket. A nappali siralmas állapotot mutatott, ami nem csoda az előbbi óra eseményeit nézve – a harcot a Halálfalókkal, amihez hozzáadódik Harry kissé túlon-túl nagyra sikeredett robbantása is.

Látták a tanácstalanul tébláboló Tonksot a szülei mellett, a Harryt élesztgető Lupint, az eszméletlen Halálfalókat és Mordont amint éppen Bellatrixt vizsgálta. Mordon észrevéve a segítség megérkezését, azonnal utasításokat kezdett osztogatni. Lupin az eszméletlen Harryt vitte fel az egyik emeleti vendégszobába Bill segítségével, aki aztán ott hagyta a fiút Remus felügyelete alatt. Maira Small, az édesanyja halála miatti sokkot kapott Tonksot támogatta.  Timothy Charon és Tiffany Bell Gordon Tonksot vonták el gyengéd erőszakkal a halott feleségétől. A férfi még csak tiltakozni sem tudott ez ellen a sérülései miatt. Míg Bell – gyógyító a St. Mungóba – ellátta Mr. Tonks sebeit, addig Charon a nappali sarkában álló, épségben maradt kanapéra fektette Andromeda holttestét. Narcissa Malfoy testét is elvitték a nappali közepéből.

A még mindig fagyott állapotban lévő Luciust a Főnix Rendjének két tagja magával vitte, – hoppanálva – egy szigorúan őrzött helyre – a lerombolt Azkaban helyetti új börtönbe, aminek a helyét szigorú titokban tartják, mind a Minisztérium, mind a Főnix Rendjének tagjai.

Ez alatt Mordon – az emeltről időközben visszajött – Bill Weasleyvel, vizsgálta Lestrange-éket. Bellatrix miközben a robbanás ereje a kandallóhoz csapta, kitörte a nyakát. A férje ugyan még élt, de egyértelmű volt – a Mordon által csonttöréssel harcképtelenné tett férfi – nem sokáig marad életben a korábbi sérülései, a robbanás és a kandalló párkányának a fejére zuhanásából kiindulva.

A vizsgálat után Mordon intézkedett, a halottakat szállítsák el. A sérült Mr. Tonksot és a sokkot kapott lányát vigyék el a St. Mungóba. Eközben megérkeztek a Mágiaügyi Minisztérium munkatársai is a Varázsbűnüldözési Főosztályról. Kingsley vezetésével több auror is érkezett kivizsgálni a támadás körülményeit.

*

Lupin befejezte a beszámolót a támadás utáni eseményekről. Látva, Harry teljesen magához tért, elhatározta, minél gyorsabban visszaviszi a fiút a Roxfortba, ott lesz a legnagyobb biztonságban. Kiváltképpen, hogy hiába volt a nagy óvatosság és titkolódzás a Halálfalók megneszelték, Harry elhagyja az iskolát és azonmód meg is próbálkoztak egy támadással a fiút védők ellen, azzal a céllal, azokat kiiktatva Voldemort elé vigyék őt.

Lementek a nappaliba, ami nyüzsgött a Minisztérium munkatársaitól. Lupin odaszólt Mordonnak, Harryvel visszamegy a Roxfortba. Az idős auror megkérte Remust tájékoztassa Dumbledoret a fejleményekről. Lupin és Harry a kandallót használva – amiből nem sok maradt, csupán egy nagy lyuk a nappali falán – visszatértek az iskolába.

A professzor a fiút azonnal a gyengélkedőre vitte, ahol Madam Pomfrey rögtön kezelésbe vette Harryt. A fiú hiába mondta, vele minden rendben van, a javasasszony hajthatatlannak bizonyult, mint mindig, ha valaki a gyengélkedőre került. Ez főképpen igaz volt Harry esetében, aki az egyik leggyakoribb vendég volt a diákok közül. Lupin az ajtó mellett álldogált csendesen, várta, mi lesz a vizsgálat eredménye, mikor kinyílt az ajtó és belépett rajta Dumbledore McGalagony és Piton társaságában.

Amíg a javasasszony Harryt vizsgálta, Lupin tömören elmondta a másik három professzornak, mi történt a Tonks házban. McGalagony egyre sápadtabb lett levegő után kapkodva. Dumbledore-on a fokozódó düh látszott, a szeme szikrákat szórt. Piton meg a szokott sáppadságával ellentétben, ahogy Lupin haladt előre a támadás eseményeivel, a bájitaltan tanár arca a halvány pirosból lassan vér vörösbe hajlott. Lupin a jelentés végeztével várakozóan pillantott Dumbledore-ra, de az igazgató ekkor odalépett Harry ágyához, kérdően nézett Madam Pomfreyre.

– Milyen állapotban van Harry? – kérdezte a férfi a nőt. A máskor vidám igazgató feszültnek tűnt. Mindig előre köszönt, valami vidám dologgal kezdte általában a beszélgetéseket, most ellenben rögtön a lényegre tért, még a köszönésről is elfeledkezve.

– Potternek nincsen semmi baja, leszámítva néhány karcolást és horzsolást – felelte az igazgató kérdésére Pomfrey, azzal biccentett és kiment a szobából.

– Rendben legalább ő jól van – mondta csendesen, mintegy magának Dumbledore. Majd Harry felé fordult. – Harry szeretném, ha a mai napot és éjszakát itt töltenéd. A legjobb lenne, ha addig senkinek sem beszélnél a történtekről, amíg a Főnix Rendje ki nem derítette, hogyan szereztek a Halálfalók tudomást arról, hogy elhagyod az iskolát és hová is mész. Ez most nagyon fontos, megértetted Harry? Még Ronnak és Hermionenak sem mondhatod el.

– De miért nem Dumbledore professzor? – kérdezte az igazgatójára pillantva Harry.

– Félek, áruló van a Főnix Rendjében – felelte a professzor –, és mindannyian tudjuk mi történt tizenhat éve, mikor Pettigrew elárulta a Rendet. Sokan meghaltak a Rend tagjai közül.

Harry meredten nézett az igazgatóra. Tudta mire gondol Dumbledore. Pettigrew árulása miatt tudta meg tizenhat éve Voldemort hol rejtőzik a Potter család. Emiatt haltak meg a szülei és került ártatlanul a keresztapja az Azkabanba. Harry még csak bele gondolni sem mert, mi történne, ha ismételten elárulták a Rendet.

Dumbledore nézve a fiút, tudta mire gondol az. Hagyott időt neki, míg megemésztette a hallottakat.

– Látom, felfogtad azt, amit mondtam. Rendben, akkor te itt maradsz. Ezt megbeszéltük – ezután a tanártársaihoz fordult. – Remus mi ketten rögtön indulunk a Tonks házba. Perselus, kérlek, tudjál meg minél több információt a támadással kapcsolatban, de nagyon vigyázzál magadra, nem szeretnélek elveszíteni. Érted mire gondolok. Minerva, a Roxfortot rád bízom, míg vissza nem jövök. Előfordulhat, hogy néhány napig távol leszek. Intézkedj, minden a szokás módon teljen. Szeretném, ha Harryt minél kevesebben háborgatnák.

– Minden rendben lesz Albus. Potterre személyesen fogok felügyelni – felelte McGalagony az igazgatónak, közben Harryre nézve, a szokásos szigorú, de még is aggodalmas pillantással. A nézéséből látni lehetet, bárki is akármivel próbálkozna, ami a fiú biztonságát veszélyeztetné, először vele kell szembe néznie.

– Én még elintézek egy fontos dolgot, de két órán belül indulok – mondta Piton Dumbleronak. – Nem tudom mennyi időbe fog telni, de amint lehet, a szokásos módon üzenek neked, de csak neked Albus – tette még hozzá a bájitalok mestere. A többiek tudták, tart az esetleges árulástól és csak az igazgatóban bízik meg teljes mértékben.

– Akkor mindent megbeszéltünk. Mi most azonnal indulunk Remussal – fordult Lupin felé Dumbledore professzor, az beleegyezően bólintott.

*

Magára maradva a gyengélkedőn, Harry nem tudta mit tegyen. Sejtette Hermione, Ron és Luna a tanórák végeztével meg fogják látogatni. Félt velük szembe nézni, nem tudta, hogy titkolja el a történteket a legjobb barátai és a barátnője elől.

Harryt megrázta a Lupintól hallottak. A fiú szomorú volt, hogy meghalt Andromeda Tonks, nem ismerte a boszorkányt, de a nő szimpatikus volt neki. Aggódott Gordon Tonksért a súlyos sérülései miatt és Nimphadoraért is, akit kedvelt és mióta a tanára volt, fel is nézett a professzora.

Narcissa Malfoy halálát sajnálta Harry. Hiába tartozott a nő a férje miatt a Halálfalók közzé, tiszteletet érzett iránta, mert a nővérét védve halt meg. Ahogy így belegondolt egy éve nem látott ősellensége, Draco iránt is részvétet érzett. Harry tisztában volt milyen érzés elveszteni egy édesanyát. Ellenben Lucius Malfoy elfogásának örült, tudomása volt róla, a férfi mennyi aljasságot követett el.

Különösen az a körülmény rendítette meg Harryt, az általa előidézett robbantás következtében vesztette életét Bellatrix Lestrange és a férje is közel áll a halálhoz. Haragudott a nőre, Sirius halála és barátjának, Neville szülei ellen elkövetett bűneiért. Remélte megbűnhődik a gaztetteiért. Visszaemlékezve, az egy éve a Mágiaügyi Minisztériumban történtekre, akkor gondolkodás nélkül megölte volna Bellatirxet. Most, hogy ez be is következett – még ha nem is előre megfontolt szándékkal, hanem csak véletlenül a robbantás közben – furcsán érezte magát.

Életében először gyilkolt embert!

Nyomasztotta a tudat, hogy embert ölt. Harry már sokszor elgondolkodott azon, mit is fog tenni és érezni, mikor odajut, hogy szembe kell néznie Voldemorttal. A jóslatból kiindulva egyértelmű volt, egyikük nem fogja túlélni az összecsapást. Mit fog érezni, ha esetleg neki kedvez a szerencse és végez a Nagyúrral. Gyilkosnak fogja érezni magát?

Bellatrix halálával, még ha csak köztetve is, de embert ölt, még sem érezte magát gyilkosnak.

Harry furcsán fásult volt. A gondolatai közepette a fiú lassan-lassan álomba szenderült.

*

A gyengélkedőn késő délután hatalmas csörömpölés hangzott fel.

– Ron, hogy lehetsz ilyen ügyetlen – hallatszott Hermione szokásos kioktató hangja. – A végén még felébreszted Harryt.

– Elhiheted nem volt szándékos – felelte Ron sértődötten, a fiú a feje bújáig elpirultan szedegette fel, az általa az éjjeliszekrényről levert tégelyeket.

– Te esetedben, azt nem lehet tudni – kontrázott rá Hermione, de azért segített a barátjának a rendrakásban.

Harry a csörömpölés következtében lassan ébredezett nyugodt, mély álmából. Az első, amit észlelet barátai megszokott veszekedése volt. Mosolyogva ült fel az ágyban. Hermione és Ron nem vették észre az ébredését. Továbbra is csak puffogtak egymásra.

– Szándékosan sértegetsz álladóan – nézett durcásan a barátnőjére Ron.

– Nem, csak végre jobban odafigyelhetnél a dolgokra – mondta Hermione a fiúnak.

– Abbahagynátok a pörlekedést – szólt bele a szóváltásba Luna. – Harry felébredt, és látom, jót mulat rajtatok – mondta a lány a két vitázónak, majd Harryhez lépve köszöntésképpen megpuszilta a barátját.

– Szia, jobban érzed magad? Reggelinél kerestelek, de Ron mondta, rosszul voltál, ezért feljöttél a gyengélkedőre. Ebédszünetben meg akartunk látogatni, de Madam Pomfrey nem engedett be – mondta Harrynek Luna.

– B…b…bocs Harry amiért felébresztettelek – szabadkozott Ron.

– Mondtam neked, hogy… – akarta folytatni Hermione Ron szidását, de Harry jobbnak látta, ha gyorsan közbe lép, mielőtt a barátai összevesznek.

– Nyugi Ron nincs semmi baj – nyugtatta meg a barátját Harry. – Hermione te meg hagyd már békén – fojtotta bele a szót az éppen szólni kívánó lányba a fiú. – Luna kérdésére válaszolva jól vagyok, de még a mai éjszakát itt kell töltetnem, de holnap reggel már elhagyhatom a gyengélkedőt.

Harry örült, a barátai még csak nem is sejtik, mi is történt vele a valóságban aznap. Legszívesebben el akarta mondani nekik az igazságot, de megígérte Dumbledore professzornak, nem szól senkinek egy szót, míg a Főnix Rendje fel nem deríti az ügyet. Ezért tovább beszélgetett a barátaival, mi történt az iskolában, mit tanultak. Hermione jóvoltából még az aznapi leckét is megkapta.

*

Az elkövetkező napok a szokásos mederben teltek a Roxfortba, leszámítva azt, hogy néhány tanár hiányzott. Dumbledore, Lupin, Piton és Tonks professzor nem tartózkodott az iskolában. A diákok kérdezősködtek, hol lehetnek, de nem kaptak a kérdéseikre egyértelmű választ. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy tanáraik távollétének az oka a Sötét Nagyúr és követői elleni harc.

Lupin professzor péntek délben tért vissza az iskolába. Harry szeretet volna vele beszélni, de a férfi azt mondta, majd Dumbledore professzor elmondja neki a fejleményeket.

Pitont a tanulók a keddi tanórákon láthatták viszont. A bájitalok mestere a szokásosnál is mogorvább és sápadtabb volt. Dumbledore csütörtökön érkezett meg. Az igazgató felettébb aggodalmasnak tűnt.

Péntekén, a hatodéves Griffendéleseknek az utolsó órájuk átváltoztatástan volt. Az óra végén Harry a barátaival kifelé tartott a tanteremből, mikor McGalagony odaszólt neki maradjon, beszélnie kell vele. A tanárnő a fiúval a sarkában átment a professzor asszony irodájába.

– Potter, az igazgató úr engem kért meg, mondjam el mit derített ki a Főnix Rendje a múlt szerdai támadással kapcsolatban – kezdte a történetet a tanárnő. – Dumbledore professzornak lett igaza, amitől félt bekövetkezett.

– Áruló van a Rendben – jegyezte meg halkan Harry.

– Igen. Teljesen biztosak vagyunk benne.

– Azt már lehet gyanítani, hogyan tudták meg, hogy aznap a Tonks házba megyünk?

– Piton professzornak sikerült a kapcsolati révén információt szereznie, abból kiderült, Mr. Silver árulta el a dolgot a Haláfalóknak – válaszolta McGalagony.

– Az ügyvéd?! – döbbent meg a fiú. – Ő is Voldemort híve?

– Nem. Malfoy megzsarolta, megöli a családját, ha nem segít neki és Lestrange-éknek megszerezni a Black vagyont, akkor megölik a családját. Mr. Silver mindent elmondott, ami a végrendeletben volt. Így tudták meg, te is ott leszel a kihirdetésnél. Ezért döntöttek a támadás mellett. Téged, mint már tudod a Nagyúr elé akartak vinni. Malfoy terve emellett a teljes Tonks család megölése is volt. Most a legfontosabb, megtalálni az árulót, hogy ne tudjon többen ártani – fejezte be a professzor.

Harry a gondolataiba merülten ült, az elhangzottakon töprengve, majd megkérdezte:

– Tonks professzor mikor jön vissza, és hogy van az édesapja? Tényleg mi történt Malfoyjal is?

– A professzor hétfőn jön vissza a Roxfortba. El kellett intéznie az édesanyja temetését, a ház rendbehozatalát, mire az édesapját két hét múlva kiengedik a St. Mungóból, legalább a lakásuk rendbe legyen. Malfoyt szigorú őrizett alatt vitték az új börtönbe, és gondoskodnak róla, többé ne tudjon megszökni onnan. A feleségét átadták a rokonaiknak, hogy temessék el, ezt tették Bellatrix Lestrange-dzsel is. A férje őrizet alatt a St. Mungóban van, de miatta már nem kell nyugtalankodnunk. Komában van, amiből már nem tér magához soha többé – válaszolta Harry kérdésére McGalagony. Ezt követően a professzor egy másik témára tért át. – Dumbledore professzornak van egy terve, ami alapján szerinte el lehet kapni az árulót. Te leszel a csalétek. Azt fogjuk a Rend tagok között elhíresztelni, két hét múlva elmész a Roxfortból egy biztonságos helyre, de mindenkinek más helyszínt fogunk mondani. Amelyik helyen a Nagyúr hívei megjelennek, abból fogjuk tudni ki az áruló.

– Nekem mit kell majd tennem? – kérdezte Harry.

– Neked? Semmit. – felelte az igazgatóhelyettes. – Úgy fogunk tenni, mintha elhagynád az iskolát, de valójában egész nap az igazgató úr irodájában leszel az én felügyeletem alatt.

– De tanárnő… – kezdte volna Harry, de a professzor gyorsan leintette.

– Semmi hősködés Potter. Már így is veszélyes, de ha te is ott lennél, még miattad is aggódni kellene – válaszolta McGalagony. – Most pedig menjél vissza a Griffendél toronyba, de ne felejtsd el senkinek egy szó sem.