|
1. Uzumaki Kushina
2008.09.07. 17:35
1. fejezet:
Uzumaki Kushina
Sietős léptekkel - igazából szélvészként, mindenkit félrelökve - haladtam végig hazám, Örvényországnak kicsi, de nem jelentéktelen shinobi falvának utcáin. Célom, a falu közepén elhelyezkedő épület volt, melyben vezetőnk székelt, valamint irányította az örvény ninjákat.
Nem értettem, miért hívatott sürgősen magához, tekintettel arra, hogy a csapatnak melynek tagja voltam, egy óra múlva kellett indulnia. Feladatunk az volt, hogy leváltsunk, egy - a határainknál őrködő - másik egységet. Ez volt az oka, amiért elképzelni, sem bírtam, minek kapcsán rendelt magához Kuchai-sama. De mit volt, mit tenni, engedelmeskedtem a parancsnak.
Végre, valahára megérkeztem a régi, de annál impozánsabb, háromszintes épülethez. Feltekintve, a kéken csillogó épületre, számításba vettem mindazon dolgokat, amik felötlöttek bennem, miért is kellett jönnöm, olyan sietősen. Igazából - meg kellett vallanom önmagamnak, hogy halványlila fogalmam sincs - mi célból kellett idejönnöm. Vállamat megvonva, jó nagy lendülettel léptem be az épületbe, ahol azon nyomban összefutottam - szó szerint -, egy ismerőssel, aminek az lett a következménye, mind a ketten a földön kötöttünk ki.
- Kushina! - kiáltott fel Soisu Mina, édesanyám egykori tanítványa. A lány félhosszú, fekete haját hátradobva a válla fölött, állt fel, miközben helyreigazította, a velem való találkozástól félrecsúszott rövid ujjú kék blúzát, majd leporolta fekete nadrágját. - Na, végre megérkeztél! De őszintén szólva nem ilyen találkozásra számítottam, még ha rólad is van szó.
Fülig vörösödve - ami rám nézve nem éppen előnyös, mivel derékig érő, égővörös hajkoronával büszkélkedhetek - néztem fel Minára. A lányt még gyermekkoromból ismertem, mikor édesanyám saját tanítványa volt. Anyám - ki a falu vezetőjének egyik főtanácsadója volt - fiatal, leendő követ ninjákat tanított, képzett, amilyen annak idején ő maga is volt. Emlékeztem midőn, kicsi koromban Konohában éltünk, édesanyám volt az ottani örvénynagykövet, de az már jó régen volt, mivel nyolc éves voltam, amikor hazaköltöztünk.
- Kushina? Megkukultál? - kérdezte mosolyogva Mina, mert éppenséggel nem volt rám jellemző, hogy hosszú ideig csendben bírtam maradni. Most meg, mint bálám szamara meredtem, nem túl értelmes ábrázattal a lányra. - Jól vagy? - tudakolta, most már aggodalmas hangon, nagy barnaszemeivel rám nézve Mina.
- Ne...em - nyögtem ki nagy nehezen, miközben végre feltápászkodtam a földről. Jómagam is megigazítva rozsdabarna hosszú nadrágomat, és a szemem színével megegyező, szürke tunikámat. - Csak egy kicsit elbambultam. Nem számítottam rá, hogy veled fogok pont találkozni. Tudod Kuchai-sama hívatott magához, valami fontos ügyben - mondtam a lánynak, mialatt szöget ütött a fejemben, hogy Mina valami olyasmit mondott, hogy "végre megérkeztem", amiből azt a következtetést vontam le, elképzelhető, éppenséggel ugyanazért vagyunk itt mind a ketten. - Csak nem te is emiatt vagy itt?
- Eltaláltad. Engem is ő hívott, és már eléggé kíváncsi vagyok mi is lesz a következő küldetésem - jelentette ki Mina.
- Talán menjünk is fel - javasoltam, amivel ő egyet is értett.
Sietős léptekkel haladtunk fel a lépcsőkön, de most jobban odafigyeltem, nehogy nekimenjek valakinek, és hasonló jelenet játszódjon le, mint az imént. A harmadikra érve, balra fordultam, nyomomban Minával, hogy néhány méter megtétele után beleütközzek - ismételten - egy velem egyidős lányba, de szerencsére, mivel jelenleg nem haladtam, olyan lendületesen, egyikünk sem kötött ki a földön.
- Elnézést - kértem bocsánatot a nálam, egy fél fejjel kisebb lánytól. A szemem sarkából láttam, hogy Mina jót derült, újabb kellemetlen helyzetemet látva.
- Máskor jobban is odafigyelhetnél, hogy kinek mész neki! - felelte arrogánsan a szőke hajú lány. Mielőtt bármit is reagálhattam volna erre a kijelentésre, két - a falu vezetőjének testőrségéhez tartozó - jounin lépett hozzánk. Az egyik meg is szólított minket.
- Végre megérkeztetek mind a hárman. Kuchai-sama már vár rátok. Kérte, hogy amint mindannyian itt lesztek, kísérjelek be hozzá titeket. Kövessetek! - szólított fel hármunkat a férfi. Minával összenéztünk, majd azonos időben vállat vonva, követtük a jounint a szőke hajú lánnyal.
A férfit követve végig haladtunk a folyóson, és egy perc után meg is érkeztünk célunkhoz. A jounin bekopogott az ajtón, és miután választ kapott, maga elé intve, beküldött minket az irodába. Odabent egy középkorú, már enyhén őszülő férfi, és egy, a harmincas évei elején járó, alacsony, rövid vörösesbarna hajú, jounin ruhában lévő nő tartózkodott.
Belépve a szobába mindhárman köszöntünk, amit a bent lévők viszonoztak, de ezután néma csendben néztük egymást, arra várva, hogy a másik fél szólaljon meg előbb.
- Úgy gondolod, hogy ők lesznek hárman alkalmasak a küldetésre? - fordult a férfi felé a nő.
- Igen. Nem véletlenül őket választottam melléd Rasha - felelte Kuchai. - Akkor azt hiszem rögtön a tárgyra is térek. Lányok, a hölgy Hausuko Rasha felderítő, ő lesz a küldetés vezetője. Rasha a csapatod tagjai, Soisu Mina ninjakövet, Yuri Aiko medinin, és Uzumaki Kushina kódtörő - mutatott be minket egymásnak a férfi.
Egy kicsit megdöbbenve néztem, leendő csapattársaimat. Már az egység összeállítása is szokatlan volt - egy felderítő, egy gyógyító, egy követ, valamint egy kódtörő ninja -, pláne, hogy mind a négyen nők voltunk. A csapatok általában vegyesek szoktak lenni, de most a tagok valamennyien kuonichik voltak. A többiekre pillantva, láttam, hogy nekik is hasonló gondolatok járhattak a fejükben. De nem csak nekünk tűnt fel, de Kuchai-samanak is.
- A csapat összetételén ne lepődjetek meg. Pont a ti képességeitek, és jártasságotok kell a következő küldetésre - mondta a férfi, íróasztala mögött ülve. - Először is le kell szögeznem, hogy ami itt az irodában elhangzik, arról rajtunk kívül senki sem tudhat. Hozzáteszem még, ez egy "S" szintű küldetés, ennek megfelelően kell eljárnotok. A küldetés titkos, veszélyes, és az egész háborúra nézve nagyon fontos. Semmilyen körülmények között sem hibázhattok! - mondta ezt rendkívüli jelentősséggel a vezetőnk, és ahogy végig nézett rajtunk, láttam rajta, minden egyes szava súllyal bírt. - Akkor most ismertetném a feladatotokat. Mint azt tudjátok, egy éve az öt Kage béketárgyalásokat szeretett volna kezdeni, de legalábbis fegyverszünetet akartak kötni, de ez sajnos nem sikerült. Az okokat ismeritek. Most úgy néz ki, hogy még sem adták fel a terveiket, csak új felállásban kívánják megvalósítani. A Kagék egymásban nem nagyon bíznak, ezért a legnagyobb titokban, közösen úgy határoztak, mivel már valamennyien idősek, visszavonulnak, és átadják a hivatalukat, illetve a falvak vezetését egy-egy új Kagénak. Abban reménykednek, hogy az újjak képesek lesznek békét kötni, és tisztalappal, a korábbi nézeteket félretéve befejezik a háborút. A tárgyalásokhoz egy semleges országot kerestek, de mivel ilyen a mostani állás szerint nincs, azt választották, ami a leginkább nem volt elkötelezve, egyik nagy shinobi nemzet felé sem. Így esett a választásuk Örvényországra, és a mi ninja falunkra - ismertette a tényeket a férfi, és jelentőségteljesen nézett végig rajtunk, várva reakciónkat.
Meglepetten, jószerivel leesett állal álltam, és hallgattam Kuchai szavait, majd még jobban ledöbbentem, amikor is képes voltan felfogni az imént elhangzottakat. Legbelül reménykedtem, hogy amit az előbb hallottam, az valóság, tényleg van rá esély, hogy a háború egyszer véget érjen. Körbetekintve az arcokon, láttam, hogy társaim is hozzám hasonlóan éreznek, és gondolkodnak.
- Most én venném át a szót - szakította meg elmélkedésemet Hausuko Rasha. - A mi feladatunk az lesz, hogy a levelek között rejtőző falunak, Konohának a követségét kalauzoljuk el biztonságban, és persze teljes titokban Örvényországba. A küldöttekkel a Tűzországának határán fogunk találkozni egy hét múlva, és minden segítséget meg kell nekik adnunk, hogy biztonságban ideérjenek, a négy hét múlva kezdődő tárgyalásra. A csapat összeállításáról annyit, hogy én, mint felderítő, ha arra fog sor kerülni - a legbiztonságosabb rejtekutakon is - képes leszek idevezetni a küldöttséget, illetve kikerülni az ellenséges ninjákat. Aiko feladata, mint medinin, hogy mindenkit épségben, egészségben tartson, míg megérkezünk a falunkba. Soisu, nagyköveti minőségben vesz részt, ő már az út során, előzetes tárgyalásokat tud majd kezdeményezni a konohaiakkal. Kushina dolga az lesz, hogy a levél ninják által hozott lepecsételt, kódolt tekercset - mellyel a valódi személyazonosságukat tudják igazolni a konohaiak - biztonságosan feltörje, és megfejtse, ezzel is elejét véve az árulásnak, valamint kiküszöbölve a csalókat. Továbbá még az is titeket tett a feladatra alkalmassá, hogy fiatal korotok ellenére, nagy harci tapasztalattal rendelkeztek, részt vettetek csatákban. Az sem elhanyagolható tényező, hogy csinos, fiatal lányok vagytok, és ha netán arra kerülne a sor, néhány ártatlan pofikájuk kislány, könnyebben át tud ejteni, és információt képes kiszedni a férfiakból - összegezte küldetésünk lényegét Rasha.
Az elhangzottak alapján, az összes a küldetéssel kapcsolatos kérdésre választ kaptam, de azért volt még egy problémám, mivel a saját csapatommal egy félóra múlva kellett volna indulnom a határra, ezt szóvá is tettem.
- Bocsáss meg Kuchai-sama, de nekem van már küldetésem, és... - de tovább nem tudtam folytatni, mert a férfi közbeszólt.
- Ne aggódj Kushina! A csapatod tudja, hogy nem tartasz velük, és már a pótlásodról is gondoskodtunk.
- Értettem - válaszoltam, közben magamat szidtam, hogy lehettem ennyire ütődött, nem gondolva arra, hogy a vezetőink mindezt elintézték.
- Egy kérdés! Milyen típusú orvosi felszerelést kell magammal vinnem az útra? - hallottam meg a jobb oldalamról, a zöldszemű Aiko kérdését.
- A lehető legteljesebbet hozd magaddal. Nem tudom, mire számítsunk az úton, de jobb minden eshetőségre, illetve a legrosszabbra is felkészülni - felelte Rasha.
- És mikor indulunk? - tudakolta Mina, feltéve az egyik legfontosabb kérdést.
- Amint besötétedik, legyetek a falu főterén. A legnagyobb titokban akarok elindulni, és ott a legkevésbé feltűnő, ha találkozunk. Onnan fogunk elmenni kb. kilenc óra körül - mondta a felderítő.
- A legfontosabbakat tudjátok lányok - jelentette ki Kuchai. - A többit majd az út során, Rasha közli veletek. Menjetek haza, készüljetek, és még pihenjetek az indulás előtt. Sok szerencsét, és járjatok sikerrel! - búcsúzott el tőlünk ninjafalunk vezetője.
Új csapatommal kivonultam az irodából. Egymástól elköszönve, mind a négyen hazaindultunk, hogy összekészítsük a küldetéshez fontos dolgokat, és lélekben is felkészüljünk a ránk váró nehézségekre, illetve a shinobi világ számára fontos ügy számára.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
