7. fejezet

 Kellemetlen, vagy talán kellemes közjáték?

 Nem tudom mennyi ideig lettem volna képes, Minato kékszemeiben elveszve – a körülöttünk lévő személyekről, és a percekkel korábban lezajlott eseményekről elfeledkezve – merengeni, midőn egy hangos, víg kedélyű nevetés rángatott vissza a valóságba.

Elszakadva a férfi tekintetétől, felpillantva megláttam, amint Rasha a fejét csóválta, Aiko és Kakashi elhűlten meredt ránk, velük ellentétben Mina halkan kuncogott, illetve Jiraya jókedvűen hahotázott, látva engem és Minatot elterülve a földön. Eléggé bután nézhettem társaimra, mert meglátva értetlen képemet, Mina és Jiraya még jobban rákezdett a nevetésre, de most már Rasha is kacagott, ráadásul előbb Aiko, majd őt követve Kakashi is csatlakozott a rajtunk vihogókhoz.

Látva a többiek reagálását arra, hogy szokásos szelességemnek hála, Minatoval egyetemben elestem, és főleg egyenesen a szőke férfi karjai között kötöttem ki, éreztem, hogy arcom kezdte felvenni hajam színét. Meg kell vallani, egy kissé kínos volt a helyzetem, főként mikor Jiraya emlékeztetett egy fontos tényre.

- Kushina lányom, te sem vagy éppen kispályás kezdő, ha arról van szó, hogyan hívd fel magadra egy férfi figyelmét - közölte fapofával a fehér hajú férfi, de miután ezeket a szavakat kiejtette a száján, kirobban belőle újfent a röhögés.

- Barátnőm! - sóhajtott fel Mina, de mindeközben jelentőségteljesen pillantott rám. - Egyet kell értenem Jiraya-samaval, nem semmi, hogy milyen lendületesen támadtad le szegény Minatot - de mialatt ezt mondta majdnem megpukkant a nevetéstől.

- Kushina, Kushina! Ideje lenne egy kicsit megkomolyodnod - mondta nekem Rasha.

- Ha már itt tartunk sensei? - kérdezte Kakashi mosolyogva. -, látom, nagyon élvezed a helyzetet, mivel még nem is mondtál semmit sem, és nem is tiltakoztál, hogy Kushina már percek óta rajtad heverészik.

- Ez jó beszólás volt kölyök – csapta hátba az ezüsthajú fiút Jiraya elégedetten, aki időközben leszállt a varangy hátáról, és az állat elbúcsúzva a férfitől, egy pukkanással köddé vált.

- Egy biztos - mondta alattam megszólalva Minato -, rossz hatással vagy Kakashira, Jiraya.

- Ööööööö...i...izé Minato! - kiáltottam fel zavaromban először össze-visszahabogva, de szerencsére hamar magamhoz tértem, és már normálisan tudtam folytatni. - Bocsánat a hülyeségemért, hogy megijedtem tőled, és ráadásul még a hevességemnek köszönhetően, el is estél miattam - néztem reménykedve a férfire, hogy nem haragszik nagyon idióta viselkedésem okán rám.

- Semmi baj Kushina. Ez bárkivel megtörténhet - nyugtatott meg Minato, de közben láttam, hogy a férfit – még ha nem is mutatja - zavarja a kialakult szituáció.

Persze! Bárkivel! De ez nem bárkivel történt meg, hanem velem! És már nem is először kerültem szétszórt természetem miatt, kínos szituációba. Nálam, hogy is fogalmazzak..., ezek a dolgok már mindennapos eseménynek mondhatóak. Jó, azt is le kell szögezni, hogy a mostani helyzet más, mivel egy eszméletlenül helyes férfivel, és velem esett meg.

- Kushina! - szólt rám Minato, és mivel éppen el voltam saját gondolataimmal foglalva, nem reagáltam a felszólításra, ezért, hogy nagyobb nyomatékot adjon, gyengéden megrázott. - Most már ideje lenne felállnunk!

- De ahhoz, hogy azt meg tudjátok tenni, előbb Kushinának kéne leszállnia rólad - közölte vidám hangon Aiko a tényeket.

- Hát nem ártana, ha végre rászánnátok magatokat, és felkelnétek! - mondta immár enyhén dühös hangon Rasha. - Fontosabb dolgunk is van, mint, hogy ti ketten itt enyelegjetek egymással!

Na, ez volt mindennek a teteje! Jiraya a térdeit csapkodta, úgy nevetet. Minának már potyogtak a könnyei a kacagástól. Kakashinak meg kellett támaszkodnia egy fatörzsben, mert már annyira rázta a röhögés. Aiko halva vezetőnk kijelentését, vitézen igyekezett visszatartani a nevetést, de mivel nem járt sikerrel, valósággal fuldokolt, és a vége az lett, hogy hangosan csuklani kezdett.

- Most már tényleg befejezhetnétek! - szólt rá a csapattagjaira Rasha, mivel látva a fejleményeket, amiket a szavai váltottak ki a többiekből, kezdte elveszíteni a türelmét. - Kushina! Minato! Álljatok már fel az égszerelmére! Ti négyen meg hagyjátok már abba a vihogást!

Elnézve a kialakult helyzetet, teljesen összezavarodtam. Mindent összevetve, talán egész eddigi életemben nem kerültem még ennyire zavarba ejtően kínos szituációba. Igazán már azt sem tudtam, mit is kellene tennem, de hála az égnek, Minato megoldotta helyettem is az ügyet.

A férfi érzékelve tanácstalanságomat, egy gyors mozdulattal oldalra fordult, aminek következtében leestem róla. Ő kihasználva azt, hogy megszabadult felesleges terhétől, nyomban felpattant, és már talpon is volt. Mindez olyan gyorsan zajlott le, hogy istenigazából még reagálni sem voltam képes, de nem is nagyon kellet ezzel törődnöm. Minato, amint felállt, lehajolva hozzám, megfogott a derekamnál fogva, és egy határozott mozdulattal fel is állított.

Amint biztos talajt éreztem a talpam alatt, fogtam csak fel, hogy Minato mit is tett. Felnézve rá, láttam, hogy kisfiúsan vigyorog rám, jelezve, hogy nem haragszik, és egy jó poénként fogta fel, az elmúlt percek eseményeit (vagy ha jobban tetszik, az általam elkövetett bénázást!).

Társaink látva, hogy végre felálltunk, kezdték összeszedni magukat. Megpróbálkoztak azzal, hogy befejezzék a nevetést, de igazából nem jártak sok sikerrel. Meg kell hagyni, igyekeztek, főleg miután Rasha, most már fenyegetően nézett rájuk, valamint miránk is.

Nem akartam még kínosabb helyzetbe kerülni, ezért felnevettem, ezzel is jelezve társaimnak, hogy viccként könyveltem el a lezajlottakat. Viszont legbelül - így utólag - saját magamnak be kellett vallanom, nagyon is élveztem azt, ami az iménti percekben játszódott le.