8. fejezet:

 Harc után…

Miután mindannyian jól kinevettük magunkat, az általam elkövetett bénázásnak hála, amibe Minatot is belevontam, végre összeszedtük magunkat, illetve visszatértünk a valósághoz.

A halott fű ninjákat Rasha, és Jiraya együttes erővel vizsgálták át, hátha találnak náluk valamit, amiből megtudhatjuk, hogyan keveredtek ide, és miért állítottak nekünk csapdát.

Aiko neki látott ellátni a két életben maradt fű ninját, amiben Mina volt a segítségére. Amellett szükség is volt rá, mert ha netalántán egyikük próbálkozna valamivel, a követ ninja a medinin segítségre lehet, hogy megállítsák az ellenséget.

Kakashi ezalatt vállalkozott rá, hogy a ninja kutyái segítségével, szétnéz a környéken, felderítve azt. Nem akartuk, hogy egy újabb csapat ellenséges ninjába szaladjunk, vagy ők kerítsenek be minket, és támadjanak ránk.

Jómagam, Minato társaságában álltam őrt. Nem esett szó közöttünk a lezajlott incidensről, csak álltunk egymás mellett, valamint a környező vidéket kémleltük. Chakra áramlás után kutattunk, hogy ha valakik rajtunk akarnának ütni, megérezzük az ellenséget a chakra kibocsátásuk alapján, és ebből kifolyólag felkészülten várhassuk őket.

Míg a férfivel őrködtünk, eltöprengtem, hogy miért is pont ővele kerültem egy párba. Főleg miután éppen vele, bénáztam egy sort. A gondolatsor végére be kellett látnom, hogy öt társunk szándékosan csinálta ezt! Csak azt nem tudnám, mi volt ezzel a szándékuk?

Rólam annyit kell tudni, hogy sokáig képtelen vagyok befogni a számat. Egyszerűen kényszerem van arra, hogy beszéljek. Az tökre mindegy, hogy mi a téma, csak jártassam a számat. Mindent összevetve, beszédkényszeres vagyok. Ennek tükrében, egyre nehezebben viseltem a csendet, amiben részem volt, főleg mivel nem is voltam egyedül.

Elhatároztam, hogy szóba elegyedek Minatoval, csak azt nem bírtam kitalálni, milyen ürügyen szólítsam meg a férfit, és miről is beszéljek vele. De mint megemlítettem beszédkényszerem van arra, hogy dumáljak. Az agyam sebesen járt, hogy kitaláljak egy megfelelő témát, amiről el tudnánk csevegni, de persze messze elkerülve, a szerencsétlenkedésem által kiváltottat.

Ekkor ugrott be, hogy azt megelőzően, hogy Minatoval a földön kötöttünk volna ki, éppen arról készült beszámolni, miért is tűnt el két társával egyetemben oly váratlanul a támadás megkezdésekor, és hogyan kerültek elő hirtelen, valamint jószerivel másodpercek leforgása alatt, elintézve a támadókat.

- Minato, ha jól emlékszem azt akartad éppen elmondani, miért tűntetek el, mikor a fű ninják rajtunk ütöttek?!

- Az ok egyszerű, mert már jó ideje tudtuk, hogy követnek minket - jelentette ki holt nyugalommal a férfi.

- Micsoda?! - ordítottam felháborodottan. - És ha szabad megkérdeznem, nekünk erről ugyan miért nem szóltatok? Egyáltalán szándékotokban állt?!

- Nem - mondta, miközben rám nézett -, akkor rájöttek volna, hogy készülünk valamire. Tisztában voltunk vele, hogy ha megneszelik, tudunk a jelenlétükről, akkor azon nyomban támadnak, és azt nem engedhettük meg, mivel jóval többen voltak, mint mi. Meg kellett várni, hogy olyan helyre érjünk, ahol már felvehetjük velük a küzdelmet.

- És még is miből gondoltátok, hogy mikor fog eljönni a megfelelő időpont? - érdeklődtem kíváncsian, de még mindig nehezteltem a konohaiakra, hogy a csapatomat nem tájékoztatták a fű ninjákról.

- Jiraya ismerős a környéken. Fiatal korábban két társával - akikkel egy csapatban volt geninként -, járt Örvényországban, és a ninja falutokban is. Továbbá - egészen pontosan - ezen a vidéken is eltöltött hosszabb időt, ha jól tudom egy bizonyos hölgy kedvéért, és társasága kapcsán - mosolygott sejtelmesen Minato.

- Tudod mit, inkább térjünk vissza az eredeti témához - indítványoztam Minatonak, mert, hogy őszinték legyünk, elnézve a szőke ninja sokatmondó arckifejezését, inkább nem akartam tudni, milyen is volt az a szóban forgó hölgy, és mit csinált Jiraya a társaságában.

- Rendben. Ott tartottam, hogy a sensei ismerős ezen a tájon - folytatta a tárgyra térve a férfi. - Emlékezett rá, hogy a környéken stratégiailag a legalkalmasabb hely egy támadásra ez a szurdok. Ennek okán, amint megéreztem az ellenség chakraját, és szóltam neki erről, ő elmondta, hogy szerinte itt fogják felállítani a csapdát, ezért fel is készültünk rá. A tervbe csak Kakashit avattuk be - és amint itt tartott, védekezően emelte fel a kezeit, és közben jelentőségteljesen nézett rám. - Kushina, mielőtt dühbe gurulnál, megjegyzem, nektek azért nem szóltunk, mert nem ismerjük a harci erőtöket, a támadási szokásaitokat - ezzel ellenben, mi tökéletesen tisztában vagyunk egymás képességeivel, elvégre Jiraya az én senseiem volt genin koromban, mint ahogyan később én tanítottam Kakashit. Mindezen tényeket összevetve úgy határoztam, hogy a legnagyobb esélyünk a győzelemre az, ha szépen belesétálunk a nekünk felállított kelepcébe, de valójában mi voltunk azok, akik csapdába csalták az ellenséget.

- Minato, azért nem szóltatok nekünk, mert mi voltunk a csali - jegyeztem meg, feltekintve a férfi szemeibe. A legbelsőmben forrt bennem a düh, mert csalinak használtak, de közben, mint ninja egyet kellett értenem a levél falusiak által kidolgozott stratégiával, és az, azt követően tökéletesen kivitelezett akciójukkal. - Terv, a tervben. Az ellenség taktikáját felhasználva építettétek fel ti is a sajátotokat, valamint hajtottátok végre. Ahhoz, hogy minden a lehető legpontosabban működjön, mi nem tudhatunk semmiről, mert így miután bekövetkezett a támadás, mi lefoglaltuk a fű ninjákat, addig ti végre bírtátok hajtani a kidolgozott ellentámadásotokat.

- Pontosan vázoltad fel a tényeket Kushina - bólintott elismerően Minato, ami meg kell hagyni jól esett nekem. - Gondolom, most már nem akarsz dühöngve nekem esni, mert ahogy az előbb rám néztél, abból ezt szűrtem le - közölte velem, de most már vigyorogva a szőke, a tarkóját vakarva közben.

- Nem, már nem - feleltem sóhajtva, hiszen be kellett látom, hogy valószínűleg mi is hasonlóképpen jártunk volna el, mint a konohaiak. - De, ha azt hiszed, hogy megússzátok ilyen könnyen, akkor tévedtek! - közöltem teljes komolysággal.

- És még is, mit fogsz tenni velem... - itt egy pillanatra megakadt a férfi -, ...illetve akarom mondani - helyesbített azon nyomban, mikor rájött mit is beszélt az imént -, mit fogtok tenni velünk?

- Azt még nem tudom, de legyél...legyetek felkészülve a büntire! - fenyegettem meg játékosan Minatot, de ő nem vehette valami komolyan ezt, mert csak szélesen vigyorgott rám. Pedig ha ismerne, tudná, hogy én mindig betartom a szavam! Nem felejtek el semmit, ha egyszer megígérek valamit, azt tűzön-vízen át is, de mindig megtartom. Belátom, hogy úgy kellett neki és társainak cselekedni, ahogy tettek, de azért a bennem megbújó kisördög nem tudta annyiban hagyni a dolgot, és megfogadtam, előbb, vagy utóbb, de törlesztek irányukban.

Mialatt Minatoval a támadást beszéltük meg, a többiek is végezték a dolgukat.

Kakashi - a kutyái társaságában -, azzal tért vissza felderítőútjáról, hogy nincsenek más ninják a környéken. A ninja kutyákat elengedte, de előbb még megdicsérte őket a jól végzett munka miatt. A kutyák egy vakkantással nyugtázták gazdájuk szavait, majd pukkanás sorozatok közepette eltűntek a szemünk elől.

Rasha, és Jiraya is végzett a halott fű ninják átvizsgálásával, de nem találtak náluk semmit sem, amiből rá jöhettünk, volna, miért is támadtak meg minket. Nagyon úgy nézett ki, hogy az akciójuk előtt valamennyi olyan dolgukat hátrahagyták, ami rávezethetett volna minket, mi is volt a célúk - már azt leszámítva, hogy háború dúlt a shinobi nemzetek között, és mindennaposak voltak a harcok, de akkor is furcsa volt, miért pont minket spéciztek ki maguknak. Összegezve a tényeket, biztosak voltunk benne, hogy nagyon is fontos indítékaik lehettek arra nézve, hogy éppen ránk támadtak.

Sajnos ennél többet nem bírtunk kideríteni, mert a harcközben életben maradt két ninja, ekkorra már halott volt. Aiko az összes tudását bevetette, hogy meggyógyítsa őket, ami sikerült is volna, ha a férfiak váratlanul nem haltak volna meg. A két ninja hirtelen, minden átmenet nélkül szenderült jobblétre - de mint később Aiko kiderítette, mind a ketten ráharaptak a fogukba rejtett méregkapszulákra, így aktivizálva az, azokban tárolt mérges gázt, ami azonnal végzett is velük. Aiko csak, azért maradhatott életben, mert Mina szemfüles volt, és amint érzékelte a férfiak chakrájában végbemenő változásokat, elrántotta a közelükből a gyógyítót, így a fű ninják által kilélegzett mérges gáz nem érhette el őt.