|
10. Szétválasztva
2008.10.28. 12:28
10. fejezet
Szétválasztva
– Álljatok meg! Vissza mindenki! Csapdába csaltak minket! Készüljetek támadni fognak... – hangzott fel minden átmenet nélkül Jiraya ordítása, amiből ki lehetett hallani, hogy a férfi igyekezett az összes erejével figyelmeztetni minket a közelgő vészre, de immár elkésett vele...
Robbanás rázta meg a levegőt. Körülöttünk tűzbe borult a vidék, elborítva mindent. Az egyre magasabbra csapó lángnyelvek az égig értek, a szikrák szanaszét pattogtak, hogy ahol még nem égett, ott is tűzbe vonja a tájat...
Jiraya figyelmeztetésének hála – aki még azelőtt tudott minket értesíteni a ránk leselkedő veszélyről, hogy az ellenség utolérte és megtámadta volna –, az utolsó pillanatban, az előttem ötven méterrel haladó négy társam, képes volt elkerülni a halált osztó tűzvihart, és életben maradtak. Sajnos, így is súlyos veszteségeket szenvedtek.
Közvetlenül mellettük földbecsapódott első mennykőcsapás, kibillentette egyensúlyából a legközelebb álló Rashát. A felderítő ninja bal oldalát találta telibe a robbanás, aminek következtében a balkarja helyén, csak egy véres csonk maradt, az oldalát meg elöntötte a mély vágásokból előfakadó vére. Rasha a nagy vérveszteségtől megtántorodott, és összeesett volna, de Minato azonnal mellette termett, és a karjai közé véve a nőt, elteleportált az életveszélyes zónából. Azonban mialatt Rashát mentette, a férfi is megsérült. A hátát a tűzben elpusztult, abban a másodpercben kidőlő fa vastag, elszenesedet ága, sértette fel több helyen is.
Mina is rosszul járt. A lányt a tűzvihar szele találta telibe, és repítette a követ ninját egyenesen egy sziklának. Mina mindkét lába eltört, így még csak esélye sem volt, hogy elmeneküljön a tűzből. A lángok már majdnem elérték, de akkor – a csodával határos módon, a támadást kisebb karcolásokkal megúszó – Aiko elé teleportált, illetve egy chakra alkotta, kékszínben ragyogó pajzsot húzott fel maga elé, ezzel védve meg társát.
Ez alatt Kakashival, amint meghallottuk Jiraya figyelmeztetését, valamint láttuk Rasháék mellett földet érő tűzbombát, késlekedés nélkül cselekedtünk, és egy–egy pukkanással náluk teremtünk. Ott láttuk, hogy kétfelé szakadtak társaink.
– Kakashi, te menj, és segíts Minatoéknak! Én Aikoéknak nézek utána – kiáltottam oda a fiúnak, túl üvöltve a hangzavart –, csak tudnám, hol lehetnek?!
– Tőled balra, a nagy szikla takarásában – kiabált vissza Kakashi nekem, ezzel megadva a választ kétségbeesett kérdésemre. Viszont tovább nem időzött feleslegesen az ezüsthajú ninja, és a senseije segítségére sietett. Rövid időn belül eltűnt a szemem elől, beleveszve a felszálló füstbe.
Kakashi távozása után, a konohai által megadott irányba tartottam, és ott rá is bukkantam a súlyosan sérült Minára, illetőleg az őt óvó Aikora. Keresztül vágva a fojtogató füstön, mellettük bukkantam ki a környező tájat beborító, szürkén gomolygó fellegből.
– Kushina! – kiáltotta nevemet Aiko, és kihallottam szavából a megkönnyebbülést, melyet érkeztem váltott ki belőle. – Segíts biztonságos helyre vinni Minát, mert már nem sokáig leszek képes fenn tartani a pajzsot.
Válaszra sem fecsérelve az időt, Mina mellett termettem. Leguggolva, a nyakamba akasztottam a félig ájult lány bal karját, jobb kezemmel rögzítem a fogást, illetve balkézzel a törött ballábát emeltem fel térdhajlatban, aközben ugyanezt tette Mina jobb oldalán, Aiko is. Együttes erővel emeltük fel a fekete hajú lányt, hogy aztán ekképpen tudjunk eltűnni a szikla alól, melyet mostanra már vészesen fenyegetett a tűz.
* * *
Egy rejtett bejáratú barlangban leltünk menedékre. Aiko rögtön neki is látott Mina gyógyításának, amint viszonylagos biztonságban voltunk, aközben én őrt álltam.
– Súlyosak a sérülései? – érdeklőttem a medinintől az ájult lány egészségi állapota felől.
– Mina sérülései nem súlyosak – mondta Aiko, rám sem nézve, mivel minden figyelmét a betegére összpontosította. – Belső sérülései nincsenek, a vérvesztesége is minimális, de az aggaszt, hogy mindkét lába több helyen is eltört, és félek, hogy a jobb combján lévő kereszttörés miatt, soha többé nem fog tudni rendesen járni.
– Hogy érted?! – meredtem tágra nyílt szemekkel Aikora.
– Örök életére sánta lesz – mondta csendesen a lány –, de ennél is jobban tartok attól, még ha stabilizálni is tudom az állapotát, kétlem, hogy lábra tudna állni...
Nem folytatta tovább a szőke medinin. Mindketten tisztában voltunk vele, ez mit jelentett. Mina egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy folytathassa az utat, pedig most mindennél, és mindenkinél előbbre való volt a küldetésünk, melynek célja békét kötni a shinobi nemzetek között, és véget vetni az évek óta tomboló ninja háborúnak. Tudtuk, hogy most egy sérült nem lassíthat le minket, de egyikünk sem lett volna képes magára hagyni Minát.
Mindennek a tetejében, még a küldetésünket is – a szó legszorosabb értelmében – elszúrtuk, mert a konohai követeket elvesztettük a támadás közben. Jirayát támadták meg legelőször, miközben minket figyelmeztetett a csapdára. Minato és Kakashi meg akkor tűntek el, mialatt Rashát mentették ki a tűzből. Ezeknek a tükrében a levélfalu küldötteit is meg kellett találnunk, és mielőbb elérni velük Örvényország ninja falvába.
A tényeket végiggondolva tudtam, mit kellett tennem, ezen elhatározásomat meg is osztottam Aikoval.
– Te itt maradsz Minával – kezdtem, ami ellen a medinin azonnal tiltakozott.
– Nem mehetsz egyedül Kushina – ellenkezett Aiko.
– De igen – jelentettem ki, ellentmondást nem tűrő hangon. – Mina nem jöhet velünk. Magára sem hagyhatjuk, ezért az a legjobb döntés, ha csak én megyek. Plusz gondolj még bele, tudjuk, hogy Rasha is súlyosan megsérült, neki is szüksége lesz orvosi ellátásra. Amint megtaláltam a társainkat, ide hozom őket. Itt te el tudod, biztonságos körülmények között látni. A konohaiakkal, én meg közben folytathatom a küldetésünket. A legfontosabb, hogy minél előbb a faluba vigyünk legalább egy küldöttet, nehogy azt higgye a többi shinobi nemzet képviselője, hogy a levél falu nem jelent meg a tárgyaláson.
– Egyetértek veled – mondta Aiko –, és ha hazaértél, küldhetsz értünk ninjákat, illetve gyógyítókat segítségként.
– Akkor azt hiszem mindent megbeszéltünk, én megyek is – álltam fel, hogy időveszteség nélkül, azonnal el is induljak.
– Várjál! – lépett mellém Aiko. – Ellátom a sebeidet. Szükséged lesz az összes erődre az út során.
Nem tiltakoztam a medinin javaslata ellen, mert jómagam is rendelkeztem kisebb karcolásokkal, vágásokkal, valamint enyhe égési sérülésekkel. Aiko nem is késlekedett, hanem neki látott a gyógyításomnak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
