|
15. Sharingan
2008.12.10. 20:22
Sharingan
Kakashival folytatott eszmecserém közben sem feledkeztünk el, hogy valójában vártunk Minato jelzésére, hogy mikor is fog bekövetkezni a támadás, és mit is eszelt ki annak megállítására. Befejezvén – a végére számomra már eléggé kellemetlenné váló – beszélgetést, minden idegszálunkkal a környezetünkre összpontosítottunk, de mindezek ellenére is még egy jó negyedórába tellett, mire megkaptuk a jelet...
– Itt vannak! – hallottam meg Minato figyelmeztető kiáltását.
A férfi hangjára Kakashival egyazon pillanatban reagáltunk. A fiúval egymást fedezve álltunk meg, felkészülve a közelgő támadásra, ami szinte azonnal meg is történt.
Nyolc gyorsan mozgó, sötét ruhába öltözött ninja jelent meg kört alkotva körülöttünk, jó szerivel a semmiből felbukkanva. Kilétük, és hovatartozásuk ismeretlen volt számunkra, mert nem viseltek homlokpántot, de semmilyen másfajta jelzést sem.
Késedelem nélkül támadták ránk kunaiokat, shurikeneket hajítva ránk, mialatt mi is hasonlóképpen viszonoztuk a támadásukat. A levegőt gyorsan hasító, felénk veszélyesen közelítő harci eszközök elől Kakashival együtt időben tértünk ki, ugyan így tettek a ránk támadók is. Az első támadási hullámot egy újabb követte, és mi ketten is az előzőhöz hasonlóképpen reagáltunk rá. A második kunai és shuriken záport is kikerültük, az ellenfeleink is így tettek. Már éppen készültünk a harmadik támadásra is, mikor egy hihetetlen gyorsasággal mozgó sárga színű villanás vágódott be az ellenség közé, és amint elsuhant két ninja mellett, azok hangtalanul rogytak a talajra. A következő másodpercben, amilyen váratlanul felbukkant, olyan hirtelen el is tűnt a szemem elől a támadó ninjákra lesújtó villanás, hogy a következő pillanatban ismét előtűnjön, és újabb ellenséget téve ártalmatlanná, majd az egész eseménysorozat megismétlődve, a negyedik támadó is a földön kötött ki.
Elnézve a iménti másodpercekben lejátszódott eseményeket, mint a villám hasított belém, hogy ki is az a személy, aki szemfényvesztő sebességgel cikázik, hol eltűnve, hol előbukkanva az ellenség között. Ő nem volt más, mint Minato, illetve most már tudtam, hogy miért kapta a férfi, a Konoha Sárga Villanása nevet. A támadásait elképesztő gyorsasággal vitte végbe, egyik helyről, a mások feltűnve, és közben nem látszódott belőle más csak egy elmosódott aranysárga színű villanás.
Mind a közben, hogy Minato eszméletlen módon irtotta a minket, támadókat, Kakashinak, és nekem is sikerült ártalmatlanítanunk egy-egy ellenfelet – ekképpen már csak két ellenséges ninja maradt állva. Időközben Minato az ötödik ellenfele felé tartott, és késlekedés nélkül el is intézte. Viszont ekkor olyan dolog történt, amiről nem álmodtam volna...!
Az utolsó talpon lévő ninja, minden átmenet nélkül előttem termet, és felém sújtott egy kunaijal. Az első két támadását hárítottam, de a harmadik alkalommal a kunai végig hasította jobb karomat, a válltól lefelé a csuklómig. A vágás mély volt, mert a karomat azon nyomban elöntötte a kicsorduló vérem, és ennek megfelelően jobbom használhatatlanná vált. A rám támadó negyedszer is készült rám lesújtani, mikor váratlanul megmerevedett, illetve a keze, melyben a kunait tartotta, a nyakamtól mindössze néhány milliméterre állt meg.
Meglepetten néztem a ninját, aki sóbálvánnyá váltan állt előttem. Én már semmit sem értettem! A döbbenettől szájtátva meredtem a támadómra, nem voltam képes felfogni, hogy a ninja miért is állt meg az utolsó pillanatban, azt megelőzően, hogy rám mérhetett volna egy halálos csapást. A legfurcsább az egészben az volt, hogy az óta sem reagált semmit, csak kifejezéstelen tekintettel, üveges szemekkel bámult a semmibe...
Egy nagyot sóhajtottam a megkönnyebbüléstől, hogy még mindig életben vagyok. Sebesült jobbon lévő sebet a balkezemmel megszorítva, igyekezem csökkenteni az abból ömlő vért mennyiségét. Bármi történt is, örültem, hogy megúsztam egy mély vágással a karomon, a veszélyes támadást.
Megkönnyebbülten néztem körül, hátha rájövök, mi, illetve ki volt az, aki megállította a ninját, és mozdulatlanságra kárhoztatta. Oldalra fordítva a fejemet, egy különös szempárral találtam szemben magamat. Az szemek közül az egyik szürke színben játszott, a másik ellenben vörösen ragyogott. A látványtól a szemeim elkerekedtek, mert olyan dologgal kerültem szemben, amivel hatévesen találkoztam Konohában. Az egész egy véletlennek volt köszönhető, mert akkor láttam hasonlót, mikor a levelek között rejtőző falu rendőregységének egyik tagja – letartoztatva egy bűnözőt –, előttem aktivizálta a klánjára jellemző vérvonal képességét.
– Sharingan! – kiáltottam fel teljes döbbenettel, miközben kitágult pupillákkal bámultam Kakashit. Képtelen voltam felfogni, hogy a fiú rendelkezik az Uchiha klán képességével, főleg hogy Kakashi vezeték neve Hatake volt, és csak az egyik szemében tündökölt a vérvörös sharingan. Egy lehetséges válasz létezett csak, hogy a fiú anyja volt Uchiha lány volt, és rajta keresztül örökölte a klán vérvonal képességét, viszont akkor mind a két szemében a sharingannak kellett volna látszódnia. A gondolataim, ekkor már teljesen össze voltam zavarodva, aminek hangot is adtam: – De hogy lehetséges ez?! Te nem vagy Uchiha! És miért csak az egyik szemedben van csak Sharingan?!
– Én...én – dadogta Kakashi, mert képtelen volt heves kirohanásomra reagálni.
– Nyugi, Kushina! – szólalt meg Minato, váratlanul felbukkanva mellettem bal felől. – Mindent el fogunk mondani Kakashi sharinaánjáról. Viszont most az a legfontosabb, hogy mielőbb eltűnjünk innen, nehogy még több támadó érkezzen – és mialatt ezeket mondta, átmeneti szorítókötést tett a jobbkaromra –, illetve, ahogy elnézem a sebedet is el kell látnunk, és mielőbb elállítani a vérzést. Ne is vesztegessük tovább az időnket, induljunk!
– Rendben – értettem egyet Minatoval.
– Menjünk! – tette hozzá Kakashi is, és nem is késlekedtünk tovább, hanem gyorsütemben hagytuk el a harc helyszínét.
Nem mentünk messzire, mert a karomon lévő átmeneti kötés, hamar árvérzett. Minato gyorsan, de alaposan ellátott. A jobbomon a mély vágást kitisztította, rákenve a gyógykrémet, majd gondosan bekötözte azt. A férfi mialatt ellátott, elmesélte azt a szomorú küldetésüket, ami által Kakashi szert tett a sharinganra.
Három éve, mikor a fiú jounin lett, kapta meg első önálló feladatát, melyet két csapattársával kellett teljesítenie. A küldetés sajnálatos módon rosszul sült el. Az egyik csapattársát, Rint elfogták, és a másik társa, Uchiha Obito elhatározta, hogy kiszabadítja a lányt, de abban Kakashi nem egyezett bele, aminek az lett a vége, hogy a két fiú elvált. Kakashi elindult, hogy elvégezze a rájuk bízott küldetést, Obito pedig Rin után ment. Az Uchiha fiú időközben megtalálta a barlangot, ahol a lányt fogva tartották, de képtelen volt egyedül harcolni a két férfivel, de akkor felbukkant Kakashi. A fiú úgy döntött, hogy mégis segít társain, így a két srác együttes erővel vette fel a harcot, de közben Kakashi megsérült, és visszavonhatatlanul megvakult a balszemére. Viszont ez sem hátráltatta abban, hogy folytassa a küzdelmet. Kakashi és Obito nagy nehézségek árán legyőzte a két ellenségét, de a harc végül az Uchiha fiú halálával ért véget. Mielőtt végleg lehunyta volna a szemeit, Obito kérte Rint – aki gyógyító volt –, hogy kivéve a balszemét, ültesse azt Kakashi sérült szemének helyére. Végül is így tett szert Kakashi a sharinganra. Ő újra látott a balszemére, és valamilyen szinten Obito is tovább élt az által, hogy a sharinganját Kakashinak adta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
