|
7. Beteljesedés
2009.02.28. 11:47
7. fejezet
Beteljesedés
– Végre meg van a hatodik Szivárványkristály – jelentettem ki elégedetten a Vokon királyság palotakertjében állva, kezembe tartva a halványzöld színű kristályt, amit éppen az imént változtattam át a Kristályvirágból.
– Selene! Tényleg megtetted! – kiáltott fel izgatottan Galaxia a szülei mellől, és már rohant is felém. – És most mit fogsz csinálni vele?
– Azt, amit a többivel. Magamnál tartom, és folytatom tovább a kutatást egészen addig, amíg meg nem találom a hetediket – válaszoltam a lány hozzám intézett kérdésére.
– Elmész?! – szólalt meg csalódottan Galaxia. – Én azt hittem, hogy még itt maradsz nálunk.
– Szívesen maradnék, hogy jobban megismerjelek téged és a hazádat, de feladatom megkeresni a hetedik Szivárványkristályt. Utána meg haza kell mennem a Holdkirályságba, elvégre én vagyok az uralkodó, és már hónapok óta nem voltam otthon – mondtam a kislánynak leguggolva hozzá.
– Ha csak ez a gond, akkor itt is uralkodhatnál – jelentette ki könnyedén Galaxia.
– Tessék?! – meghökkenten bámultam a hercegnőre.
– Galaxia! Ezt még is hogyan gondolod! – szólt rá dühösen a lányára Velxon király.
– Egyszerűen úgy, hogy Selene hozzámehetne Trixionhoz – közölte velünk a leendő senshi. – Apa úgy is azt szeretnéd, ha a bátyám megnősülne, és Selene meg királynő. Tökéletesen megfelelne Trixionnak, mint feleség – nézett fel várakozásteljesen az édesapjára a gyerek. A király egy szót sem mondva töprengően tekintett hol a lányára, hol rám, én meg sokkoltan pillantottam rájuk.
Galaxia ezen ötletére nem voltam felkészülve, ezért is volt, hogy egészen lemerevedtem. Fogalmam sem volt honnan vette, hogy én menjek feleségül a testvéréhez. Nagyon reméltem, hogy a király nem találja jó elgondolásnak a dolgot, de sajnos nem volt szerencsém, mert Velxon igenis annak tartotta.
– Galaxia, igazad van – kezdte a király –, Selene királynő tökéletesen megfelelő házastárs lenne Trixionnak. Felség, az engedélyével meg is kérném a kezét a fiam, a trónörökös számára?
– Micsoda?! – hallottam meg Botrychium kiáltást. Odakapva a fejemet, láttam, hogy a férfi sápadt arccal, veszélyesen csillogó szemekkel bámult a királyra, és már indult is volna Velxon felé, ha a bátyja el nem állja az útját.
– Botrychium! – ragadta meg az öccse karját Bias, így kényszerítve megállásra a férfit. – Maradj nyugton! Selenének egyedül kell döntenie, és tiszteletben kell tartanunk, bárhogy is határoz – figyelmeztette testvérét az idősebb fivér. Botrychium a haragtól reszketve állt, és szikrázó szemekkel meredt Biasra.
Szótlanul néztem szerelmem néma vergődését. Átéreztem tehetetlen dühét. Jó magam is hasonlóan éreztem. Mérges voltam Galaxiára, aki meggondolatlan ötletével előidézte a helyzetet, és az apjára, aki kapva kapott az elképzelésen, mivel így egy királynőt szerezhetne a fia számára. Az egészben az volt a szörnyű, hogy fogalmam sem volt, miképpen oldhatnám meg a dolgot. Eszem ágában sem volt feleségül menni egy ismeretlen herceghez, de a királyt sem akartam megsérteni. Ugyanakkor rosszul esett látnom Botrychium néma fájdalmát, amit a miatt érzett, hogy nem tehet semmit sem, csak várhat, miként döntök. Ellenben meg kellett vallanom magamnak, hogy az tetszett, amiképpen a férfi reagált a fejleményekre. ez azt bizonyította, tényleg szeretett engem, és nem bírta volna elviselni, hogy máshoz menjek.
sajnos viszont még mindig gondban voltam, hogyan is utasítsam vissza Velxon király leánykérését, mivel láttam az uralkodón, hogy türelmetlenül várja, mit is felelek a lánykérésre. Szorult helyzetemből – látva tépelődésemet – éppen az a személy mentett ki, aki eddig legjobban nehezményezte kapcsolatomat Botrychiummal.
– Felség! – intézte szavait a királyhoz Sailor Uranus. – Ha szabad közbe szólnom, meg kell említenem egy nagyon fontos dolgot, mivel látom, hogy Selene királynő zavarban van a lánykérést illetően.
– Mond, amit mondanod kell – egyezett bele a király, hogy Uranus előadhassa közlendőjét, de mi lehetett az, arról a leghalványabb sejtelmem sem volt.
– Felség, mint látta Lord Botrychium egy kicsit hevesen reagált a házassági ajánlatra, amit a fia nevében tett. A helyzet az, ugyan még hivatalosan nincs bejelentve, de Őfelsége, a Holdkirálynő el van jegyezve Őlordságával, a Sárkánylovaggal. Az eljegyzést Selene királynő és Lord Botrychium azután szándékozta közzétenni, ha a küldetésünket sikerrel teljesítettük, és mind a hét Szivárványkristályt megtaláltuk. Az esküvő időpontját is ekkor szeretnék csak kihirdetni – fejezte be Uranus.
Leesett állal pislogtam testőrömre. Uranus teljes lelki nyugalommal, szemrebbenés nélkül, mint a vízfolyás hazudott Velxon királynak. Az addig rendben volt, hogy szerelmes voltam Botrychiumba, és erről a senshik, valamint Bias is tudott, de rajtuk kívül senki más. Azzal is tisztában voltam, hogy a férfi is szerelmes belém, de ez idáig még csak szóba sem került közöttünk az eljegyzés, nemhogy a házasság. Igaz néha gondolatban már eljátszadoztam azzal, hogy mi lenne, ha hozzámennék Botrychiumhoz, és ő lenne a születendő lányom apja, de ennél tovább még nem mentem. ő hogyan vélekedik mindezekről, még csak sejtésem sem volt. Habár az előbbi reakciója – a váratlan leánykérés után –, azért sugallni engedett valamit.
– Erről nem tudtam Felség – szakította meg gondolatmenetemet Velxon király. – Akkor azt hiszem, tekinthetem semmisnek az ajánlatot – a hangjából kihallottam, rendkívül sajnálja, hogy nem jött össze a házassági terve.
– É…én is, azt hi…hiszem – hebegtem zavaromban, ami egyáltalán nem illett egy királynőhöz, de még mindig Uranus kitalációja okozta sokkban voltam.
– Lord Botrychium ön rendkívül szerencsés férfi, hogy ilyen hölgy a mennyasszonya – gratulált az uralkodó a Sárkánylovagnak, amit Botrychium rezzenéstelen arccal fogadott.
– Köszönöm – mindössze annyit mondott, illetve csak ezt volt képes kipréselni magából.
– Galaxia! – fordult a lányához a király. – Legközelebb, mielőtt ilyen ötlettel jössz elő, mint most ez a házassági, győződj meg nincs-e akadálya a dolognak.
– Igen apa – felelte Galaxia, majd feszengve fordult hozzám: – Ne haragudj Selene, ha kényelmetlen helyzetbe hoztalak.
– Nincs semmi baj – nyugtattam meg a gyermeket. – Nem tudhattad – mi mást is mondhattam volna a lánynak, mikor az egészből – amit Uranus összehordott – egy szó sem volt igaz.
E szavakat kimondva, szempilláim alól, óvatosan Botrychiumra lestem. Észrevettem, hogy a férfi engem szemlél. A tekintetében, ahhoz hasonlatos mély szerelmet láttam visszatükröződni, mint amivel én néztem őt. Éreztem, amint szinte simogat a pillantásával, és én ez ellen nem bírtam semmit csinálni, de nem is akartam ellene sem tenni…
*
Éppen elveszni kezdtem Botrychium szemében égő smaragd tűzben, mikor egy kiáltás zökkentett ki abból a világból, ahol rajtunk kívül más nem létezett.
– Pluto! Visszajöttél?! – hallottam meg Neptunt, amint felfedezte az Időkapu őrének visszatértét. – megtaláltad, hogy hol van a hetedik Kristályvirág elrejtve?
– Beazonosítottam a bolygót, ahol elrejtették a virágot, de nem fogjátok elhinni, hogy melyik az? – mondta izgatott hangon Pluto.
– Miért hol van? – tudakoltam barátnőmtől, mert láttam rajta, hogy olyan helyen találta meg a Kristályvirágot, amit nem fogunk elhinni.
– A Földön – jelentette ki a fekete hajú lány.
– A Földön!!! – zengte teljes torokból a ledöbbent Uranus.
– Ott bizony – bólintott jelentőség teljesen Pluto. – Higgyétek el, én is alaposan meglepődtem, mikor megtudtam.
– El sem hiszen, hogy a hetedik Kristályvirág jószerivel végig az orrunk előtt volt – hitetlenkedett Neptun.
– Ennél már csak az lenne durvább, ha azt mondtad volna Pluto, hogy a Holdon van a virág – csóválta a fejét Uranus, ezzel is jelezve még mindig nem hiszi el, hogy a Kristályvirág éppen a Holdkirályság legnagyobb és egyben legrégebbi szövetségesének bolygóján, a Földi Arany Királyságban található.
– Egy kérdés lányok – szólt közbe Bias határozottan. – Még is hol van ez a bolygó, ahol a hetedik virág van, mert ahogy a szavaitokból kivettem, ti nagyon is ismeritek?
– A Föld az a bolygó, ami körül az otthonom, a Hold kering – feleltem a férfinek – és igen, nagyon jól ismerjük. A Föld és a Hold régóta egymás szövetségesei. Az földi uralkodó Xikon király jó barátom, a felesége Endiona királyné pedig édesanyám udvarhölgye, és közeli barátnője volt, mielőtt férjez nem ment.
– Neptun, ha jól emlékszem neked még távoli rokonod is a királyné? – tudakolta Uranus a kékesfekete hajú lánytól.
– Rokonom, de mint mondtad Uranus, nagyon-nagyon távoli rokonom – válaszolta Neptun a szél senshi kérdésére felelve. – Endiona és én hatod-unokatestvérek vagyunk.
– Tehát mindent összevetve Selene, a Földi Királyság a te birodalmad szövetségese. Az uralkodó párt is ismered a lányokkal együtt, és mint kiderült Neptunnak távoli unokatestvére a királyné – összegezte a hallottakat Botrychium. – Ne is nagyon késlekedjünk akkor az indulással, mert ahogy számolom nem kis út áll előttünk, több hónapba is bele fog telni, mire odaérünk.
– Egészen pontosan hét hónapba – közölte velünk az út pontos időtartamát Pluto. – Mivel kitérőt teszünk a Dracaenára, hogy közöljük a szövetséggel, meg van még két Szivárványkristály, illetve tudjuk, hol van az utolsó.
– Végül is teljesen mindegy mit csinálunk, egy a lényeg, hogy végre hazamegyünk – szögezte le örömmel Uranus.
– Elmentek?! – hallottam meg magam mellől egy szomorú hangot.
– Mennünk kell – mondtam Galaxiának, de vigasztalóan hozzátettem még –, de nem azonnal. Az út hosszú, és alaposan fel kell készülnünk. Véleményem szerint holnapután indulunk, addig mindannyian készen leszünk.
– Részemről rendben. A sárkányoknak sem árt még néhány nap pihenő az út előtt – bólintott rá a tervre Bias, de a többieknek sem volt ellenvetése.
– Apa! – fordult a királyhoz Galaxia. – Indulásig lakhatnak Selenéék a palotában?
– Természetesen – egyezett bele az uralkodó a lánya kérésébe. – Szólok, hogy készítsenek elő hat lakosztályt a vendégeinknek. Felség – fordult hozzám Velxon –, hozassák el a palotába a holmijukat a szállásukról.
– Köszönjük Felség, örömmel elfogadjuk az ajánlatát, és azonnal át is költözünk – feleltem a királynak, aki biccentett egyet a fejével, így nyugtázva a dolgot. Ezek után a királyi család visszavonult a napi teendőiket intézni, mi meg a megbeszélteknek megfelelőn két napra a kastélyba költöztünk.
* * * * *
Késő délután egymagamban sétáltam a palotakertben, élvezve a ragyogóan sütő kora nyári nap meleg sugarait. Eltöprengve bandukoltam egy kavicsokkal borított ösvényen, melyet több méter magas örökzöld sövény határolt. Befordulva egy sarkon szó szerint belerohantam Botrychium karjaiba – ugyanis a lendülttől, amivel a férfinek ütköztem, majdnem elestem, de ő átölelt, így akadályozva meg, hogy elterüljek a földön.
– Botrychium! – kiáltottam fel a meglepetéstől, hogy éppen szerelmem karai között kötöttem ki. – Te meg, hogyan kerültél ide? Azt hittem, hogy Biasszal a sárkányokat ellenőrzitek?
– Dhang és Diaban jól vannak. Bias velük van, de az én ott létem már feleslegessé vált – mondta Botrychium különös pillantással, és még hozzátette komoly arccal: – Selene, beszélnünk kell!
– Miért most nem azt tesszük? – incselkedtem a férfivel, mivel nagyon is jól tudtam, miről szeretne velem szót váltani, de azt akartam, hogy először ő nyilatkozzon.
– Ne tereld el a szót a témáról, meg úgyis tudom, hogy tudod, miről akarok veled beszélgetni! – figyelmeztetett Botrychium. Nem hagyott nekem kétséget a felől, hogy amit mondani szándékozik, az komoly, amivel én is tisztában voltam, de úgy gondoltam, az előbbi szavaimmal egy kicsit oldom a kettőnk között lévő feszültséget. Viszont, mint kiderült nem jártam sikerrel, a férfi nem volt humoros kedvében. – Délelőtt Velxon király megkérte a kezedet a fia számára, nem sok hiányzott, hogy nem törődve semmivel és senkivel, majdnem elrángattalak onnan. Ne mondj semmit! Még nem fejeztem be! – szorította belém a szót Botrychium, látva, hogy közbe szándékozok szólni. – Bias még idejében állított meg, különben nem álltam volna jót magamért, azért mert valaki el akart venni téged tőlem. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, mert hiába vagyunk már együtt több hónapja, és tisztában vagyunk a másik érzéseivel, de még egyikünk sem célzott rá, hogy tegyük hivatalossá a kapcsolatunkat, és… – itt elbizonytalanodva megakadt a férfi, és hezitált, mint aki nem tudja, miképpen folytassa a mondanivalóját.
– Botrychium? – néztem biztatóan a férfire, ezzel is jelezve, hogyha felteszi a nagy kérdést, akkor nem lesz elutasító a válaszom.
– Selene, hozzám jössz feleségül? – kérdezte fél térdre ereszkedve Botrychium. Egy kis míves dobozt vett elő a kabátja zsebéből. Kinyitotta, és abban két egyforma arany gyűrűn csillant meg a napfény. A gyűrűk finomam megmunkált mesterművek voltak. Mindkettő spirálisan cirádázott volt, és tulajdonképpen egymáshoz kapcsolt apró aranylevélkékből állt az egész gyűrű – az egybekulcsolt levelekkel is azt fejezve ki, hogy a pár, aki majd hordani fogja, egymáshoz tartozik. Könnyes szemmel tekintettem a két gyűrűre, annyira meghatódtam.
– Igen Botrychium, hozzád megyek – feleltem a férfinek, és térdre rogyva előtte, végtelen boldogsággal öleltem át, szorosan magamhoz szorítva Botrychiumot.
A Sárkánylovag viszonozta heves ölelésemet, majd váratlanul elengedett, és ünnepélyesen megfogta a kezemet, és felhúzta a gyűrűt az újamra, ezt követően én is hasonlóan cselekedtem. Miután már mindkettőnk gyűrűsujján ott ragyogott összetartozásunk bizonyítéka, egy hosszú szenvedélyes, szerelmes csókban forrtunk össze.
* * * * *
– Gratulálok öcskös – veregette hátba elégedetten Botrychiumot Bias, miután közöltük vele és három barátnőmmel eljegyzésünk hírét.
– Szóval végre megkérte a kezedet – karolt át örömmel Neptun –, itt volt már az ideje. Legyél vele nagyon boldog!
– Teljes szívemből kívánom, hogy boldog légy – csatlakozott Neptunhoz Pluto is a jó kívánságok terén, és miután a tenger senshije elengedett az időé részesített egy kiadós ölelésben.
– Még szerencse, hogy Velxon király a délelőtti beszólásával felpörgette az eseményeket. Jól ráijeszthetett a lovagodra Selene azzal, hogy megkérte a kezedet a fia számára, különben öregasszony lettél volna, mire Őlordsága összeszedi a bátorságát és rászánja magát a leánykérésre – mosolygott vidáman Uranus, és ő is átölelt. – Gondolom az is lökött egyet a dolgon, hogy kijelentettem miszerint egymás között már eljegyeztétek egymást, csak még nem hoztátok nyilvánosságra.
– Meg kell hagyni, nem volt semmi Uranus, ahogy spontán közölted a királlyal, hogy Selene és az öcsém már eljegyezték egymást tiktokban – gratulált Bias a szél senshinek délelőtti tettéért. – Minket is alaposan megleptél, de mint látjuk, jól sült el a dolog, mert ez a mulya végre megkérte Selene kezét – bökött az öccse felé Bias.
– Kösz – fordult a lovaghoz Uranus –, és mond Bias, mennyit gyakorolta Botrychium a lánykérést délután, míg kettesben voltatok, azzal az ürüggyel, hogy utánanéztek a házi kedvenceiteknek?! – érdeklődött mosolyogva a szőke lány.
– Jó sokszor, az egyszer biztos – felelte teliszájal vigyorogva Bias, aki most az egyszer figyelmen kívül hagyta, hogy Uranus házi kedvencnek titulálta a sárkányokat.
– Hé, ti ketten! – hördült fel dühösen Botrychium. – Abbahagynátok?!
– Mi?! – nézett össze nevetve a senshi és a lovag, aztán ártatlanul még hozzátették: – Még is mit?
– Ezt! – bődült el a rákvörös Botrychium.
– Ja! Az ugratásodat?! – kérdezte kacagva Uranus.
– Azt még csak most kezdtük – kontrázott rá hahotázva Bias.
– Hagyjátok már szegénykémet békén – léptem felbőszült vőlegényemhez és nyugtatóan átöleltem, de azért nem állhattam meg, hogy hozzá ne tegyem kedvesen: – Nem látjátok, mennyire zavarban?
– Selene! – hördült fel leendő férjem. – Már te is kezded?
– Én?! – mutattam magamra. – Hogy is mernék ilyet tenni?! – mondtam színlelt ijedtséggel a hangomban.
– Botrychium, ha így folytatod, még megpukkadsz itt nekünk – jelentette ki kuncogva Neptun, mintegy figyelmeztetve a lovagot.
– Nyugalom Botrychium! Lélegezz mélyeket! Az jót szokott tenni az idegeknek – tanácsolta a férfinek Pluto rettentően komoly arckifejezéssel. Itt volt a vég! A lány megfontolt ábrázatát látva, amin még csak nyoma sem volt mosolynak, ellenben az aggodalomnak, attól hogy a férfi idegei felmondják a szolgálatot, és ahogy közölte az előbbieket Botrychiummal attól kirobbant belőlünk, többiekből a nevetés.
–Tudjátok mit? Nem érdekeltek – legyintett egyet Botrychium, tekintettel arra, hogy látta, minél jobban bosszankodik, mi annál jobban ugratjuk, ezért aztán úgy döntött, nem törődik velünk és a hülyeségeinkkel. Helyette szorosan magához szorított, és mélyen a szemembe tekintett. – Csak egy dolog érdekel – mondta komolyan nézve rám, és mielőtt bárki egy szót is szólhatott volna, lágyan megcsókolt. – Te, Selene! – jelentette be udvarhölgyeimnek és a fivérének, miközben szerelmesen pillantott rám, erre mit is felelhettem volna; ezért inkább a mellkasára hajtottam a fejemet, és abban a másodpercben roppant elégedett voltam az egész világgal.
*
Mialatt mi ketten jó elvoltunk Botrychiummal, Bias a testőreimmel együtt, boldog mosollyal nézett minket, és immár abbahagyva a nevetést.
– Úgy gondolom, ezek ketten nagyon boldogok lesznek egymással – jegyezte meg elégedetten Neptun.
– Efelől kétségem sincs – értett vele egyet Bias. – Kíváncsi vagyok, mit fognak az eljegyzéshez szólni a szüleink?
– Természeten örülni fognak – jelentette ki Uranus. – Elvégre, ahogy eddig kivettem, megszerették Selenét.
– Ez igaz – válaszolta a lánynak a férfi. – Szerintettek, mikorra fogják kitűzni az esküvőjük időpontját?
– Ha az én véleményem érdekel, akkora miután megtaláltuk a hetedik Szivárványkristályt is – mondta Neptun válaszolva a feltett kérdésre.
– A Holdon elégedettek lesznek majd, elvégre már a koronázása óta meg akarják házasítani Selenét. Ebből kifolyólag nagy esküvőt fognak rendezni otthon a Holdkirálynő tiszteletére, ahová a fél galaxist meg fogják hívni – szögezte le a tényeket Uranus.
– Nem szabad addig várnunk – szólalt meg Pluto is. – Rajtunk kívül senki sem tudhatja, hogy Selene eljegyezte magát Botrychiummal. Sőt! Az esküvőt még itt a Vokon meg kell tartani.
– Ezt mégis, hogyan gondolod Pluto?! – csatlakoztam a beszélgetéshez, mivel barátnőm ezen kijelentése visszarángatott a valóságba.
– Bocsáss meg Pluto, de azt azért nekünk kéne eldöntenünk, hogy mikor szeretnénk összeházasodni! – mondta élesen vőlegényem.
– Ez igaz Botrychium, de ne feledkezzetek meg egy fontos tényezőről, mégpedig a Dark Kingdom uralkodójáról – figyelmeztetett minket Pluto. – Terril el akarja venni feleségül Selenét. Mit gondoltok mégis, mit csinálna, ha megtudná, hogy már mennyasszony és éppenséggel az esküvőjére készül?!
– Megpróbálná megakadályozni az esküvőnket – mondtam csöndesen lehorgasztott fejjel, mert Terrilről, és az ő tervéről megfeledkeztem.
– Nem késlekedne a támadással. Elődleges célja lenne, hogy elrabolja Selenét, és magához kényszerítse – éreztem, hogy miközben e szavakat kimondta Botrychium ösztönösen magához szorított, mintegy védelmezően.
– Azt pedig nem engedhetjük meg semmilyen körülmények között sem – közölte elszántsággal a hangjában Uranus.
– Bekövetkezne ez, akkor nagy bajban lennénk mi is, és az egész galaxis is – jegyezte meg Neptun.
– Tehát csak egyet tehetünk – és ahogy Pluto mondta –, még itt a Vokon összeházasodunk Selene – jelentette be ellentmondást nem tűrő, elszánt hangon Botrychium.
– Rendben – egyeztem bele. – Holnap a déllelőt folyamán megtartjuk az esküvőt.
– Bízzátok ránk, mi majd mindent elrendezünk a lányokkal – ajánlotta fel Bias és kérdően ránézett a senshikre, akik egyetértően bólogattak mind a hárman. Nekünk meg Botrychiummal a javaslat ellen nem volt ellenvetésünk.
Így fordulhatott elő, hogy első alkalommal egy Holdkirálynőnek nem a Holdon nagy ünnepség keretében volt megtartva a menyegzője, hanem egyszerű, de annál bensőségesebb körülmények között. Az esküvőn csak hatan voltunk jelen, még a Vokon királyi családjának sem szóltunk, inkább teljes titokban kötöttünk örökhűséget Botrychiummal.
A ceremónia után abban is megegyeztünk férjemmel, amíg csak lehetséges, titkokban tartjuk annak a tényét, hogy már házasok vagyunk. Megbeszéltük még a családunknak sem mondjuk el, ezzel is szavatolva, hogy a Dark Kingdom uralkodója még csak ne is sejtsen semmit. Reméltem, hogy mire ki fog derülni a házasságunk ténye, már győzelmet arattunk a Dark Kingdom felett, és gyermekemet nyugodt, békés körülmények között hozhatom majd a világra.
A korábban megegyezettek alapján, az esküvőt követő napon búcsút mondtunk a Vokon bolygónak és királyi családjának. Az uralkodó pár sajnálatát fejezte ki, hogy nem maradhatunk tovább, de megértették a küldetésünket – a hetedik Kristályvirág felkutatását – be kell fejeznünk. Galaxia szomorú volt, amiért távozni készültünk a bolygóról, de megígértük egymásnak, hogy még viszontlátjuk a másikat – vagy én látogatom meg, ha időm engedi, vagy ő fog eljönni a Holdra, ha már felnőtt és senshi lesz…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
