15. fejezet

Párbaj életre, halálra…

A csata befejeztével testőreimmel vissza akartunk térni Atlantiszra, hogy ott csatlakozzunk a harcászati központban Xikon királyhoz, és jelentést tegyünk neki a lefolytatott harcról. Felkészültünk a teleportra, viszont mielőtt elindulhattunk volna, fájdalmasan rezdültem össze. Különös, rossz érzés kerített hatalmába, amit nem bírtam hová tenni. Próbáltam elvetni, száműzni, de minduntalan a hatalmába kerített.

– Selene! – hallottam meg magam mellől Sailor Neptun aggodalmas hangját. – Mi a baj? Történt valami, mert indulnunk kellene, és már csak rád várunk?!

– Nem tudom igazán… – feleltem elrévedve. – Az egész olyan különös, mintha valami szörnyűség történt volna…

– Csak nem a Holdon?! – kiáltott fel ijedten Pluto. – Nem azt érzed esetleg, hogy a Dark Kingdom megtámadta? Elvégre most a holdkirálynői alakodban vagy, ilyenkor érzékenyebb vagy a történésekre – mondta ezzel jelezve, hogy uralkodóként jobban képes vagyok beazonosítani a dolgokat, a megérzéseket.

– Nem is tudom… – feleltem bizonytalanul. Jobban rákoncentrálva az érzésre, fázósan rezzentem össze, mert ismételten belém mart a fájdalom, de Pluto feltett kérdésére már tudtam válaszolni. – Ez nem a Holddal kapcsolatos, ebben egészen biztos vagyok. A forrása itt a Földön van valahol annak, amit érzékelek, és ez egy hozzám közelállóhoz kapcsolódik.

– Fontosnak kell a számodra lennie az illetőnek Selene, ha ennyire mélyen megérintett téged – jegyezte meg Uranus, és amit mondott abban nagy volt a ráció.

– Igazad van Uranus – válaszoltam eltöprengve azon, amit a szőke senshi mondott, ellenben hiába próbáltam beazonosítani a személyt, képtelen voltam meghatározni a kilétét. A legjobban az aggasztott, hogy a Földön nem volt senki, aki igazából annyira fontos lett volna a számomra, mint azt a megérzésem sugallta – illetve az a három személy, akire ez mégis igaz volt, azok mellettem voltak jelenpillanatban is. Rajtuk kívül csak a királyi családot ismertem közelebbről, de ők nem álltak olyan közel hozzám, mint azt a furcsa, fájó érzés sejtetni engedte.

Igyekeztem még az előbbieknél is erősebben koncentrálni a kellemetlen érzésre, és hogy még jobban tudjak összpontosítani, a szememet is lehunytam, úgy próbáltam ráhangolódni arra a személyre, aki valószínűleg nagy veszélyben forgott. Nem tudtam, meddig csinálhattam azt, amit éppen tettem, de egyre jobban belemerültem a tomboló érzések viharába, mikor egy olyan személy arca jelent meg előttem, aki rettentően fontos volt számomra. Ő ezzel szemben nem lehetett közvetlen bajban, mert nem is tartózkodott a Földön. El akartam vetni a dolgot, de bárhogyan is tettem rá kísérlettet, minduntalan ugyanarra jutottam – még ha csak gyengén is érzékeltem a jelenlétét, egyre biztosabb voltam –, Botrychium óriási veszélyben forgott! Ez viszont képtelenség, mert csak férjemnek sikerült visszateleportálnia a Holdra, mikor haza szándékoztunk térni a bolygó elleni támadás kezdetekor, továbbá az óta meg senki sem tudott se elmenni, se visszajönni a Földre.

Teljesen összezavarodtam. Felfogni is képtelen voltam, hogy a férfi, hogyan volt képes visszatérni a Földre, de mivel itt volt, mégis sikerült neki kivitelezni a lehetetlent. Amint tisztában voltam azzal, kit is éreztem meg, már csak az volt a kérdés, jelenleg hol is tartózkodott Botrychium. Hiába kíséreltem meg beazonosítani a helyzetét, nem bírtam megtenni. Most, mivel már tudtam, hogy férjemre kell összpontosítanom, erősebben kezdtem koncentrálni. Meg akartam találni, mert ha sikerül, akkor a segítségére siethetek a testőreimmel. Valami – mintha egy erőtér lenne, hasonló ahhoz, amit a Föld köré vontak – azonban meggátolt abban, hogy pontosan képes legyek bemérni, hol volt a férfi.

Csalódottan nyitottam ki szemem, mert hiába volt minden erőfeszítésem, nem sikerült Botrychiumot megtalálnom pontosan a Földön. Némán meredtem magam elé, noha tudtam férjem kivételes harcos, nem mindennapi erő birtokában, aggasztott, hogy veszélyben volt. Rossz előérzetem volt – hiszen ahogyan azt percekkel korábban megéreztem, egy a számomra rendkívül fontos személy bajban volt.

A legjobban azért aggódtam, mert Botrychium mellett egy erős gonosz erőt is érzékeltem, ami furcsán ismerős volt nekem. emlékeztetett valamire, amit képtelen voltam felismerni, pedig adott helyzetben kellett volna. Tudtam a férfi azzal szállt harcba, aki, vagy akik kibocsátották a gonosz erőt. Meg kellett minél előbb bizonyosodnom arról, hogy Botrychium éppen kivel csatázott, és valami úton-módon eljutom hozzá.

– Selene! Selene, hallasz?! – riadtam fel váratlanul gondolataimból, mikor valaki egy kicsit megrázott, hogy végre rá figyeljek. – Selene!!! – kiáltotta Uranus teli torokból, közvetlen közelről, hogy majdnem megsüketültem belé.

– Uranus! Hagyd abba az üvöltözést! – szóltam rá a lányra, fülemre szorítva kezemet, hogy akképpen csökkentsem az esetlegesen fennálló halláskárosodást. – Hallak.

– Jól van na! – mondta egy kicsit sértődött hangon a senshi. – Nem kell rögtön úgy felkapni a vizet, csak nagyon el voltál merülve valamiben. Hiába szólongattunk a lányokkal, nem reagáltál semmire sem, szóval már aggódni kezdtünk, hogy történt valami.

– Sajnos tényleg történt! – sóhajtottam egy nagyot, majd rögvest a lényegre térve elmondtam barátnőimnek, mire is jöttem rá. – Botrychium itt van a Földön, és veszélyben van.

– Tessék?! – kérdezte meghökkenve Sailor Uranus. – Hogy lehetséges ez?

– Ne kérdezd, mert azt nem tudom, csak azt, hogy minden kétséget kizárólag igaz – jelentettem ki határozottan.

– Azt tudod, mit csinál, és hol van most?! – tudakolta a lényegre térve Pluto.

– Valakivel harcol, aki rettentően gonosz erőt áraszt magából, és azt hiszem, hogy a Dark Kingdom tagja – válaszoltam a lányra nézve. – Sajnos azt viszont nem tudom meghatározni, hol van jelenleg a bolygón – mondtam csüggedten, mert bárhogyan is koncentráltam folyamatosan, képtelen voltam megtalálni férjemet.

– Ebben azt hiszem, tudok segíteni – jegyezte meg Neptun, miközben nyugtatóan a vállamra helyezte a bal kezét.

– Hogyan?! – kérdeztem izgatottan.

– A talizmánommal – mondta a testőröm, felemelve a jobb kezében tartott tükröt. – Még csak fél órája birtoklom a Deep Aqua Mirrort, de valamiképpen tudom, hogy képes megmutatni személyéket és helyeket, ha rájuk koncentrálok. Ugyan nem tudjuk, hol van Botrychium, de ha te rá összpontosítasz, én meg rád, akkor a talizmán segítségével meg tudom mutatni őt neked. A tükör kivetíti, és úgy meg tudjuk nézni, hol is van, és kivel harcol.

– Ne is vesztegessük tovább az időt – mondtam, ezzel is jelezve Neptunnak, hogy ne pazaroljuk tovább az időt, hanem valósítsuk meg az általa felvázoltakat.

– Selene, érintsd meg a tükröt! – nyújtotta felém barátnőm a talizmánját.

Késlekedés nélkül megérintettem a Deep Aqua Mirrort, majd a becsuktam a szememet, és Botrychiumra koncentráltam. Tudtam, hogy Neptun mindeközben, hozzám hasonlóan cselekszik, azzal a különbséggel, hogy ő meg rám. Egy percig tarthatott ez az állapot, mikor is váratlanul meghallottam a tenger senshi hangját.

– Meg van! – kiáltott fel lelkesen a lány, ezzel jelezve, hogy rábukkant a férjemre.

– Botrychium! – harsogtam a férfi nevét, amint Neptun hangjára kinyitottam a szemem, és a tükörben valóban megpillantottam a sárkánylovagot…

* * * * *

Férjem sárkánya hátán ült, és Diabannal együtt harcolt több száz méterrel a föld felet, a kristálytiszta kék égen.

Döbbenten láttam, hogy Botrychium fehér egyenruháján több vörös folt éktelenkedett, ami kétséget kizáróan megmutatta, a férfi harcközben sérüléseket szenvedett el. Észrevettem, hogy a ruha több helyen szürke, már nem az egykori makulátlan fehér egyenruha volt. Az egész úgy nézett ki, mintha megpörkölődött volna, a lovagot ért támadások alatt. Egyértelművé vált számomra, hogy percekkel korábban, azért kerített hatalmába az a kellemetlen érzés, mert érzékeltem – még a távolban is – férjem fájdalmát, mialatt csata közben megsérült.

Szívből reméltem, hogy szerelmem nem sebesült meg súlyosan. Csak fokozta félelmemet, hogy észrevettem, Diaban testét is sérülések borítják. Hosszú vágások éktelenkedtek az óriási gyémánt testen, és sok helyütt a sárkánypikkelyek fekete színűek voltak.

Nem bírtam tovább szemlélődni, mert ekkor Botrychium kezeit maga elé tartva egy pajzsot hozott létre éppen, azzal védve ki egy kékeszöld fényben játszó energiagömböt, ami szemfényvesztő sebességgel száguldott felé. A fénygömb a férfi által életre hívott védőburkon vakító fényességgel robbant fel, ezerfelé szóródva szét a színskála valamennyi színében tündökölve.

Diaban ezzel egy időben támadásra készült. Gazdája amint blokkolta az őket ért támadást, a gyémánt sárkány a másodperc törtrésze alatt rohamra indult. Diaban kitárva hatalmas szárnyait egyenes vonalban indult meg előre, és jószerivel ugyanabban a pillanatban egy óriási tűzcsóvát lövellet ki, szélesre tátott pofájából. A lángnyelv végig száguldott az égen egészen az ellenfelükig, tűzbe borítva őt.

Reménykedni kezdtem, hogy ez a támadás megsemmisítette az ellenséget. Sajnos a következő másodpercben váratlanul a tűz elenyészet, kétséget sem hagyva, hogy Botrychium ellenfele is felhúzott maga köré egy védőpajzsot.

Felocsúdni sem volt időm, mert az ellenség azonmód ellentámadásba kezdett. Két kezét összetéve a mellkasa előtt sötét színekben villódzó energiát hozott létre, majd egy széles mozdulattal kezeit széttárva egy még sötétebb örvényt alkotott, ami sebesen nőtt. Majd amint egy bizonyos nagyságot elért, eltaszította magától az energiaörvényt. Az fénysebességgel száguldott Botrychium és Diaban felé, és ahogyan közelebb ért a pároshoz, úgy vált egyre terjedelmesebb méretűvé.

A sárkánylovag ismételten védőburokba vonta magát és hátasát még időben, mert a következő pillanatban elért hozzájuk az energiaörvény, beborítva őket sötét fellegével. Úgy rémlett, hogy Botrychium által létrehozott energiapajzs kitart, de reménykedésem hiábavalónak bizonyult, mert a következő pillanatban férjemet és sárkányát körbevevő sötéten ragyogó gömb felrobbant.

Sokkoltan láttam, hogy Botrychiumot és Diabant a felrobbanó energia teljes erejével eltalálta. A férfi fájdalmasan kiáltott fel, és sérülten hanyatlott hátra sárkányára. Ezzel együtt Diaban pofáját gyötrelmes ordítás hagyta el. A hatalmas gyémánt szörnyeteg megrázkódott kínjában, és a következő másodpercben magatehetetlenül zuhanni kezdett – hátán lovasával – a föld felé…

*

Bénultam néztem végig az eseményeket – mérföldek ezrével odébb – Sailor Neptun tükrén keresztül. Képtelen voltam felfogni az imént látottakat. Az elmém nem merte, és nem is akarta feldolgozni a lejátszódott eseményeket!

Férjem súlyosan megsebesült! Szívemet, mintha késsel döfték volna keresztül, olyan éles fájdalom vágott a mellembe. Leírhatatlan kín járta át testemet, mellkasom görcsbe rándult a belé hasító nyilallástól.

Botrychium megsérült! Nem tudtam másra gondolni, de tisztában voltam, azzal, hogy nem adhatom meg magamat a fájdalomnak. Férjemnek szűksége volt rám! Minél előbb el kell jutnom hozzá, hogy megvédjem a rá leselkedő veszélyektől, és megkíséreljem megmenteni az életét.

Mialatt ezek a gondolatok és érzések suhantak át rajtam, önkéntelenül újra bele tekintettem a Deep Aqua Mirrorba, és amit ott láttam, az a legvadabb rémálmaimat is felülmúlta!

A tükör megmutatta nekem férjem ellenfelét, aki egy számomra igencsak ismerős személy volt. Megdöbbenten vettem tudomásul, hogy hitvesem ellenfele nem volt más, mint a Dark Kingdom uralkodója Terril…

A király éppen úgy nézett ki, mint emlékeimben élt, több mint két évvel ezelőtti találkozásunk alkalmával, amikor is a foglya voltam. Kétméteres magasságával, izmos mégis karcsú termetével figyelemre méltó jelenség volt. Hozzá adódott ehhez lilás-fekete színű haja, hideg tekintetű szürkeszeme, illetve kemény, erőteljes arcvonása. A férfiben volt valami, ami az átlagos emberek fölé emelte. Felsőbbrendűség áradt belőle, így a született uralkodó benyomását keltette. Öltözete is ugyanaz volt, mint korábban – sötétlila nadrágból, illetve zubbonyból állt, amihez fekete csizmát, köpenyt és kesztyűket viselt. Egész megjelenése egyszerű, mégis elegáns volt.

Végig nézve a férfin képtelen voltam elhinni, hogy újra látom, mégpedig itt a Földön, olyan távol a birodalmától. Nem bírtam felfogni, mégis miképpen került a bolygóra, mikor a harcok a Dark Kingdommal bolygórendszerekkel távolabb folytak. Valamilyen igencsak sajnálatos módon azonban Terril a Földön volt, és éppenséggel a férjemet sebesítetett meg az imént súlyosan!. Ettől a ténytől egy kissé ideges lettem, mit kicsit, nagyon! Honnan veszi a bátorságot ez a velejéig gonoszt uralkodó, hogy megtámadja Botrychiumot!

Tudtam, hogy gyorsan kell cselekedni, mivel a sárkánylovag nagy veszélyben volt, még annál is nagyobban, mint azt sejtettem. Tisztában voltan vele, hogy Terril hidegvérűen, érzelmek nélkül végez bárkivel. Az is nehezítette a dolgot, hogy az uralkodó dühös volt Botrychiumra, mert a férfi elárulta őt korábban azzal, hogy segített nekem megszökni a Dark Kingdomból fogságából.

Mérlegelve a tényeket, pillantásomat elfordítottam a tükörről és ránéztem három testőrömre. Nem is kellett szavakba öntenem gondolataimat, mert a senshik szeméből képes voltam kiolvasni, hogy ugyanarra jutottunk. Késlekedés nélkül el kell jutnunk Botrychiumhoz – és sárkányához –, hogy meg tudjuk menteni a férfit.

– Megyünk?! – tette fel az egyszerű, rövid, de jelentős kérdést Uranus.

– Igen – feleltem egyetértően bólintva –, csak az a bökkenő, hogy nem tudjuk pontosan bemérni, hogy hol van Botrychium.

– Ez nem jelenthet akadályt – mondta eltökélten Sailor Pluto. – Egyesítjük senshi erőinket, kombinálva azt a három talizmán erejével, és az így létre jövő erőt felhasználva hozzáadjuk azt a te holdkirálynői hatalmadhoz, már képes leszel megtalálni Botrychiumot.

– Plutonak igaza van – helyeselt Uranus.

– Amint bemérted a férjedet, odateleportálunk, mi hárman feltartjuk az ellenséget, addig te Selene a Grállal meg tudod gyógyítani Botrychiumot – indítványozta röviden Neptun.

– Rendben – választoltam a tenger senshi javaslatára. – Még jó, hogy előkerült olyan váratlanul a Grál! – sóhajtottam egy nagyot mialatt, azért örültem, hogy egy csoda folytán éppen aznap került a birokomba az a tárgy, melynek gyógyító erejével megmenthetem férjem életét. – Kezdjük… – tovább nem jutottam, mert egy éles ordítás megakadályozott benne.

– Nézzétek! – kiáltott fel kétségbeesetten Pluto, miközben a Deep Aqua Mirrorra mutatott.

Neptunnal és Uranusszal ugyanakkor néztünk bele a tükörbe, ami még mindig tulajdonosa kezében volt, és közvetítette felénk az eseményeket.

– NEEEM!!! – sikítottam fel fájdalmasan, mert amit a tükörben láttam, attól megállt még a szívverésem is…

*

…Terril, a Dark Kingdom uralkodója a talajon állt. Előtte egy hatalmas, fehér színű test hevert, amiben Diabanra ismertem. A sárkány a hátán feküdt. Szárnyai a teste alá voltak beszorulva, és amilyen szögben álltak, látszottak, hogy több helyen is le voltak törve. Az állat képtelen volt megmozdulni, így teljesen ki volt szolgáltatva Terril kényére-kedvére. Mindezek ellenére láttam, hogy Diaban próbálja támadni a férfit. Fejét felemelve kitátotta a pofáját és egy lángcsóvát lövellt az ellenségére.

Terril azonban egy energiapajzzsal blokkolta a sárkány támadását, majd azt követően az uralkodó nem is tétovázott többet. Minden teketóriázás nélkül létrehozott egy hatalmas fényörvényt, amit egyenesen Diabanra irányított, az elérve a sárkányt körülölelte az óriási lényt. Diaban iszonyú fájdalmában felüvöltött, majd hirtelen minden véget ért. Az energiaörvény felrobbant, és az univerzum egyik legcsodálatosabb élőlénye egy szemvillanás alatt semmivé foszlott.

Itt azonban még nem ért végett a tragédiák sorozata!

Diaban halálát követő másodpercben egy fénydárda közelített nagy sebességgel a Dark Kingdom uralkodója felé, de a férfinek még az utolsó pillanatban sikerült kitérnie előle. Terril szemfényvesztő gyorsasággal fordult ellenfele irányába, aki nem volt más, mint Botrychium. Férjemen látszott, hogy alig állt a lábán, olyan súlyosak voltak a sérülései. Ruhája már nem fehér színű volt, hanem vörös a férfi vérétől. Mindezek ellenére még is talpon volt, és még arra is volt ereje, hogy megtámadja azt, aki a szemeláttára végzett hűséges sárkányával, Diabannal.

Botrychium a vérveszteségtől elgyengülve nézett szembe Terrillel, mégsem tétovázott, hanem késlekedés nélkül cselekedett. Egy újabb támadást – fénydárdát – indított ellenfele felé, de az sohasem ért célba.

Az uralkodó látta, hogy a sárkánylovag csapásra készül ellene, megelőzve szerelmemet ellentámadásba ment át. Ismételten egy energiaörvényt hívott életre, és azt késedelem nélkül küldte Botrychium felé. A hatalmas, erős támadóenergia félresöpörte az útjából a fénydárdát, és meg sem állt férjemig, akinek esélye sem volt súlyos sérülései miatt kikerülni az újából.

A lovagnak csak egy néma kiáltásra maradt ideje, mielőtt az örvény elnyelte volna örökre…