Vörösőrvény   és   Konoha   Sárga   Villanása

Esküvő   több  felvonásban

Nyitány:

Prológus

Egy év telt el mióta a Tűzországában éltem, és immáron féléve hivatalosan is konohai ninja voltam. Visszagondolva az elmúlt év eseményeire, néha még mindig képtelen voltam elhinni, hogy mi történt velem az eltelt idő alatt. Lezárult a tíz évig tartó harmadik ninja háború, a béke úgy nézett ki, tartósnak ígérkezett. A shinobi nemzetek a tőlük telhető legnagyobb egyetértésben törekedtek arra, hogy az óriási erőfeszítések árán megkötött békeszerződést betartsák, és a béke időszaka hosszú legyen. Az öt fiatal Kage egymásnak tett ígéretükhöz híven azon munkálkodtak, hogy helyre állítsák a ninja falvak közötti egyensúlyt és békét.

Jó magam is ezen dolgoztam. Az első időkben, mikor Zuhatagból ideérkeztem Örvényország ninja követének munkatársaként, majd hat hónap elteltével már, mint Konoha ninjája. Néha még mindig nehezen hittem el azt, ami történt. A békekötést megelőző hetekben beleszerettem a levelek között rejtőző ninja falu vezetőjébe a Yondaime Hokagébe, Namikaze Minatoba, amivel nem volt semmi baj, mert a férfi is viszonozta az érzelmeimet. Ő volt az is, aki kitalálta és elintézte, hogy Konohába jöhessek, mint a zuhatagi követ munkatársa. A kapcsolatunk nyilvánosságra hozatalát Konoha lakossága először kételkedéssel fogadta, de lassan elfogadták szerelmünket, és azt hogy a Hokagéjük egy örvény ninja oldalán találta meg a boldogságot. Később tudtam meg abban, hogy a levél ninják és a civil lakosság elfogadott engem nagy szerepe volt az egyik legendás saninnak, Jiraya-samának – Minato egykori tanítójának –, és Hatake Kakashinak – szerelemem tanítványának. Ők még akkor ismertek meg, mikor örvény ninja társaimmal, mi kísértük Zuhatagba a kohohai követeket. Jó kapcsolatot alakítottam ki a két férfivel, és mivel ők álltak legközelebb Minatohoz, erősen támogattak a szerelmünket.

Rajtuk kívül még ketten segítettek abban, hogy a konohaiak könnyen maguk közé fogadtak. Az egyikük egy másik legendás sanin, Tsunade a világ egyik leghíresebb és legjobb medinje volt, a másik meg Uchiha Mikoto, a híres Uchiha klán fejének felesége.

Tsunadéval már a legelső találkozásunkkor egy hullámhosszon voltunk, kiváltképpen abba értettünk egyet, miként kell megnevelni és a helyes úton tartani egy férfit. Ő ezt sokszor, és előszeretettel alkalmazta egykori csapattársán Jirayán, engemet meg jó tanácsokkal látott el, hogyan bánjak Minatoval, hogy szerelmem nehogy – még csak véletlenül se – másfelé kacsingasson. Hallottam egyszer, amint Jiraya halkan megjegyezte Minatonak – a két férfi nem tudta, hogy a másik szobában vagyok – sok erőre lesz szüksége, hogy elviseljen engem, főleg miután Tsunade kezelésbe vett. Szerelmem nevetve válaszolta, hogy majd csak túléli valahogy.

Mikotoval már Konohába való érkezésemet követő első héten megismerkedtem. Az egész úgy történt, hogy a szokásos ütememben – szélvészként száguldottam – sétáltam végig a falu főútján, amikor váratlanul egy kisfiú került az utamba. A gyermek egy boltból szaladt ki egyenesen elém, aminek az lett a vége, hogy átestem a kicsin, és egy hangos nyekkenés kíséretében terültem el a földön – minden értelemben pofára estem! (Csak nekem lehetett olyan szerencsém, hogy már a legelső héten leégetem magam fél Konoha lakossága előtt, akik persze jót röhögtek a sikeres pofára esésemen.) A legmeglepőbb az volt a dologban, hogy nem csak én estem el, hanem a kisgyerek is, de annak ellenére a fiú nem sírt – pedig jól megütötte magát. Sőt szinte azonnal felkelt, és fiatal korát meghazudtolva még ő sietett az én segítségemre. Megkérdezte, hogy nem-e ütöttem meg magamat, és jól vagyok-e? Felállva döbbenten, szájtátva leesett állal, néztem a komoly kisfiúra, de megszólalni sem volt időm, mert akkor a boltból kilépett a gyermek édesanyja, és ő is csatlakozott hozzánk. Őt egyáltalán nem lepte meg a fia viselkedése, mint később a kölcsönös bemutatkozások után – őt Uchiha Mikotonak hívták, a három éves gyerekét meg Itachinak –, egy teázóban ülve elmesélte. Itachi komoly, nyugodt, megfontolt, kissé koravén gyermek volt főleg, hogy ő lesz majd felnőve az Uchiha klán következő vezetője az édesapja Fugaku után. A kicsit már most is erre a feladatra készítette fel a klánja, és mindamellett még – a Yondaime Hokagéhez hasonlóan őt is – zseni ninjakét tartotta számon Konoha.

A körülmények ilyen alakulása után sokszor találkoztam Mikotoval, és rövid idő alatt legjobb barátnőkké váltunk. Ezért nem ért meglepetésként, hogy támogatta szerelmemet a férfivel. Nagy szerepe volt, hogy elfogadott a falu lakossága a Hokagéjük szerelmeként. Legfőképpen az után, hogy eljegyeztük egymást Minatoval, én meg konohai ninja lettem.

Az események lezajlása közben eltelt egy év alatt, Konoha második otthonommá vált, ahogy előtte Zuhatag volt. Lassan új életet bírtam kezdeni a faluban Minato mellett, és mindez enyhítette, hogy a háború utolsó napjaiban elvesztettem az egész családomat – szüleimet és testvéreimet – Zuhatag ostromakor. A gyász után képes voltam egy új éltbe kezdeni Konohában a szeretett férfi mellett, új barátokra is szert tettem, a falu lakossága befogadott, a levél ninják egynek tekintettek maguk közül.

Mindezek után pedig egy fontos dolog előtt álltam, ami meg fogja határozni az egész hátralévő életemet. Egy hónap múlva lesz az esküvőm Minatoval, amit már izgatottan vártam…